Franciaország háborúra készül?
Franciaország – Vita a kötelező katonai szolgálat visszaállításáról
Sokakban fogalmazódott meg ez a kérdés, amikor a közelmúltban Macron elnök ismételten bejelentette, hogy visszaállítja a nemzeti, általános és kötelező katonai szolgálatot. Ez nem vág egybe azokkal a balliberális elvekkel, amelyek alapján őt tavaly nyáron megválasztották.
Még az a szerencse, hogy a párizsi minisztériumok részéről ritkán hallott kakofónia övezi Emmanuel Macron elképzelését. A szolgálat hosszáról, jellegéről, kötelező voltáról, az abban részt vevők korhatáráról nem tudott megegyezni két minisztérium sem. Ez ugyanis jó alkalmat kínált arra, hogy Macron – jelképesen – az asztalra csapjon: ezentúl senki sem nyilatkozhat a kérdésről, és április végéig adott időt arra, hogy a minisztériumok egyeztessenek.
Ne csináljunk már bohócot az elnöki intézményből! – érezhető volt az Élysée-palota felháborodása.
A múlt hónap közepén Macron még egyszer összegezte, hogy mire gondolt, és úgy tűnik, ettől az ötletétől nem akar meghátrálni. Majd egy éve az elnökválasztási kampányban, amikor kifejtette gondolatait a francia hadsereg jövőjéről, volt egy meglepő bejelentése: ha megválasztják, akkor visszaállítja az általános és kötelező katonai szolgálatot, mégpedig a 18–21 éves korosztály számára. Az általános azt jelenti, hogy ez ugyanúgy érinti a fiúkat, mint a lányokat.
Ne borzadjunk el, ez nem a világ számos országában kötelező hároméves katonai szolgálat lenne! Macron első elképzelései szerint egy hónapig tartana, és amolyan hazafias ismereteket – történelmet, földrajzot – tanulnának a fiatal felnőttek, megismerkednének a modern haditechnikával, a hivatásos katonai szolgálat lényegével, és edzhetnék testüket.
Évente mintegy 600 ezer fiatal venne részt benne, költségei – Macron szerint – évente két-hárommilliárd eurót jelentenének. Külön érdekesség, hogy a franciák többsége támogatta ezt a javaslatot.
Miért van erre szükség? Amikor Jacques Chirac francia államfő 1997-ben megszüntette a sorozáson alapuló katonai szolgálatot, az elfogadott törvény hasonló elveket tartalmazott a fiatalság hazafias nevelésére. Aztán erről elfeledkeztek.
François Hollande alatt volt egy kísérlet a hazafias nevelésre, de ez olyan erőtlennek bizonyult, mint elnöksége. A fiatal államfő nemcsak abban látja a program értelmét, hogy az betekintést nyújt a katonai életbe, emeli a francia kötődés szintjét, hanem olyan közösségi élményt is ad, összekovácsolva a kis közösségeket, „kohézióra” tanítva, amely különösen hiányzik a mai személyközpontú, individualista társadalom életéből.
Természetesen, ha az elnök ezt akarja, akkor az úgy is lesz. Csakhogy jönnek azok, akik kicsit másként akarják az egészet végrehajtani, és a végén kikerekedik valami szörnyszülött. Túl hosszú, túl drága, túl összetett – sokan így fanyalognak. Mások pedig azért bírálják a tervezetet, mert kevésnek tartják az egy hónapos „kiképzést”. Az ötlethez jó szándékkal viszonyulók szerint is legalább fél év kellene a szolgálatból.
Úgy látszik, ezek az érvek hatottak Macronra: utolsó februári felszólalásában, amikor a kérdésről beszélt, már ő is három-hat hónapos foglalkozásokat említett. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a katonai jellegű, hanem a polgári oktatásnak is meg kell valósulnia.
Különösen nagyok az eltérések a várható költségeket, a logisztikai feladatokat és a jogi teendőket illetően. A hadsereg az elmúlt húsz évben, sőt már korábban is felszámolta az újoncokkal foglalkozó részlegét. Még ha két turnusban valósítják meg a képzést, akkor is évente majd 300 ezer embernek kellene szállást biztosítani. Erre mondta az egyébként Macronnal rokonszenvező volt jobboldali kormányfő, Raffarin, hogy szerinte az első öt évben ennek költségvetési vonzata legalább 30 milliárd euróra rúgna.
Macron közgazdász, nyilván ő is elgondolkodott a számadatokon, és új ötlettel állt elő. Nem a hagyományos katonai képzésben kell gondolkodni, hanem elképzelhető az is, hogy például a fiatalok hazulról járnának be a kiképzésre. Így katonai napköziként üzemelnének a táborok. Egyes jogászok szerint a macroni tervezet elfogadásához módosítani kell az alkotmányt, amit az elnök tagad. Most folynak az egyeztetések a jobboldali többségű szenátussal a parlament létszámának csökkentéséről, ami szintén alkotmánymódosítást igényel, és ez sem lesz könnyű menet.
Kik tanítanának? A katonai ismereteket nyilván gyakorlott katonák. De a történelem, földrajz, testnevelés vagy az állampolgári ismeretek oktatásához tanárok kellenek. Ők meg csak nyáron szabadok. Vajon hányan áldoznák fel a szabadságukat az ifjúság hazafias neveléséért?
Tavaly év végén az oktatási minisztérium is előállt egy tanulmánnyal, amelyben fölvázolták, hogy ők miként képzelik el – ezt a kifejezést használják – „a polgári tanfolyamot”. Valamit itt is félreérthettek, de nagyon. Iskolai oktatásról beszélnek, amely a 10–16 éves korosztályt érintené, nem venne több időt igénybe, mint egy hetet, de ez évenként ismétlődne.
Ennek vetett véget Emmanuel Macron április végéig adva időt a különböző minisztériumoknak, hogy egyeztessenek. Talán a gyakorlatlanságból adódik, de mintha ez az egymás meg nem értése az összes reformot kísérné. Van, aki tudatosan így próbál keresztbe tenni az elnöki ambícióknak, van, aki csupán ennyire képes.
Macron pedig nagyon szereti a reformokat. Ő azzal a küldetéstudattal érkezett államfői hivatalába, hogy ha belegebed az ország, akkor is keresztül-erőszakolja rajta azokat. E héten az állami vasúttársaság megújításába vágtak bele. De lehet, hogy – mint a fenti példa mutatja – így folyik az összes nagy ívű francia reformfolyamat? És akkor Macron európai terveiről még nem is beszéltünk.
Pósa Tibor – www.magyaridok.hu
