Rózsaszín delfinek

234

Amint arról a Lugas hasábjain is többször beszámoltunk már, napjainkban egyre többen – főleg a húszas-harmincas generációból – választják az utazás nem hagyományos módszereit: hátizsákkal, autóstoppal, biciklivel járják körbe a világot

Történeteikből mindig kiderül: némi kalandvágy, jó adag bátorság és józan ész birtokában bárkiből lehet világutazó – anélkül, hogy milliókat költene szenvedélyére. Persze alapos utánajárás és felkészülés szükséges hozzá – ebben nyújt most segítséget az érdeklődő olvasóknak Vigh Bori, az évek óta működő és egyre népszerűbb backpacker.hu utazós blog fiatal szerzője.

Vigh Bori digitális nomád, aki életvitel-szerűen utazik, és utazás közben, távmunkában keresi a kenyerét. Huszonévesen napi nyolc órát dolgozott egy szoftvercégnél, majd új életet kezdett: régi álmát megvalósítva hosszú szabadságra ment Argentínába, hogy Buenos Airesben tangózhasson. Azóta zenélt maorikkal Új-Zélandon, a wayuu törzzsel élt Kolumbiában, óriás ördögrájákkal úszott Indonéziában, rózsaszín delfinekkel az Amazonasban. Mondhatjuk, a világjárás lett a szakmája.

Bár első ránézésre kézikönyvnek tekintené az ember, a Hogyan menjünk világgá furcsa irodalmi képződmény. Egyrészt útleírás, másrészt praktikus tanácsokkal teletűzdelt útikalauz/kisokos, harmadrészt önéletírás, hiszen a szerző saját kalandjait, tapasztalatait és életét is az olvasók elé tárja. Amivel nem is volna probléma, ha a könyvnek helyenként nem lenne önsegítő-önismereti íze, ez pedig kicsit levon az élvezeti értékéből.

Jóllehet Vigh könnyed stílusban, gördülékenyen ír, a megcélzott olvasóközönséghez saját, modern nyelvén szól, néha már sok a jóból: a haverkodásból, a tegezésből, az írói kiszólásokból. Ugyanakkor nem vitatható, hogy Vigh története, illetve az utazásai során gyűjtött tapasztalataiból született anekdoták kifejezetten szórakoztatóvá, olvasmányossá teszik művét. Mely kétségkívül kicsit hosszú, elbírt volna még némi szerkesztői munkát, a leendő utazóknak szóló tanácsok, tippek összeszedettebben jelenhettek volna meg, lehetett volna nagyobb hangsúly a praktikumon és kisebb a történet lelki oldalán.

Amint ezt a szerző már az elején leszögezi, könyve inkább azoknak szól, akik tényleg a világot vagy bizonyos távoli szegleteit kívánják felfedezni, akik nemcsak megérkezni szeretnének valahova, hanem maga az út, az úton levés vonzza őket – kevésbé az Európát Interrail-vonatjeggyel körbejáró egyetemistáknak. Ha ismernek olyat, aki hasonló nagy útra készül, feltétlenül adják a kezébe: nem árt, ha tudja, mire készüljön.

Vigh Bori olyan pszichológiai kérdésekre is kitér, mint hogy mi a különbség egyedüllét és magány között, illetve megfontolandó gondolatai vannak az elengedésről, a tárgyakhoz való viszonyunkról és a takarékoskodásról is. Ugyanakkor azért mindenki, aki kicsit is szeret utazni (és szokott is), talál magának hasznos gyakorlati ötletet a könyvben: legyen szó olcsó repülőjegyek vásárlásáról, a couchsurfing biztonságos módjáról vagy arról, hogyan kell helyesen összepakolni egy nagyobb túrahátizsákot.

(Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá – Az álmodozástól az indulásig. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016, 268 oldal. Ára: 3490 forint)

Kiss Natália

www.magyaridok.hu

 

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu