Király vagyok

381

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.

Mivel többször fényképeztem, ezért sokszor kezembe is vettem az itt látható kis vörösmárvány szobrot, amely a magyar román kori művészet egyik becses figurális emléke. Ha e képhez címet kellett adni, mindig azt írták, királyfej. Mindezt azért hangsúlyozom most, mert egyre többször látom, hogy István király neve szerepel e kép mellett. Tudom s elhiszem, hogy az a szobrász, aki első szent királyunkról szobrot farag, gondban van arcának megformálásakor, és ezért nagy segítség számára ez az ábrázolás. Mivel ezt értem, nem is nagyon vitatkozom velük, de megjegyzem, hogy volt szerencsém hallani azt a bölcs beszélgetést, amelyet Melocco Miklóssal készítettek esztergomi szobrának avatása előtt. Annyira meggyőző volt, hogy minden pályatársának szívből ajánlom, aki István királyról szobrot készít. Ehhez még szükséges annyit hozzáfűznöm, hogy nagyon félreérti a román kori művészetet az (a népművészetet is egyben), aki a stilizált vagy allegorikus szobor mögött konkrét képet és jelentést „fedez fel”.
E szobor kapcsán csak annyit mondhatunk biztosan, amit az első mondatokban leírtam, s ezt természetesen kiegészítjük azzal, hogy e „lelet” Kalocsáról került elő. Azt is tudjuk, hogy ez az érseki székhely kapcsolatos István királlyal és az Árpádokkal. Múltjáról szóló rövid összefoglalót az etnográfus, múzeumigazgató Romsics Imre írásának felhasználásával készítettem.
Már a neolitikum embere megtelepedett a kalocsai Sárközben – ez geomorfológiai szempontból a Tolna megyei Sárközzel teljesen megegyezik –, hiszen a természeti környezet kedvező életkörülményeket nyújtott. A fajszi Kovácshalom és Garadomb neolitikus, a hajósi Hildpuszta bronzkori leletei, Dusnok és Fajsz szarmata települései, a dunapataji Bödpuszta szkíta aranyleletei, a homokmégyi Halomszállás avar és honfoglalás kori temetője, valamint Homokmégy X. századi sírjai jelzik, hogy az ember folyamatosan lakja és éli a tájat. (A Hartvik-legenda időbeosztásából számítva 1001-re tehető Kalocsa első említése. Nevét az ótörök eredetű, maradék jelentésű Kolocha [1273] személynévből kapta magyar névadással.)
A honfoglalás után a kalocsai Sárköz a központi törzs, Árpád családjának szállásterületéhez tartozott, bizonyítják ezt Solt, Szentkirály, Fajsz és Szentistván helyneveink. A központi törzshöz tartozhattak azok a családok, amelyek emlékét Kalocsa, Hillye, Bátya és Pataj helyneveink őrizték meg. A kalocsai Sárköz fontosságát és fejedelmi központ jellegét mutatják a honfoglaló magyarok által letelepített keleti szláv eredetű varég és normann segédcsapatok, melyeknek emlékeit Oroszpuszta és Varajt helynevek hagyományozták ránk. (Géza nagyfejedelem szomszédaihoz hasonlóan nehéz fegyverzetű, állandó elit sereget is hozott létre. Ez részben a kelet-európai udvarokban is alkalmazott orosz–varég testőrségből, részben sváb lovagokból, részben a szomszédos szláv népek – például bolgár „nándorok” és fehér „horvátok” – harcosaiból állt.)
Kalocsa valószínűleg az Árpádok egyik korai családi központja volt. Stratégiai fontosságát, korábbi lakottságát és talán erődítettségét mutatja, hogy államalapító Szent István királyunk az elsők között alapította meg püspökségét. Első püspökévé a pécsváradi apátot, Asztrikot nevezte ki, aki a koronát hozta Rómából. Sebestyén esztergomi érsek 1005 körüli megvakulásakor Asztrik foglalta el az érseki széket, majd Sebestyén felgyógyulása után érseki palliummal tért vissza Kalocsára. Asztrik az egyházépítés mellett 1110 táján főszékesegyházat épített. Az Árpádok szállásterületének délkeleti szögletében lévő Kalocsa lett a római katolikus vallás déli és keleti irányú terjesztésének központja.
A XI. században épült székesegyházból alapfalain kívül alig ismeretesek olyan maradványok, amelyekből következtetni lehetne díszítésére. (A második, gótikus székesegyház emlékanyaga jobban ismert.) Ezen kevés számú emlék egyike ez a királyfej, amely mellé, ha kell, verset is tudnék illeszteni a Példák Könyvéből. Ez röviden azt mondja, hogy király vagyok, és én is, mint Ti, meghalok. De talán azt is mondja, hogy király vagyok, de kő vagyok, s ezért megmaradok.

Móser Zoltán, mno.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu