Ezen a napon született Durazzói Margit (1347. július 28. – Acquamela, 1412. augusztus 6.) nápolyi, magyar és horvát királyné, a Nápolyi Királyság régense, III. Károly nápolyi és magyar király felesége.
Édesapja I. (Anjou) Károly (1323–1348) durazzói herceg, János (1294–1336) durazzói herceg és Périgord Ágnes grófnő fia. Apai dédszülei II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária, V. István magyar király leánya. Édesanyja Anjou Mária (1329-1366) nápolyi hercegnő, I. Johanna nápolyi királynő húga, Károly (1298-1328) calabriai herceg és Valois Mária (1309-1332) francia hercegnő utószölött leánya.
Margit apját Nagy Lajos végeztette ki, mivel bűnösnek hitte őt öccse, a nápolyi trónra szánt András herceg meggyilkolásában.
Margit 1369 februárjában feleségül ment unokatestvéréhez Károly durazzói herceghez. Házasságukból három gyermek született:
- Mária (1369 november/december – 1371) kisgyermekként meghalt
- II. Johanna nápolyi királynő (1373. június 23. – 1435. február 2.)
- László (1377. február 11. – 1414. augusztus 6.) a későbbi László nápolyi király
Férje 1381-ben a gyermektelen Johanna királynő halála után a nápolyi koronát örökölte, majd Nagy Lajos halála után, 1385-ben a Mária királynővelés anyjával, Erzsébet özvegy királynéval szemben álló Horváti-párt a magyar trónra is meghívta. 1385 végén királlyá koronázták, az özvegy királyné azonban 1386 februárjában meggyilkoltatta. A Horváti-párt ekkor Károly fiát, a kilencéves László herceget ismerte el királynak, aki helyett kiskorúsága idején, 1385 és 1390 között anyja, az özvegyen maradt Margit királyné kormányozta régensként a Nápolyi Királyságot. Ragaszkodott ahhoz, hogy férje halálát annak magyar támogatói megtorolják, amely rövidesen meg is valósult, ugyanis a Károly meggyilkolása miatt kirobbant délvidéki lázadás lecsillapítására indult Máriát és Erzsébetet a Horvátiak elfogták és Novigrád várába vitték, ahol az anyakirálynét 1387 januárjában Horváti Pál parancsára megfojtották. Ugyanerre a sorsra jutott Károly gyilkosa, Forgách Balázs pohárnokmester is, akinek fejét – meggyilkolását bizonyítandó – elküldték Nápolyba Margit királynénak.
1390-ben átadta a kormányt fiának, László hercegnek, és Salernóba vonult vissza. Később Acquamelában élt, ott halt meg 1412. augusztus 6-án. Hívő katolikus asszony volt, és utolsó éveiben a ferences harmadrendbe lépett. Végakaratának megfelelően a salernói székesegyházban temették el. Fia mindössze két évvel élte őt túl, akitől egy házasságon kívüli unokája, Rinaldo di Durazzo maradt. 1414-ben a nápolyi trónt leánya, Johanna hercegnő örökölte.
wikipedia.org
