Álmodik a múlt – Szent Ilona és Zsófia is…

285

Rudabánya - amelynek neve az ószláv érc, vasérc szóból származik - első írásos említése 1299-ből származik, de a település jóval régebbi, hiszen egyike az ország legősibb bányahelyeinek.

1378-ban aztán ez a hely már mezővárosi privilégiumot élvezett, 1439-ben pedig a hét felső-magyarországi bányaváros közt a harmadik helyet foglalta el.

A templom déli oldalának baloldali támpillérén egy középkori napóra látható, ami ritkaságnak számít hazánkban.

A régen virágzó bányavárosnak híres emléke a (mai) református templom, melynek történetét és leírását a város honlapján is olvashatjuk.

A templom eredetileg a XIV. század közepén épült, ahogy a képen is jól látszik, gótikus stílusban. A következő században átalakították, ekkor késő gótikus külsőt kapott. A háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplom a XVI. század végén a török dúlás áldozata lett: évtizedekig tető nélkül, elhagyottan állt. Épebben maradt nyugati harmadát a reformátusok állították helyre az 1660-as években úgy, hogy a keleti oldalon fallal lezárták, amelynek a közepére helyeztek egy késő gótikus ablakot az elpusztult részből, a tetőteret pedig sík deszkamennyezettel fedték le. A romosabb keleti részt lebontották. A XVIII. században kis előteret húztak a ma használatos nyugati bejárat elé. Így nyerte el végleges formáját a templom, amely az átépítések és a szakszerűtlen renoválások következtében sokat vesztett középkori jellegéből.

Az 1960-as években a közeli külszíni vasércbánya robbantásai következtében falai megrepedeztek, a déli oldal egyik késő gótikus támpillére pedig elvált a faltól. Ekkor derült ki, hogy mögötte befalazott kora gótikus ablak rejtőzködik. Megkezdődött a feltárás és a restaurálás, amelyet a szakemberek 1970 és 1975 között végeztek. A templom híres vasajtaja a XIV. században készült, egyik legszebb középkori kovácsmunkánk. (Az értékes műtárgyat ma a miskolci múzeumban őrzik, a helyszínen, a déli kapu eredeti csúcsíves kőkeretében másolata látható.)

A déli oldalon, az ajtótól balra két késő gótikus támpillér, jobbra, magasan a már említett, befalazott, kora gótikus ablaktöredék figyelhető meg. A templomba a nyugati oldalon, a csúcsíves, kőkeretelésű ajtón át juthatunk be. A belső tér egyetlen, négyzet alakú terem, alaprajzi méreteihez viszonyítva igen magas. Két késő gótikus, halhólyag-motívumos ablak világítja meg: az egyik eredeti helyén, a déli falban, a másik a keleti oldalon, másodlagosan beépítve. A falak felső peremén megmaradtak a gótikus mennyezet boltvállai, részben ezekre támaszkodik a mai famennyezet. A templom egyik ékessége ez a százhúsz táblából álló, festett famenynyezet, amelyet az egyik feliratos tábla tanúsága szerint Contra András és Mátyás jolsvai festő asztalosok készítettek 1758-ban.

A keleti falra erősített két vörösmárvány síremlék: Perényi Istváné (1437, jobbra) és Saurer Erhardé (1576).

A keleti falra erősítve két vörösmárvány síremlék látható. A jobb oldali Perényi Istvánnak, Zsigmond király étekfogó mesterének a sírköve, 1437-ből. A másik sírkő Saurer Erhard bányaprovizor számára készült 1576-ban.

A baloldali falkép-töredék közelebbről: Szent Zsófia gyermekeivel.


A jobboldalifalkép-töredék: Szent Ilona a kereszttel.

Az északi falon két falképtöredék is észrevehető: a jobb oldali Szent Ilonát ábrázolja a kereszttel, a bal oldali Szent Zsófiát gyermekeivel. Szent Zsófiával eddig háromszor találkoztam: Konstantinápolyban, aztán a Zólyom megyei Szászfalván és Dubrovica faluban. Legközelebb erről a találkozásról szólok.

Móser Zoltán – http://ujember.katolikus.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu