Viaskodó madarak

637

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot.

A Zsámbék község területén talált tárgyi emlékek arról tanúskodnak, hogy a település története egészen a csiszoltkő-korszakig nyúlik vissza. Azt a tényt, hogy az ősember a prehisztorikus korban kiválasztotta magának e helyet, nem lehet vitatni. A Nemzeti Múzeumban lévő obszidánbalta, két darab agancskapa és egy darab hétliteres kőedény több ezer évvel ezelőtt készülhetett. Alig fiatalabb az a csiszolt kőbalta, amelyet a Lámpamúzeum őriz. A Nyakas-hegy lábánál egy kora vaskori (Hallstatt kultúra) 7,5 centiméter nagyságú bronzszobrocskát találtak a régészek.


Korát 3500 évre becsüli. A főiskola mostani helyreállítása során egy bronzkori lakóház is előkerült az alapok ásatásakor. A Mány felé vezető út mentén egy pince bontása közben kelta postakocsi került elő. Mellette lócsontvázat találtak a lószerszámokkal együtt. Római kori leletek mellett írásos emlékek is bizonyítják, hogy Zsámbékon keresztül haladt az Aquincumot Gorsiummal és Florianával összekötő hadi út. Hogy katonai tábor is volt itt, arról tanúskodnak a feltárt katonasírok, valamint római időből származó edények és pénzdarabok. Az avarok jelenlétéről árulkodik egy bronz fülbevaló, a középkor fényéről pedig a volt premontrei apátság romtemploma. III. Béla feleségével Magyarországra jövő champagne-i Aynad lovag 1186-ban kapta királyi adományba a zsámbéki királyi uradalmat. Utódaik – sorukban az ékes nevezetű Smaragdus ispán – 1258-ban alapítják (és szentelik Keresztelő Jánosnak) nemzetségi monostorukat. A francia építészet zsámbéki remekét francia (premontrei) szerzetesekkel népesítették be.
Én most nem az alapításról, nem a romról, hanem annak egyik faragott kövéről szólnék. Szükséges megemlítenem, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum becses leletei közé tartozik az az aranyozott bronz zablár, amely Zsámbékon az ásatások során került elő. A pár egyik darabját „széles orrpánton áttört fonadékos indák, a másikat nyakuknál összehurkolt, szimmetrikusan elhelyezett sárkányok díszítik, s ugyancsak áttört művű leveleket zárnak be kétoldalt a kerek csüngők. Ilyen összefont nyakú sárkányokat épp a zsámbéki templomrom egyik domborművén találunk” – írja Gerevich Tibor. Mezey László pedig azon a véleményen van, hogy az ezen az oszlopfőn látható állatok „egymással viaskodó és megbékélő madarak”. Szimbolikus értelmezése: minthogy madár a lélek jelképe, a lelkek békéjét, egybehangolódását szemlélteti a kőfaragvány. A kolostorlakók által követett ágostoni regula szavaira emlékeztet: „Sit vobia anima una et onr unum in Deo – Legyen lelketek és szívetek egy Isten szerint.”

Móser Zoltán, mno.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu