Márkás pezsgők kellemes szivarfüstben

270

„A rendőrség, a média és az ellenzék meg akar dönteni”

Meg tudja-e őrizni hatalmát Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő az egyre halmozódó korrupciós vádakkal szemben? A rendőrség vádemelési javaslattal adta át az aktákat a főügyésznek, akinek – mindent mérlegelve – ki kell mondania a döntő szót a jogi eljárás megindításáról. Eközben sorra veszik előzetes letartóztatásba a miniszterelnökhöz egykoron közel álló személyeket.

Ezres ügy?” „Nem, én a háromezresről beszélek.” „Szóval akkor semmi köze a négyezreshez?” „Nem, nincs.” Ilyen beszélgetés akár mindennap előfordulhat az izraeli médiában és közéletben, ahol az ezres számrendszer növekvő tagjairól nevezték el azokat az ügyeket, amelyekben a miniszterelnök érintett. Például, ha valaki a kétezres ügyről beszél, akkor errefelé mindenki tudja, hogy ez a kormányfő és a média sajátos kapcsolatáról szól. Ez praktikus, ugyanis nem kell az egész ügyet töviről hegyire ismertetni. Jelenleg a négyezres ügynél tartunk.

Azok kedvéért, akik nem annyira járatosak az izraeli belpolitikában, nézzük a Netanjahuval szemben megfogalmazódó vádakat. Az ezres ügy – a hozzáértők szerint – a korrupció legalapvetőbb példája, ugyanakkor egyszerű voltában veszélyeket is hordoz a kormányfő számára.

A vádak szerint Arnon Milchan izraeli származású hollywoodi filmproducer a miniszterelnöknek és feleségének, Sarának juttatott ajándékokkal – amelyek összértéke meghaladta az egymillió sékelt, közel nyolcvanmillió forintot – vette rá a politikust, hogy eljárjon amerikai vízuma meghosszabbítása és egy számára kedvező izraeli törvény elfogadásában. Milchan Benjaminnak szivarokat, márkás rozé pezsgőket, a feleségnek ruhákat és ékszereket küldözgetett. Egy pár szóra álljunk meg, ki is ez az Arnon Milchan. Gazdag gabonakereskedő család örököse, aki 1944-ben Tel-Aviv mellett született.

A szülei jó viszonyt ápoltak az izraeli államalapítókkal, ő sem adta fel ezeket a felső kapcsolatokat. Így rá esett a választás, amikor vezetőt kerestek a védelmi minisztériumban létrehozandó titkos csapat élére. Az izraeli atombomba előállításához szükséges vegyi anyagok beszerzése volt a feladata. A Moszad-ügynökké előlépett Milchan mint valami James Bond járta a világot, és kötötte az üzleteket. Számtalanszor eldicsekedett Amerikában is, hogy neki mekkora szerepe volt abban, hogy Izrael ma atombombával rendelkezik.

Húsz évig volt a „szakmában”, majd eltávozott a Moszadtól, és engedték kiköltözni Kaliforniába. Itt lett filmes, 130 hollywoodi filmet szponzorált, köztük olyan híres alkotásokat, mint a Micsoda nő!, a Szigorúan bizalmas, a Harcosok klubja, a JFK, de olyan művészi alkotásokra is szerzett pénzt, mint a Brazil.

Ám az utóbbi időben a producer egyre rövidebb időtartamra kapott amerikai tartózkodási engedélyt, talán azért, mert túlontúl nagy hangon fejtette ki véleményét a kormányról. Személyesen Netanjahu járt el John Kerry akkori külügyminiszternél az ügyében. Sőt még abban is segédkezett, hogy az Izraelbe hazatelepülő zsidókra – ilyen volt Milchan is – kedvezőbb adófeltételeket alkalmazzanak.

Busásan megtérült az a pár doboz szivar és pezsgő. Ám ezt a vádat is váltig tagadja a kormányfő, szerinte csak egy „öreg barát” apró figyelmességéről volt szó. Arról már nem szólt, hogy ez a „régi barátság” különösen azt követően lángolt fel, hogy Netanjahu 2009-ben újból miniszterelnök lett.

A médiát érinti a második, a kétezres ügy.

A Yedioth Ahronoth izraeli napilap régóta Netanjahu bögyében volt, nem tudta az újságnak megbocsátani, hogy ott jelenik meg a személyét támadó legtöbb cikk. Ki is derült, hogy miért. 2008-ban az Israel Hayom nevű ingyenes napilap megjelenésével keresztülhúzta az Ahronoth eladási tervét, ugyanis ez utóbbi eladott példányszáma nagyot zuhant. Arnon Mozes médiamogul, a lap tulajdonosa titkos tárgyalást folytatott erről Benjamin Netanjahuval, aki a megbeszélésen felvetette: korlátoznák a Hayom megjelenését, ha cserébe a Yedioth Ahronothban csökkentenék a kormányt és annak vezetőjét bíráló írások számát.

Erre azt válaszolta Mozes: „Ha megállapodásra jutunk, akkor megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy addig töltsd be ezt a posztot, ameddig csak akarod.”

Hogyan derültek ki, ráadásul ilyen szöveghűen, a titkos megbeszélésen elhangzottak? Valaki magnófelvételt készített, amely kiszivárgott. A Netanjahu–Mozes-megállapodásból azonban nem lett semmi, ugyanis a 2015-ös törvényhozási kampányban újból eldurvult a viszony. A miniszterelnök legalább erre tud hivatkozni: bármilyen csúnya beavatkozásnak tűnik ez a média ügyeibe, végül is nem lett belőle semmi.

A háromezres ügyről viszont nem állíthatjuk ezt. A 2010-es évek elején a Földközi-tenger Izraelhez tartozó részén hatalmas földgázmezőt fedeztek fel. Ennek védelmére kellett négy korvett típusú hadihajó, amelyet Izrael meg is rendelt a német Thyssenkrupp cégtől.

Ha már az üzlet létrejött, akkor ugyanettől a cégtől még három atom-tengeralattjáróra adta be igényét az izraeli kormány. A kezdeti nagy fellángolás után hátrébb sorolódott a gázkitermelés kezdete. A védelmi minisztérium mindig is ellene volt a hajóvételnek. Netanjahu személyes tanácsadója, Moshe Ya’alon volt vezérkari főnök ügyvédként folytatta a tárgyalásokat a németekkel. A cég „mindent megmozgatott” annak érdekében, hogy a megrendeléseket ne háborgassák.

„Ez már nem pár doboz szivar meg néhány pohár pezsgő, hanem olyan ügy, amely a nemzet biztonságát érinti. Itt nem pár sékelről, hanem súlyos milliárdokról van szó, arról nem is beszélve, hogy ez hiányozhat az ország védelméből. Ebben pedig nemzeti egység van Izraelben. Ha ezen valamely vezető élősködik, akkor ez megdöbbentő” – ez az ellenzék álláspontja az ügyről, amelyet viszont igen nehéz bizonyítani.

A negyedik ügyből eredő haszon is sok százmillió sékelre rúg. A Bezeq nevű telekommunikációs cégről van szó, amely kivételes kapcsolatokat ápolt Slomo Filberrel, a kommunikációs minisztérium volt főigazgatójával, aki Netanjahu régi bizalmi emberének számított.

A kormányfő telefóniát érintő döntéseikor mindig úgy járt el, hogy ne háborgassa a Bezeq piacvezető szerepét Izraelben. Cserébe viszont a Walla! nevű hírcsatornán, amely a Bezeq birtokában van, soha egyetlen rossz­ szó sem jelenhetett meg a miniszterelnökről. Az izraeli sajtó a múlt héten adott hírt arról, hogy Slomo Filber a négyezres ügyben hajlandó elvállalni a főtanú szerepét. Shaul Elovitchot, a Bezeq tulajdonosát és vezérigazgatóját – valamint feleségét és fiát is, akik vezető tisztségeket töltenek be a cégnél – két hete vette őrizetbe a rendőrség. Vajon ők meddig állják a sarat a kihallgatásokon?

De úgy látszik, hogy már eddig is elég bizonyíték van a nyomozók kezében. A rendőrség vádemelési javaslattal küldte tovább a főügyésznek, Avichai Mandelblitnek a Netanjahu-dossziékat. Mandelblitnek pár hónapja van arra, hogy döntsön a vádeljárás megindításáról. Figyelembe kell vennie azt is, hogy ha igen döntést hoz, vajon biztosí­tott-e Izrael zavarmentes kormányzása.

„A rendőrség, a média és az ellenzék meg akar dönteni engem” – ez Benjamin Netanjahu véleménye az ügyekről, és lázas munkával igyekszik bizonyítani, hogy különösebben nem érdekli a dolog. Pártja, a Likud által vezetett koalíció, amelynek a 120 fős kneszetben 66 képviselője van, egyelőre nem mutatja a bomlás jeleit. Mindenki tudja, hogy egy előre hozott választáson hasonló eredményeket érne el.

Ha a főügyész vádat emel, az nem jelenti egyértelműen Netanjahu politikai karrierjének a végét, a vádeljárás alatt tovább folytathatja a miniszterelnöki megbízatását, kivéve, ha a legfelsőbb bíróság felszólítja a lemondásra. Ilyen Izrael történetében még nem fordult elő, Ehud Olmert magától távozott a kormányfői tisztségből. De hol vagyunk még ettől!

Pósa Tibor – www.magyaridok.hu

 

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu