Kivételes karrierjére reflektáló koncerttel emlékezik Kocsis Zoltánra a Nemzeti Filharmonikusok és a Müpa december 10-én este fél 8-kor.
Az emléke előtt tisztelgő koncert az ő zeneszerzőkhöz, kompozíciókhoz és előadókhoz fűződő egyedülálló kapcsolatait mutatja be fia, művésztársai és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, valamint a Nemzeti Énekkar előadásában.
A kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, zongoraművész és zeneszerző személyéhez közel álló komponisták – Mozart, Rachmaninov és Bartók – jelentőségteljes alkotásai csendülnek fel Kocsis Zoltán fia, kortársai, művésztársai és az általa csaknem két évtizeden keresztül vezetett Nemzeti Filharmonikus Zenekar, valamint a Nemzeti Énekkar előadásában. A közreműködő Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezetését 1997-ben vette át és újította meg, a Nemzeti Énekkarral pedig számos nagyszabású produkciót jegyzett. Fia, Kocsis Krisztián, az új magyar zongorista generáció egyik legígéretesebb képviselője Mozart különös hangulatvilágú d-moll zongoraversenyével tiszteleg édesapja emléke előtt. Perényi Miklós gordonkaművész egyike volt Kocsis kedvenc kamarapartnereinek, a Rachmaninov művéből készült, most is elhangzó Vocalise-átiratát nem egyszer játszották ők ketten. Kovács János karmesterrel is kiváló szakmai kapcsolatot ápolt, kinek Rachmaninov: Vesperas című darabja egyike volt Kocsis Zoltán kedvenc műveinek. Tervei közt szerepelt, hogy a Nemzeti Énekkarral egy egészestés koncert keretében bemutatja a teljes művet, melyből az emlékhangversenyen részletek csendülnek fel az énekegyüttes közreműködésével és Somos Csaba karigazgató vezényletével. A barát-pályatárs Eötvös Péter egy, jelentőségében csakis az előbbiekhez mérhető Bartók-kórusművel, a Cantata profanával, valamint a Négy zenekari darabból idézett Gyászindulóval búcsúzik tőle.
„Sokat tanultunk tőled, hogy sejtsük, merre menjünk, de nem eleget ahhoz, hogy bátran lépjünk. Életem egyik legnagyobb kitüntetése, hogy két évtizedet szoros emberi és munkakapcsolatban együtt tölthettünk. Távoztával mintha testemből hasítottak volna ki egy darabot, itt, koporsójánál megfogadom, hogy nem hagyom elkopni azt a kérlelhetetlen igényességet, mellyel a Nemzeti Filharmonikusokat a legmagasabb művészi csúcsok ritka levegőjének világába elvezette. Zoli, köszönünk neked mindent, köszönjük, hogy művészeteddel jobbá tetted életünket” – mondta Kocsis Zoltán búcsúztatóján Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.
Kocsis Zoltán csaknem fél évszázadon át hódított művészetével a zongora mellől, valamint a karmesteri pulpituson. A legrangosabb magyar és nemzetközi díjak, kitüntetések birtokosát a Bartók-életmű kiemelkedő interpretátoraként tartják számon, Debussy-lemeze számos díjat nyert, emellett kortárs magyar komponisták, köztük Kurtág György zenéjének legavatottabb előadója volt – a világhírű magyar zeneszerző számos darabját dedikálta neki. Kocsis nevéhez fűződik Richard Strauss színpadi műveinek sokat méltatott újrafelfedezése, Schönberg Gurre-dalainak és a torzóként ránk maradt, általa befejezett Mózes és Áronjának, valamint Debussy Pelleas és Mélisande című művének nagysikerű előadása. „Kocsis Zoltán személyében nemcsak a világhírű karmestert és a vezetőt gyászoljuk, hanem a barátot, a művésztársat is, akihez közös emlékek, feledhetetlen előadások kötődnek. Öröksége mindnyájunkat kötelez” – mondta Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója Kocsis Zoltán halála kapcsán.
„Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket. Nem tudok elképzelni ennél magasabb célt.”
(Kocsis Zoltán)
