Össztűz kora este

429

Túszdráma – Balassagyarmaton máig beszédtéma

Négy lövéssel likvidálták 1973. január 12-én a balassagyarmati lánykollégiumban húsz túszt ejtő Pintye Andrást a fővárosból odavezényelt mesterlövészek. Öccsét, tettestársát, Lászlót leteperték a hálókörletbe berontó rendőrök. Ő tizenegy évet letöltött a rá kirótt tizenötből, nevet változtatott, családot alapított. András négy barátját kettő–négy évre ítélték bűnpártolás miatt.

Négyen álltunk a kopott ajtó előtt 1993. január 7-én Kőbányán, az egyik lepukkant, főleg lecsúszott emberek lakta társasház második emeleti folyosóján. Hartai László rendező-operatőr, Muhi András producer – aki Enyedi Ildikó minap Oscar-díjra jelölt Testről és lélekről című alkotásának társproducere –, a hangmérnök és A bűn nyomában című dokumentumfilm egyik főszereplője, e sorok írója. Pintye László lakása előtt várakoztunk bebocsátásra.

Napra pontosan húsz évvel korábban, vasárnap kora este kezdődött a balassagyarmati túszdráma. László és bátyja, András túszul ejtett húsz középiskolás diáklányt a helyi kollégiumban. A stáb csöngetésére Pintye László nyitott ajtót, mögötte egy melegítőruhás fiatalasszony karjában babával tűnt fel egy pillanatra, majd a kamerát látva sikoltva eltűnt a konyhában.

– Igen, én vagyok az… – szűrte fogai között a mondatot László, majd nagyon halkan csak annyit kért: hagyjuk békén őt és családját, megbűnhődött azért, amit tett. A stáb tagjaival egymásra néztünk, és elköszöntünk. A kapualjban még kibetűztük az egyik postaládán Pintye László új nevét, a család a túszdráma után megváltoztatta vezetéknevét, amely ugyanúgy P-vel kezdődik, mint a Pintye, s betűre azonos hosszúságú, i betűvel végződő családnév.

Társadalmi vadhajtások

A dokumentumfilmesek látogatását a kisebbik Pintye fiúnál megelőzte Végh Antal Könyörtelenül című könyvének alapos tanulmányozása. Az 1984-ben másodszor is megjelent mű változatlanul kozmetikázottnak tűnt. Főleg szociográfiáiról ismert írójának köszönhetően érződött, nem feltétlenül a kor támogatott irodalmi kategóriája, inkább a párt és a belügy összezárása az ügy elhallgatása végett. Végh nem férhetett hozzá minden korabeli dokumentumhoz, vagy úgy alakíttatták vele a történetet, hogy az a szocialista haza, az MSZMP vagy a Belügyminisztérium tekintélyét ne csorbítsa.

„A hetvenes évek végén egy vidéki kisvárosban (egy korabeli újsághír szerint Balassagyarmaton) két középiskolás fiatalember – pisztollyal és géppisztollyal felfegyverkezve fogva tartott egy csoport fiatal lányt, váltságdíjat és szabad elvonulást követelve elbocsátásuk fejében.

Végh Antal krimiizgalmasságú könyvé-ben nemcsak a magyar túszdrámát rekonstruálja részletekre is kiterjedő aprólékossággal, hanem a szülői, baráti környezetet, a kisváros társadalmát boncolgatva társadalmi motivációját is eredménnyel kutatja. Következésképp: a mű – annak ellenére, hogy a regény feszültsége, izgalmassága pillanatra sem csökken – mégis jóval több a szokásos dokumentumregénynél: egyben tükre a hetvenes évek magyar társadalma vadhajtásainak.

A nevek, a helyszín megjelölése nélkül pergetett eseménysor filmszerű élményt nyújt, mégpedig egy jó és izgalmas filmét” – így a Könyörtelenül című mű érdeklődést felkeltő ajánlója. Ám érezhető, hogy Végh Antal művében, a balassagyarmati Hatala Csenge Hírzárlat című könyvé-ben, valamint Gazdag Gyula a tragédiát feldolgozó játékfilmjében is több a fikció, mint a valóság.

Huszonöt évvel Pintye László megtalálása után, idén január 7-én Czudar Sándorral, Északkelet-Magyarország jó nevű ügyvédjével, aki ma is Balassagyarmaton él, más ügyekről beszélgetve hozom szóba a túszdrámát. Az ügyvéd úr döbbenetemre elárulja, köze volt a túszdrámához, barátjával hetekig rettegtek attól, hogy értük is eljönnek a rendőrök.

– Ismertük Andrást, egykorúak voltunk, Gyarmat pedig kisváros. András kereste a mi baráti társaságunkhoz az utat, csatlakozni szeretett volna, de zűrös srác volt, állandó balhékkal, amelyeket rendre megúszott. Az apja, Pintye András határőr alezredes a Balassagyarmati Határőrkerület párttitkára volt. Szobtól Miskolcig terjed a határőrkerület, a fegyveres testület pártvezetőjének nagyobb hatalom volt a kezében, mint a megyei párttitkárnak.

Soha nem felejtem el azt a hat napot 1973. január 7. és 12. között. Végig ott voltunk a lánykollégium közelében, a tér egyik sarkából, egy épületből figyeltük, hogy mi történik – elevenítette fel Czudar Sándor a 45 éve történteket. – Gyarmatot blokád alá vette a belügy, a helyi határőröket azonban csak részben vonták be.

A megyei rendőrök kezéből három nap után kivették az irányítást, miután látták, nem bírnak úrrá lenni a helyzeten. Budapestről érkeztek új erők, közvetlenül a belügyből. Az egészet pedig maga Biszku Béla egykori belügyminiszter, a túszdráma idején az MSZMP Központi Bizottságának titkára felügyelte.

Ő hivatásos mesterlövészeket vezényelt Balassagyarmatra azzal a paranccsal, hogy lőjék le a túszejtőket. Andrást lelőtték, Lászlót elfogták, a túszokat kiszabadították. Pintye László tizenöt évet kapott, amelyből tizenegyet letöltött. András a túszejtés tervéről négy fiúnak is beszélt, ám ők nem vették komolyan, azt hitték, félrebeszél vagy viccel. A rendőrök azonban elővették őket, sorra mentek értük, bíróság elé állították őket, és bűnpártolás miatt kettő–négy évet kaptak, amelyet ki is töltöttek. Ezért rettegtünk mi a barátommal, hogy bennünket is elvisznek. Szerencsére ez elmaradt.

Az ügyvéd nem tudja, hogy a hivatásos mesterlövészek konkrétan kik voltak, egyes körökben ma is tartja magát, hogy egyikük egy neves olimpikon sportlövő volt, ám ezt nem sikerült hitelt érdemlően igazolni. Az olimpikon sportlövő részvételét a túszdráma felszámolásában már csak az is gyengíti, hogy ellentétben Végh Antal, illetve a Gazdag-film ábrázolásával Pintye Andrást nem egyetlen fejlövéssel iktatták ki, hanem három mellkas- és egy karlövés érte, a mellkaslövésekből kettő volt halálos.

Szabad bejárás a laktanyába

A Pintye testvérpár édesanyja személyzeti előadóként dolgozott. A szülők nem sokat törődtek a neveléssel, az apa gyakran italozott, és ilyenkor agresszívvá vált. A két fiú azonban burokban élt, amivel vissza is éltek. András 1970-ben könyveket lopott a pannonhalmi főapátságtól, amelyeket aztán a párttitkár elvtárs visszajuttatott a rendnek, így nem indult eljárás a fiú ellen, aki két évvel később pénzt lopott a szomszédtól, de az apja ezt is eltussoltatta.

Az alezredes azonban a katonai nevelést nem mulasztotta el, a fiúkat rendszeres lőgyakorlatra utasította, gyakran jártak bent a laktanyában is, pontosan tudták, hogy az apjuk hol tárolja a fegyvereit. Azt is kifigyelték, melyik kulccsal nyitja a páncélszekrényt, amikor az AMD–65-ös, kihajtható tusás Kalasnyikov-rendszerű gépkarabélyát vagy a PA–63-as pisztolyát kivette vagy visszatette. A laktanyába való ki- és bejárásuk szinte automatikussá vált.

A kádercsaládok gyerekeivel szemben a Pintye fiúk nem készültek főiskolára, egyetemre.

A szülők ipari tanulónak küldték őket, amit zokon vettek. A 19. életévébe lépő Andrást 1972 végén a Budapesti Asztalosipari Vállalathoz helyezte el az apja, de nem ment be a munkahelyére, így az apja megtorlásként elküldte sorozásra. A behívót január elején kapta meg 1973. január 8-ra. András ekkor elővette dédelgetett tervét: túszokat ejt, pénzt és repülőgépet követel az elengedésükért, majd Nyugatra szökik.

A túszejtés ötlete az 1972-es müncheni olimpia túszdrámájáról szóló hírek kapcsán jutott eszébe, amit elmondott néhány barátjának, de azok kinevették, így az öccsét, Lászlót vonta be az akcióba. András besétált a laktanyába, kinyittatta a kapussal az apja irodáját, és elhozta a fegyvereit a páncélszekrényből, amelynek kulcsait már korábban lemásolta. A kapust később szintén megbüntették, mint ahogy a határőrkerület vezérkarát is szertehelyezték az országban. Hatala Csenge Hírzárlat című könyvében olvasható László elmondásából, hogy mit gondoltak a fiúk a támadás előtt.

„Számunkra, amit teszünk, az nagy élmény, hiszen rólunk fog írni minden újság…” – gondolta László. „A páncélszekrény kinyitása után lehet, hogy az apám titkos iratait is magamhoz veszem. Ő azok közé az emberek közé tartozik, akik először kapják meg a miniszteri jelentéseket és a katonaságra vonatkozó hivatalos információkat. Ezeket majd kiszolgáltatom a külföldi szerveknek, és sok pénzt fogok kapni értük” – így foglalta össze a terveket öccsének András.

A Pintye testvérek a téli szünet utolsó napján, 1973. január 7-én vasárnap este osontak be a lánykollégiumba, András a gépkarabélyt, László a pisztolyt fogta kézbe, élesre töltötték, majd kibiztosították a fegyvereket. A lányok sorra érkeztek vissza a téli szünetről a Balassagyarmat környéki településekről. Húszan voltak már a kollégiumban, amikor a fegyveres fiúk rájuk törtek. A lányok először viccnek gondolták az egészet, de amikor fegyverekkel noszogatva egy szobába terelték őket a fiúk, rádöbbentek, túszul ejtették őket. A túszejtők biztosak voltak abban, hogy követelésüket gyorsan teljesíti az állam, így másnap reggelre már Nyugaton lesznek, így a fegyvereken és lőszereken kívül nem vittek magukkal mást. Annyi élelem volt csak, amennyit a szünetről visszaérkező lányok otthonról hoztak. Ez azonban egy hétig sem tartott ki.

A húsz lányból az első napon öten vécére kéredzkedve kiszöktek, így fogvatartóik aztán már senkit nem engedtek ki – flaskákat és edényeket használtak vécé gyanánt. Néhány nap múlva egy újabb lány szökött meg, akit kiküldtek ivóvízért, egy másik pedig kiugrott az ablakon, neki a lába sérült meg. Az elsőként kiszökött lányok szóltak az első szembejövő rendőrjárőröknek, akik először nem hittek nekik, ám végül a két rendőr bement a kollégiumba.

A fiúk bezárkóztak, és az ajtón át kilőttek a szobából.

A lövedékek éppen embermagasságban csapódtak be, így ez emberölési kísérletnek minősült a későbbi tárgyaláson. A rendőrök nem sérültek meg.
A túszdrámáról szóló beszámolók mindegyike felvetette, hogy azért választotta András a lánykollégiumot, mert udvarolt egy bent lakó lánynak, aki elutasította közeledését. Végh Antal könyvé-ben – s Gazdag filmjében – homályos utalás van arra, hogy András a túszejtés utolsó éjszakáján félrevonult az egyik lánnyal, és bebújtak a takaró alá, de ez vélhetően csak az írói fantázia része.

Káosz az első napokban

Hatala Csenge könyvéből az is kiderül, hogy a hatóságok nem álltak a helyzet magaslatán, az első napokban egyáltalán nem voltak urai a helyzetnek. A kialakult káoszt végül a Belügyminisztériumból érkezett mesterlövész-különítmény és a túszhelyzetek kezelését legalább iskolában tanult parancsnok fékezte meg, kiéheztette és kifárasztotta a túszejtőket. A likvidálási parancsot közvetlenül végül a kollégiumba beküldött túsztárgyaló, a balassagyarmati kórház pszichiátriai és neurológiai osztályának főorvosa, Samu István helyzetjelentésére alapozva adták ki. A főorvos egyezkedni próbált a fiúkkal, akiket régről ismert. Szóba is álltak vele, beengedték a kollégiumi szobába.

A főorvos – akit Gazdag filmjében az Oscar-díjas rendező Szabó István alakított – vitt be ételt és vizet a kollégiumi szobába, majd helyzetelemzést adott a benn uralkodó körülményekről. Az utolsó nap arról számolt be, hogy a két túszejtő a végletekig kimerült, a nagyobbik azonban teljesen kiszámíthatatlan, a legrosszabbra is elkészült. Január 12-én kora este az időközben kopaszra borotválkozott András fejére egy lány sapkáját húzva odaállt a tér felőli egyik ablakba.

A mesterlövészek előbb tétován azonosították, hogy nem az egyik túszt látják-e, hanem az idősebb túszejtőt, a parancsnok beleüvöltött a rádióba: tűz! Andrást négy lövedék érte, azonnal meghalt. A rendőrök előbb nem mertek mozdulni, László bent eldobta a pisztolyt, és összebújt az egymásba karoló, reszkető lányokkal. Az ajtót betörő rendőrök azonnal a földre rántották a fiút.

Balassagyarmaton sokáig beszédtéma volt, hogy hol vannak András földi maradványai. A Pintye szülőket a déli határ mentére költöztették, az apát nyugdíjazták, nevüket megváltoztatták. András testét elhamvasztották, azt senkinek nem árulták el, hogy hova temették, még László sem tudta. Hatala Csenge hosszas nyomozás után megtalálta a temetőt, ahol azzal fogadták, nincs meghosszabbítva az urnahely, vagy elviszi a hamvakat, vagy kiszórják a szóróparcellába. Az írónő végül egy vidéki településen megtalálta Lászlót is, és átadta neki testvére hamvait.

Szemán László János – www.magyaridok.hu

 

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu