A húsvét nemcsak a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, hanem a zsidó vallásúaké is, hiszen ők ekkor ünneplik a Peszáchot, a pogányoknál pedig erre az időszakra esik a termékenység ünnepe.
De hogyan jelenik meg mindez a képzőművészetben? Vettek-e át a festők pogány vagy akár népi szimbólumokat? Cikkünkben bemutatunk néhány, a húsvéthoz kötődő alkotást.
A legtöbb művészt húsvét kapcsán a vallási témák ihlették meg. Számos festő, így többek között Leonardo Da Vinci, Rembrant, Giotto di Bondone, Andrea Mantegna és Munkácsy Mihály is megfestette Krisztus alakját a kereszten, a keresztre feszítés előzményét vagy a feltámadást. Húsvét ünnepe azonban jóval régebbi hagyományokra épül, amelyek azonban kevéssé jelennek meg a képzőművészetben. Ahogyan nem túl népszerű téma a húsvét egyéb, népi hagyományokhoz köthető szokásainak – így például a locsolkodás vagy éppen az ünnepi étel: a sonka – ábrázolása sem. Utóbbi a negyven napi böjtöt zárja le, ezért szorosan kapcsolódik a keresztény valláshoz, a locsolkodás azonban sokkal régebbre visszanyúló hagyomány. Hiszen már a pogány hitvilágban is élt ez a szokás mint a termékenység és a megtisztulás jelképe. Alább hat olyan festményt válogattunk össze, melyek megmutatják a húsvétnak a keresztény valláshoz, az átvett szokásokhoz és a néphagyományhoz tartozó elemeit is.
1. Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (1881)
Ez volt a trilógia elsőként elkészült képe, Munkácsy kronológiai sorrendben festette meg Krisztus szenvedéseit, az első képet Krisztus Pilátus előtt címmel 1882-ben mutatták be a budapesti Műcsarnok nagytermében.
 |
| Fotó: mek.oszk.hu |
2. A sorozat második darabja az Ecce Homo, amely 1896-ban készült el.
 |
| Fotó: mek.oszk.hu |
3. A trilógia utolsó darabja a Golgota címet kapta, és 1884-ben készült el.
Érdekesség, hogy maga Munkácsy soha nem látta a három képet együtt kiállítva.
 |
| Fotó: mek.oszk.hu |
4. Munkácsy Mihály nemcsak stílusában, de témáiban is kiemelkedő alkotó, hiszen nincs még egy olyan művész, aki ilyen sokat foglalkozott volna a húsvét ünnepével. Nemcsak a vallási témákról, de a népi hagyományokról is megemlékezett: 1864-ben festette meg a Húsvéti locsolkodás című képét. A locsolkodás alapvetően pogány hagyomány, melyet a keresztény kultúrkör átvett, és amely eredetileg a termékenység, a megtisztulás szimbóluma.
 |
| Fotó: wikipedia.hu |
5. Újházy Ferenc: Asztali csendélet sonkával (1870)
Ez a kép különösen érdekes, hiszen nem találni még egy olyan művészt, akit ennyire megihletett volna a sonka, amely ma már a húsvéti ünnep szerves része. Az ételszentelés szokása szorosan kapcsolódik a húsvét ünnepéhez, ugyanis a templomban megszentelt ételnek mágikus erőt tulajdonítottak. Sőt: a megszentelt étel morzsáiból az állatoknak is vittek, hogy egészségesek maradjanak és szaporodjanak. A sonka csontját pedig vagy gyümölcsfára akasztották, vagy kivitték a földekre a jó termés reményében.
 |
| Fotó: wikipedia.hu |
6. Josefa de Ayala: Áldozati bárány
Húsvét ünnepe rendkívül összetett, hiszen a keresztény egyház számos pogány és zsidó szokást olvasztott magába. Ez egyrészt elkerülhetetlen egy új vallás és annak szokásai kialakulásakor, másrészt szükségszerű is volt, hogy a pogány hitről áttértek könnyebben azonosuljanak a keresztény szokásokkal. Ilyen átvett hagyomány volt a bárány jelképe, amely a Peszách ünnepkörben jelent meg korábban – sokáig a zsidó húsvét az aratás ünnepe volt, amikor is bárányt ettek, később ezt az ételt váltotta fel a kovásztalan kenyér. Keresztény értelmezés szerint a Peszách maga a megváltás, az áldozati bárányt pedig a Messiással azonosítják, akit feláldoztak, hogy magára vegye az emberiség bűneit – sőt: a Jelenések könyve is báránynak ábrázolja Jézust.
 |
| Fotó: wikipedia.hu |
Kultúra.hu
Forrás: wikipédia.org, maszol.ro, kronika.ro
