A Magyar Hollywood Tanács vacsorával emlékezett Szőke Szakállra a Vadrózsa Étteremben február 28-án.
Gärtner Sándor, művésznevén Gerő Jenő vagy Szőke Szakáll magyar kabarészerző és színész volt, aki hazánk után Ausztriában, Németországban, majd 1938-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt és dolgozott. A művész februári születésének és halálának évfordulója alkalmából megkoszorúzták az étterem falán található emléktáblát.
Szőke Szakáll (Budapest, 1884. február 2. – Los Angeles, 1955. február 12.) eleinte hivatalnokként dolgozott, majd 1908-ban fellépett Nagy Endre Modern Színpad Cabaret-jában. Ezt követően, 1913-tól 1917-ig a Sörkabarénak volt a művészeti vezetője, 1919-ig szerepelt is ezen a helyen, majd 1919 januárjában megválasztották a Kristálypalota művészeti igazgatójának, 1920-ban pedig fellépett a Fekete Macska Kabaréban és a Télikertben. A művész 1922–23-ban tagja volt a Palace Kabarénak, 1922 és 1925 között az Apolló Kabarénak, később pedig a Kis Komédiának, majd az Apolló Színháznak is. Több mint 200 színpadi bohózatot és tréfát írt, többnyire egyfelvonásos darabokat, illetve megszámlálhatatlan humoreszket, melyeket olykor-olykor a sajtó is közölt, ám sohasem jelentek meg összegyűjtve, kötetbe rendezve.
Szerepelt több mint 130 filmben, többek között három Oscar-díjas alkotásban: a Yanked Doodle (1942), a Casablanca (1943) és a The Dolly Sisters (1945) című filmekben. Első nemzetközi sikerét az 1930-ban Németországban forgatott Zwei Herzen im Dreiviertel-Takt (1930) című filmoperett színházigazgatójaként aratta. A világ és a filmtörténet azonban a Casablanca Carl főpincéreként jegyzi tartja számon. Halála előtt nem sokkal a Ford Theatre In Hollywood stúdiójában játszott egy tv-sorozatban, a The Student Prince-ben, amely ismét népszerűséget hozott a számára Amerika-szerte.
Az itthon életbe lépő és őt is sújtó törvények miatt emigrálnia kellett, ám tehetsége és szorgalma révén az Újvilágban is megállta a helyét, ott, ahol a hazai sztárok közül sokan elvéreznek, míg ő örök „magyarosch” akcentusával kitörölhetetlenül beírta nevét a világ színművészetének nagykönyvébe. Itthon azonban lassacskán a feledés pora lepi be a világ egykori nagy mulattatóját, Gerő Jenőt, vagy ahogy mindenütt ismerték: Szőke Szakállt.
Szőke Szakáll 1955 februárjában, tíz nappal a 72. születésnapja után hunyt el hollywoodi otthonában. Halálát szívroham okozta. Utolsó munkája, a The Student Prince az ezt megelőző nyáron került az amerikai mozikba, a producere Pasternak volt. A színész sógornője, Kardos Lenke szerint bár Szőke sokfelé megfordult a világban, kizárólag Amerikában érezhette magát otthon, az állampolgárságát igazoló papírokat pedig minden vendége számára jól látható helyen, a kandallópárkányon tartotta. Szőke Szakállt a Los Angeles-i Forest Lawn temetőben helyezték örök nyugalomra, ahová később a Casablanca rendezőjét, Michael Curtizt és főszereplőjét, Humphrey Bogartot is temették.
A Magyar Hollywood Tanács emlékvacsoráján Bokor Balázs elnök méltatta a híres színészt. Bokor Balázs bemutatta a jelenlevőknek a két éve megalakult civil szervezetet, amelynek már 300 fölötti tagja van. A Magyar Hollywood Tanács a hollywoodi magyar gyökerek és sikerek megismertetését is zászlajára tűzte. Az est folyamán Hubai Gergely filmesztéta tartott vetítettképes előadást Szőke Szakáll életéről. A jó hangulatú esten Kovács Lázár mesterszakács főztjét élvezhette a közönség, köztük Szőke Szakáll kedvenc rozmaringos borjúcsülkét. Az illusztris vendégek között jelen volt Rófusz Ferenc Oscar-díjas rendező és Piroch Gábor, számos hollywoodi film kaszkadőre is. A háború utáni Budapest egyik leghíresebb éttermét, a mai Vadrózsát a kor népszerű mérnökével, Kocsis Tivadarral építtetett villájából alakították ki.
