Ötszáz éve annak, hogy Luther Márton kitűzte 95 pontját a wittenbergi vártemplom kapujára.
Így a 2017-es év a reformáció éve, melynek kapcsán A magyarországi reformáció és Európa fél évezrede címmel tartottak konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetemen március 13-án.
Egy eseményt – különösen egy olyan eseményt, amely alapjaiban kérdőjelezi meg az addigi rendszert – nem lehet egy szempont szerint megvizsgálni. Így a reformáció sem vizsgálható csak Luther Márton vagy csak Európa és Magyarország szempontjából. Hiszen az, hogy a fiatal Luther kitűzte 1517-ben a vártemplom kapujára a 95 pontot, világrengető tett volt. Egy olyan tett, amelyre szükség volt. Akkoriban ugyanis mindenki érezte, hogy változás kell, hogy az az egyház, amely egykor valóban az emberekért volt, nincs többé.
A Károli Gáspár Református Egyetemen rendezett konferencia előadásai nemcsak Luther személyiségére korlátozódtak, hanem bemutatták többek között a reformáció magyarországi vezéralakját Károli Gáspárt, a Vizsolyi bibliát, az eperjesi evangélikus kollégiumot, a reformáció népi kultúráját, a 18. századi szepesi városok művelődéstörténeti jelentőségét, és még azt is megtudhattuk, hogy Károli Gáspár maga is bortermelő volt.
A konferencia három nagyobb részből állt. Az első szekció előadói között volt Szabó András irodalomtörténész, aki a régi magyar irodalom protestáns szerzőiről és a 16–17. századi Európáról beszélt, illetve pár szóban mesélt a Vizsolyi biblia történetéről is.
Szabó András irodalomtörténész – aki a Károli Gáspár Református Egyetem magyar szakán oktat – első körben a protestáns értelmiség helyzetére, az oktatásra tért ki. Többször hangsúlyozta előadásában, hogy a korabeli fiatalok közül a legtöbben külföldre jártak egyetemre, ők voltak az úgynevezett akadémikusok. Azok, akik európai egyetemeken képezték tovább magukat, a legtöbb esetben magasabb papi tisztséget töltöttek be később, például magisterek lettek. Érdekes viszont, hogy nem éveket töltöttek kint, igen változó volt az az időszak, amelyet egy kinti iskolában tartózkodtak: volt, aki több évet élt más országban és látogatta az ottani képzéseket, de akadt olyan is, aki csupán pár hónapot töltött kint. Szabó András előadásában példákat is hozott fel azokra, akik külföldi egyetemeken tanultak és később magas tisztségben helyezkedtek el nálunk. Ilyen személy volt Laskai János református püspök, aki 1575-től a debreceni iskola rektora volt, ő csaknem egy évet töltött Wittenbergben. Kiemelte többek között Paksi Cormaeus Mihályt is, aki a Vizsolyi biblia egyik fordítója lehetett, és szintén tanult a wittenbergi egyetemen. Az előadás végén tért rá Károli Gáspárra, aki szintén fordítója lehetett a Vizsolyi bibliának – és nem mellesleg ő is a wittenbergi egyetemen tanult. Szabó András több képet is levetített az előadása közben, így megjelent a Vizsolyi biblia nyomdai kézirata is, amelyből a fordítók valószínűleg dolgozhattak. Fontos a többes szám – fordítók –, mert Szabó András szerint négy fordítója is lehetett a Vizsolyi bibliának – amit Károli Gáspár is jelzett az előszóban –, azt viszont nem lehet tudni, hogy kik is voltak a fordítók, ugyanis nem nevezték meg magukat sem a borítón, sem pedig az előszóban. Egy kéziratból lehet sejteni egy újabb alkotó nevét, Turi Mátyást – ezt nemrég fedezték fel.
Szabó András után Ittzés Gábor irodalom- és vallástörténész, majd Csoma Zsigmond történész tartott előadást. Utóbbitól igen érdekes információkat lehetett megtudni Károli Gáspár borkereskedéséről. Az első szekció zárásaként dr. Hóvári János turkológus tartott előadást Mohamedán törökök és a protestáns magyarok címmel. Érdekes volt hallani egy olyan álláspontot a reformációval kapcsolatban, amely ugyan nem kerül elő túl sűrűn, ám a jelenlegi helyzetet tekintve van némi aktualitása.
A török hódoltsági területeken sokkal könnyebben terjedt el a reformáció, ami annak köszönhető – emelte ki többször is előadásában Hóvári János –, hogy a törökök nem korlátozták vallásgyakorlásukban a magyarokat. Emellett kitért arra is az előadás során, hogy Luther Márton miként látta a török-kérdést. Luther már a 95 pontjában írt a törökökről, és azt vizsgálta, hogy a törökök elleni háború levezethető-e a szentírásból. Az 1519-es augsburgi birodalmi gyűlésen – ahol Luthert felszólították: vonja vissza tanait – komolyan felvetődött egy esetleges keresztes háború „ötlete” a törökök ellen, de ez végül nem kapott elég támogatást, hiszen ekkoriban még messze volt a török fenyegetés a német világtól. Így maga Luther is csak elvi kérdésként foglalkozott a törökök elleni küzdelemmel. Luther sokkal fontosabbnak tartotta az egyház kérdését, és úgy gondolta: előbb a vallás ügyeit kell tisztázni és azután foglalkozni a török-kérdéssel. Úgy vélte, hogy a pápa és a törökök nem sokban különböznek egymástól, hiszen a pápa is uralkodik az emberek felett, ahogyan a török is bizonyos területek felett, de a pápával ellentétben a törökök meghagyják az adott nép vallásszabadságát. Ez persze Luther korai véleménye volt a kérdéssel kapcsolatban, amikor még nem volt aktuális kérdés a török veszély a német birodalomban. Ezt a kérdést – mint sok mindent mást, ami miatt később radikálisnak tartották, így a német parasztság helyzetével kapcsolatos nézeteit is – Luther az egyház és a király ellen akarta felhasználni, ezért vont párhuzamot. A német parasztháborúk után azonban sokban megváltozott Luther álláspontja – a zavargásokért az ő tanait is felelőssé tették –, kevésbé volt buzdító és hangoztatta: félreprédikálták a tanait. Hóvári János turkológus előadása végén hangsúlyozta, milyen sok területet érintett a reformáció kérdése – még a török-kérdést is.
A második és a harmadik szekcióban főként a 17–18.századi Európáról, a reformáció népi kultúrájáról volt szó, zárásként pedig megvizsgálták a protestáns egyházakat a közelmúltra, vagyis a rendszerváltozás utáni időkre fókuszálva.
 |
| Fotó: kre.hu |
A konferencia előadásai sok tekintetben foglalkoztak a reformáció kérdésével, így rávilágítottak arra: mennyi mindent befolyásolt abban az időszakban a vallás, a reformáció, és hogy milyen szorosan kapcsolódott még a török-kérdéshez is. A konferencia záróbeszédét dr. Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke tartotta, aki kérdésünkre kiemelte az 500 éves évforduló fontosságát, a reformáció hatását mai életünkre. „Történészként, de egyházvezetőként is vallom, hogy a múltat csak úgy érdemes kutatni, csak akkor van értelme szóra bírni, ha annak tanulságaival jelenünket is gazdagíthatjuk, hiszen múltunk a jelenünkbe torkollik, sőt a jövőnkre is hatással lehet. Így célszerű a reformáció 500 éves jubileumára is tekintenünk, hiszen ez a nagyszerű folyamat jelenünkre is vonatkoztatható, információkkal, tanulságokkal gazdagíthat bennünket, erősítheti református keresztyén hitünket, de magyarságtudatunkat is szilárdíthatja, ugyanis a reformáció nekünk, magyaroknak nemzetmegtartó erőt is jelent.”
Sepsi Enikőt, a Károli Gáspár Református Egyetem dékánját pedig az egyetemnek a reformáció 500 éves évfordulójára tervezett programjairól kérdeztük, és arról: mit jelent ma egy református egyetemnek a reformáció és annak közvetítése. A dékán elmondta: „A mi feladatunk a keresztyén kultúra protestáns – ezen belül református – örökségének ápolása az ökumené jegyében. Továbbá fontos számunkra, hogy a reformáció évében mit jelent a folyamatos megújulás a fenntartó egyházunk és az egyetem számára. Utóbbi esetében az országos képzési és kimeneti követelmények keretei között igyekszünk megtalálni és a mintatantervbe beépíteni azokat az optikákat, hangsúlyokat, amelyek képzéseinket a felsőoktatási piacon reményeink szerint egyedülállóvá teszik, valamint illeszkednek közép- és hosszú távú stratégiai terveinkbe.”
Az egyetem további programjait a reformáció 500 éves évfordulójával kapcsolatban itt találják. A kevésbé tudományos érdeklődésűek számára megtekinthető egy kiállítás is az egyetem galériájában – Reviczky utcai épületben –, melyet Keszi Kovács László etnográfus tiszteletére rendeztek „Minden kocka érték” – Etnográfus kamerával címmel. A tárlat szeptember 21-ig tekinthető meg.
Kultúra.hu
