Mese egy szétszakadt családról

532

„…személyes élményről mesél a kisfilmünk.

Arról, milyen érzés egy szétszakadt család közepén lenni” – mondta el a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakos hallgatója, Freund Ádám Földiek című alkotásáról, mely 2017-ben elnyerte a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztivál legjobb élőszereplős rövidfilmjének járó díját. A fiatal rendezővel beszélgettünk.

Freund Ádám Földiek című filmje egészen varázslatos történet, melyet nehéz szavakkal meghatározni vagy egyáltalán ismertetni. Mondhatnánk, hogy sci-fi, de azt is, hogy intergalaktikus dráma, ehelyett azonban elég annyi: némiképp szürreális mese egy kisfiúról, aki – akárhogy is – elveszíti az édesapját.

Mi adta a Földiek alapötletét?

Fekete Ádám barátommal – aki a Földiek egyik írója – próbáltuk kitalálni a diplomafilmem alapszituációját, végül valahogy nekem jutott eszembe az a gondolat, hogy milyen lenne forgatni egy olyan figuráról, aki a film elején kilövi magát az űrbe a hátsó kertből, aztán nem látjuk őt soha többet. Megtetszett ez a motívum, úgyhogy elkezdtem mélyebbre ásni magamban, hogy miért pont ezt a képet dobta ki az agyam – hiszek abban, hogy a legtöbb absztrakciónak nagyon pontos belső háttérmunkái vannak. Aztán megtaláltam az okot: néhány évvel ezelőtt elváltak a szüleim és az édesapám elköltözött. Ez egy elég meghatározó esemény volt számomra akkoriban, és igazából egy ilyen élményről mesél a kisfilmünk. Arról, milyen érzés egy szétszakadt család közepén lenni, és ezt egy kisfiú lelkületével és szemszögéből akartuk megmutatni. Mesevilágba helyeztük őt és a történetet, így a Földiek már cselekményi szinten is szürreális, és óhatatlanul is allegorikus értelmezést von magával.

Említetted a szürrealitást. Ez már az előző, Sétagalopp című kisfilmedben is megjelenik.

Sétagaloppról e tekintetben nem ér beszélni, mert egy nagyon speciális iskolai feladat volt: „hommage” filmet kellett forgatnunk, tehát stílusgyakorlatot csináltunk iskolai vezényszóra. Egy jól megfogható stílusú rendezőnek a filmnyelvét kellett kihámozni, aztán elkészíteni benne a saját történetünket. Én Roy Anderssont választottam, ebből nem is csinál nagy titkot a film, de persze nem tudtam magamat teljesen leválasztani róla.

Azért rád húzhatom a szürrealizmust?

Hát, ha még sok ilyen platform van rajtam, amire dolgokat lehet húzni, akkor mindenképp, de ha csak egy, akkor inkább ne. De persze a szürrealizmus, a groteszk közel vannak hozzám.

Földiekben szintén megjelenik a szürrealizmus, és bár rövidfilmnek készült – akárcsak a Sétagalopp – kiadna egy nagyjátékfilmnyi hosszt is. Miért nem utóbbit választottad?

Egyrészt ennyi pénzt kaptunk, másrészt pedig szerintem fontos, hogy az ember sok kisfilmet csináljon, mielőtt beleugrik egy nagyba. Ez egy kötelező és szükséges lépcső, nem beszélve arról a nyomasztó tényről, hogy minél többet tudok meg a filmezésről, annál több olyan dologgal találkozom, amelyekről még egyáltalán nem tudok semmit. Viszont sokaktól kaptuk azt a visszajelzést, amit te is mondasz, hogy szívesen nézne ebből egy nagyjátékfilmet. Ezek nagyon jóleső kritikák, nem is zárom ki egyáltalán, de még nagyon messze van.

Sétagalopp című filmet 2016-ban nevezted a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválra. A Földiek készítésekor már tervezted, hogy ezt is fogod?

Mostanában a Friss Hús eléggé egyedül van a hazai filmes közegben, úgyhogy valószínűleg akaratlanul is úgy gondolkodnak a kisfilmesek, hogy ha tehetik, kihasználják. Tehát nem nagyon tervezgettük ezt, teljesen magától értetődő volt, hogy nevezni szeretnénk a filmet.

Még el sem végezted az egyetemet, máris van díjnyertes filmed, melyet bizonyára a legnívósabb külföldi fesztiválokra nevezel. Hogy kerültél erre a pályára?

A habitusomból fakadóan mindig is nagyon szerettem történeteket mesélni. A filmezés itthon nem a legbiztosabb kenyér, de hál’ Istennek vannak olyan mellékutak vagy alkalmazotti munkák, melyeken keresztül meg lehet próbálni biztosabb lábakon állni, miközben a saját szerzői anyagaival foglalkozik az ember.

A szüleid a művészet területén dolgoznak? Ez befolyásolt esetleg?

Édesapám tudós, agykutató, édesanyám pedig az Iparművészeti Egyetemen végzett. Ő rajztanár és festőművész, de jelen pillanatban a bírói Kúrián dolgozik, mint művészeti vezető. Tehát neki van köze a művészetekhez, de ez egyáltalán nem befolyásolt.

Televíziós műsorkészítést is tanultál. Ez miért vonzott?

A gimnáziumban nagyon fontos osztályba kerültem, ami egy kicsit már alkotóközösség is volt. Osztálytársam volt például Fekete Ádám, aki a mai napig nagyon közeli barátom és alkotótársam. Az ottani években mi nagyon vonzódtunk a színházhoz, úgyhogy én leginkább színházban szerettem volna rendezni, de gyáva voltam ahhoz, hogy oda jelentkezzek az érettségi után. Azt láttam, hogy nagyon érett, határozott, nagy műveltségű emberek mennek arra szakra, és ez megijesztett, úgyhogy 18 évesen inkább a kommunikáció felé sodródtam. De azért ez nem volt egy mártír hajlam, mert mindig is érdekelt a kommunikáció – egyébként sok szempontból a rendezés is az –, ezért az érettségi után elmentem a televíziós műsorkészítés szakra. Elég sokrétű oktatást kaptunk, még a dokumentumfilmezésbe is bele lehetett kicsit szagolni, úgyhogy nekem ott volt az első komolyabb találkozásom bármiféle filmnyelvvel. Ott tapasztaltam meg, hogyan tud létrejönni egy kép, hogy mi az a snitt, meg hogy milyen fura, amikor az megmozdul, és hogy még furább, ha több is van, és ezek még egymásra is vannak vágva. Azt éreztem, hogy „ehhez nagyon sok közöm tudna lenni, ha egy kicsit is értenék hozzá”. Végül az első adandó alkalommal jelentkeztem Miklauzic Bence és Salamon András filmrendező szakára. Szerencsére fel is vettek, tőlük pedig rengeteget tanultam.

Ahogy kiderült, a Földiek nem az első kisfilmed, de rendeztél már videóklipet is. Hogy jött ez a lehetőség?

A „tévé szakon” hamar elidegenedtem a szigorú értelemben vett kereskedelmi újságírástól és inkább olyan külön utakat jártam, amik a rendezéshez, a filmezéshez kapcsolódtak. Akkor már sejtettem, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék, a videóklip pedig nagyon jó platform arra, hogy az ember „feszegesse magát”. Az első klipet 2013-ban a Run Over Dogs nevű zenekarnak csináltuk, aminek egy jó barátom volt a frontembere – illetve még mindig az. Nekik akkor még egyáltalán nem volt klipjük, nekem pedig az volt életem első fikciós munkája, úgyhogy akkoriban mindenki eléggé visszafojtotta a levegőjét, hogy most akkor ebből kisül-e valami, vagy csak elisszuk a pénzt, de ahhoz képest egész nézhető lett.

Ez a klipes szemlélet megjelenik a Földiekben is, hiszen tettél bele dalbetétet. Ennyire fontos számodra a zene?

Lenyűgözőnek tartom a zene erejét. Azt gondolom, hogy irdatlan nagy hatalma van a zenének, amúgy is, de dramaturgiai és atmoszférikus szempontból meg főleg. Emiatt is félünk a zene használatától a filmekben – legalábbis én mindenképp félek. A klipes szemlélet kifejezés viszont túlzás, hiszen azon kívül, hogy van egy dalbetét az egyik jelenetben, egyáltalán nincs klipes szemlélete a filmnek. Egyrészt a videóklip egészen más mesélési műfaj, másrészt a Földiek említett jelenetében sem a dal áll a középpontban. Fontos dramaturgiai helyiértéke van annak a jelenetnek, mert a kisfiú a fantáziájában, egy álomvilágban találkozik az apjával, a rendezői fókusz tehát azon van, hogy milyen ez a találkozás. Lehet, hogy vakmerőnek hat ezt egy dalbetétbe tenni, de egyáltalán nem bántam meg.

Egyébként, ha már Friss Hús, nem szabad szó nélkül elmenni amellett, hogy épp ezen a rövidfilmfesztiválon nyert a Mindenki, mely aztán elhozta az Oscar-díjat is. Mit ad számodra, hogy a Földiek elnyerte a legjobb élőszereplős rövidfilmnek járó díjat a fesztiválon?

Nincsenek nagy ábrándjaim, de hiszek a filmünkben. Az biztos, hogy aktívan fogjuk fesztiváloztatni külföldön. Ennek most egy csendesebb szakasza jön, ilyenkor az a szokás, hogy a néhány havonta zajló A kategóriás fesztiválokra küldik a filmet, hátha ott beakad valahová. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadják majd, de olyan elvárásaink nincsenek, hogy a Mindenki útjára kellene lépnünk. Már az is nagyon jó érzés, hogy itthon sikere volt a filmnek. Kifejezetten jó hangulat volt a Toldis premieren, azt éreztük, hogy sokakat megérint, sok embernek van viszonya a filmmel. De hogy külföldön milyen trendhullámokra ül rá éppen, vagy milyen vérmérsékletű zsűrinek tetszik meg, arról fogalmam sincs.

Milyen fesztiválokra nevezitek?

Próbálunk minél több helyre nevezni. Én ehhez nem igazán értek, de az biztos, hogy le kell futni a rutinköröket: el kell küldeni Cannes-ba, Velencébe, Locarnóba, Szarajevóba, Berlinbe, Karlovy Varyba, stb., tehát az A kategóriás, rövid filmekkel is foglalkozó fesztiválokra. Ők a film külföldi premierjéhez kötik a nevezést, szóval csak akkor tudod egy A kategóriás fesztiválon lejátszani a filmedet, ha ott is mutatod be. De én ebben tényleg elég naiv vagyok, nálam jóval tapasztaltabb producerek segítségére van szükség, akik átlátják, mikor, mit és hová érdemes küldeni.

Neked ki segít?

Van egy zseniális koproducerem, Mártonffy Zoltán (Cinesuper), aki nagyon sokat segített már a film készítése során is. Ő anyagilag is támogat, de segít az SZFE, valamint Osváth Gábor (Filmfabriq) producer is, aki szintén fontos tényező, mert neki nagy fesztiváloztatási tapasztalata van. Úgyhogy ők dolgoznak azon, hogy minél több helyre eljusson a filmünk.

Földiek most nagy útra indul. Te gondolkozol már újabb kisfilmen vagy akár nagyjátékfilmen?

Őszintén szólva még nem érkeztem meg oda, hogy érdemben elkezdjek egy másik filmen gondolkodni, de mindenképp szeretnék majd elindulni a következő Inkubátor Programban egy nagyjátékfilm tervével.

Tóth Eszter – www.kultura.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu