Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Román kori egyházi építészetünk legszemrevalóbb emlékei a nyugati toronypárral készült templomok. Ritkaságuk tovább növeli értéküket: a méltán híres jáki, zsámbéki és lébényi családi-nemzetségi monostorokon kívül nem sok látható belőlük a Kárpát-medencében. Sorozatunkban eddig a dunántúli Árpás és Türje kéttornyú – szintén főrangú kegyurasághoz kapcsolható – templomával találkoztunk. Az Alföldön, Erdélyben és a történelmi Felső-Magyarországon is csak néhány ilyen maradt meg: Herpály, Ákos, Harina, Küküllővár, Szepeskáptalan, Bény, Garamszentbenedek, Deáki, Csallóközcsütörtök és Egyházgelle községben. Az Árpád-kori magyarországi építőművészetre a legnagyobb hatást a francia földről jött szerzetesrendek gyakorolták. Szent Benedek rendjének és a premontreieknek gyakorlati közreműködése, buzgó szellemi befolyása a felsorolt rokon emlékek mindegyikén kimutatható. A királyi méltóságok és országnagyok mecenatúrájához kapcsolódó építkezéseken kívül csupán néhány kisebb, a központoktól távolabbi helyen fordul elő ez az igényes, a kegyúri hatalmat látványosan kifejező kéttornyú templomtípus. Egyik közülük a nyitradivéki Mindenszentek-templom.
Divék (Diviaky nad Nitricou) a Nyitra folyó nyugati mellékágának völgyében, ezer méter feletti magasságú hegyvonulat lábánál, Privigye (Prievidza) város közelében fekszik. Öt és fél száz körüli lakója szlovák anyanyelvű. A helynév 1246-ban tűnik fel először írásban, Dywek alakban. A település történetéről keveset tudunk. A Divék nemzetség a tatárjárás utáni évek és 1350 között 25 jelentős birtokot mondhatott magáénak Nyitra és Trencsén vármegyében. (A Divéki famíliából váltak ki a Jókúthy, Majthényi, Rudnay, Rudnyánszky, Újfalussy és más híres felvidéki családok.)
A templom építése a község és a kegyurak legkorábbi említésének idejére esik. Jellegzetesen román stílusú alkotás, keletelt tengelyű, egyhajós; félköríves szentéllyel és urasági karzattal. Helyben bányászott kőből épült. Nyugati homlokzatát szép arányú, barnásszürke faragott kváderekből falazott toronypár díszíti. Ezeken alul keskeny, lőrésszerű nyílások, emeletükön két- és háromosztású ikerablakok vallanak a XIII. századi eredetre. Román kori a kőbélletes bejárat és néhány részlet a hajó déli falán, azonban a támpillérek és az ablakok már a gótikus átalakítás idejét jelzik. A templomot a XVII. században felújították, ekkor készült barokk boltozata, a sekrestye és a három oltár. Kőből faragott keresztelőkútja 1653-ból származik, a falon függő epitáfiumok az 1700-as évekből valók. A korai barokk stílusvilágát őrizték meg a szépen renovált, zsindelyhéjazatú toronysisakok.
Ludwig Emil, mno.hu
