Szobafogság

2018 szeptember 18.

Nagy háború – „Ma még nem jött levél…” – Egy százéves küldemény története...

Kérlek édesem írjál mikor teheted, mert akkor érzem magam jól, ha tőletek kapok levelet. Én magam sokat írok, újságot nem írhatok, minthogy minden nap várjuk a Békét, csak már a Jóisten hozná meg – fogalmazta meg több millió katona vágyát Bedegi József őrvezető, aki a magyar királyi 16/II. népfelkelő hadtápzászlóaljban szolgált 1916-ban, amikor a fenti sorokat papírra vetette egy családjának küldött levelében.

„Csak a posta volt mindnyájunk vágya! Leveleink olvasását elhalasztani a legszigorúbb parancsnok sem tudta volna! A pokol minden kínszenvedése, a gránátok ezreinek fejünk felett való röpködése sem tudhatta velünk halasztani azt a várt percet, amit nekünk postánk érkezése jelentett” – emlékezett Deák István egykori táboriposta-kezelő.

A két idézet talán jól szemlélteti, hogy mekkora jelentősége volt az otthonról érkezett levélnek, levelező- vagy képeslapnak az első világháborúban harcolók számára. Az esetek nagy részé­ben ugyanis ezek a postai küldemények jelentették az egyetlen kapcsolatot a szeretteikkel, az otthoniakkal, a civil élettel. Még akkor is így volt ez, ha a hazulról érkezett írások sok esetben az otthoni gondokról, problémákról számoltak be. A hátországban sem volt ez másképp, ott szintén nagyon várták a postást, hogy hírt kapjanak
– még ha gyakran szomorút is – a távolban szolgáló kedvestől, kedvesről.

Az első világháborúból számos levél, képeslap, tábori lap maradt fenn napjainkig, amelyeket egy évszázadon át a családok féltve őriztek, és adtak át nemzedékről nemzedékre az ifjabb generációknak. A következőkben azonban olyan levélről lesz szó, amely soha nem jutott el a címzetthez, és a családi archívum helyett a levéltár őrizte meg az utókornak.
„Nem festek magam elé rémképeket, hisz így is millió és millió nyugtalanít. Valósággal halálom volna, ha veled valami kellemetlenség történne. Ezért vigyázz magadra…” – írta az aggódó sorokat Kurták Antal zászlós, a magyar királyi székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred géppuskás szakaszparancsnoka feleségének 1918 júniusában az olasz hadszíntérről.

A feladó, Kurták Antal 1880. augusztus 18-án a Bihar megyei Erdőgyarakon – ma Ghiorac, Románia – született. A háború előtt Budapestre költözött, ahol magántisztviselőként dolgozott. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltárban fennmaradt személyi iratai szerint 1914. szeptember 2-án kezdte meg hadi útját mint irodista szakaszvezető. Részt vett alakulata boszniai és montenegrói harcaiban; 1917 februárjában házasságot kötött a budapesti illetőségű Danzinger Gabriellával, az ominózus levél címzettjével.

Új szolgálati helyén, a Piave mentén szakaszával hősiesen védelmezték az állásokat a támadó olaszokkal szemben. Alakulatánál felettesei jó véleménnyel voltak a szakaszparancsnokról, akit „szilárd jellemnek, köteleségtudónak és lelkiismeretesnek” jellemeztek, úgy tartották, hogy alárendeltjeit „helyesen vezeti és oktatja”. 1918 őszéig a segusinói alszakasz védelmében harcolt.

1918 júniusában, közel két hét szolgálat után leváltották az alakulatot, amelyről a szakaszparancsnok is beszámolt feleségének írt levelében: „Reggel ½5. most érkeztem Marziajba. [ma Marziai, Olaszország.] A felváltás nagyon nehezen ment. Csak éjfél után két órakor indultam utnak. Három órakor már hajnalodik. Igyekeznem kellett volna s nem mehettem. Gyorsasággal azonban megelőztem a napot. Egyébként számítani sohasem számíthat az ember előre, mert az olasz barátaink ötletszerűen teszik a dolgukat s éjjel különösen nyugtalankodnak. Az utakat fényszórókkal nappali fényben fürösztik. Így hát valóban hiábavaló minden számítgatás. Egyszerűen meg kell ragadni a kedvező alkalmat. Ez ezuttal is sikerült.”

Eközben az ifjú ara aggódva várta férje leveleit a budakeszi József főherceg szanatóriumban. Ugyanis – ahogy az a későbbi kihallgatási jegyzőkönyvekből kiderült – nehezen viselte házastársa távollétét és háborús szolgálatát, ennek következtében „a sok izgalomtól és rettegéstől tönkre ment”. Ezen körülmények ismeretében különösen érthető, hogy Kurták Antal miért igyekezett feleségét minél többször és lehetőleg minél gyorsabban megnyugtatni. Ez a törekvése azonban bajba juttatta a zászlóst.

Életkép az olasz frontról, 1918. „Hiábavaló minden számítgatás”
Fotó: Fortepan

Már idézett levelében így fogalmazott: „Ma még nem jött levél, azonban még korai az idő. Tegnap késő este vettem a parancsot, hogy ma éjjel vonuljak be Corteba [Colderù, Olaszország]. A térképet már valószínűleg jól ismered s tudod, hogy ez jó 25-30 km-rel hátrébb van a mostani állomás helyemnél.” Azzal követte el a hibát a szerelmes férfi, hogy megnevezte a helyszínt, ahova alakulata a parancs értelmében vonult. Mivel a katonák leveleit cenzúrázták, a dolog kitudódott, és eljárás indult a zászlós ellen, amelyben a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály bírósága hirdetett ítéletet.

Az ügymenetben az első jegyzőkönyvet 1918. augusztus 4-én vette fel a 9. század parancsnoka, Alpesi hadnagy, de ellátta kézjegyével a zászlóalj parancsnoka is. „Terhelt 1918. június hó 9-én feleségének írt levélben Corte faluról tett említést. Feleségének megírta, hogy pihenő helyre 20-25 kilométerre hátrébb levő Corte faluba megy.”

A továbbiakban rövid jellemzést adtak Kurták Antal az alakulatuknál töltött katonai szolgálatáról: „A 17. hgye. 9. századánál 1917. decz. 16-óta mint kézigéppuskás szakaszparancsnok teljesít szolgálatot. Ezen idő alatt szolgálatát pontosan teljesítette és kifogástalan magatartást tanusított.” A jegyzőkönyvben végül összegezték a vádlott védekezését is: „Annak a beteges asszonynak a megnyugtatására írta bele a levélbe, hogy 25 kilométerrel hátrább megy jelenlegi helyzetéből, hogy az Ő rettegését ideig-óráig csillapítsa. Nem gondolta, hogy e jelentéktelen falu felemlítésével katonai titkot árul el.”

Nyolc nappal később folytatták a vizsgálatot, és az 1918. augusztus 12-én elkészült újabb jegyzőkönyvben már olvasható a várhatóan kiszabandó büntetés is: „…nevezettnek amiatt, mert nejéhez intézett levelében közölte azon község nevét, hová csapatával pihenőben ment, fegyelmileg 10 (tíz) napi szoba fogsággal leendő megfenyítéssel fenyítésnek a ho. [hadosztály]hoz tartozó, a fenyítettnél rangban idősebb tiszteseknek, tiszti parancsilag való közlését indítványozom.” A tárgyalás során figyelembe vették Kurták zászlós makulátlan majd négyéves katonai szolgálatát és azt, hogy beismerte tettét.

Ha a cselekményért kiróható büntetési tételeket nézzük, az ítélet enyhe volt. A tíz nap szobafogságnál azonban sokkal nagyobb büntetést jelenthetett a zászlós számára a tudat, hogy aggódó feleségének nem nyújthatott megnyugvást a levéllel, hiszen valószínűleg tisztában volt azzal, hogy a szeretett hitves nem kapta meg azokat a sorokat, amelyek őt bajba sodorták. Kurták Antal zászlós katonai szolgálata során II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet és Károly-csapatkeresztet érdemelt ki.

Az ítélet letöltéséről, illetve az ezt követő katonai pályafutásáról jelen pillanatban nincs további információ. Azt azonban tudjuk, hogy túlélte az első világháború borzalmait, és visszatért Budapestre. Magánélete azonban az elkövetkező években kedvezőtlenül alakult, a háború alatt Danzinger Gabriellával kötött házasságát 1924-ben felbontották. Öt évvel később, 1929-ben új családot alapított, és a fővárosban élt 1952-ben bekövetkezett haláláig.

Stencinger Norbert - www.magyaridok.hu

Feltöltő: Flag
Még nincs értékelve