Ökológiai fordulópont

261

Túlnépesedés – Várhatóan 2,2 milliárdra duzzad a Föld muszlim lakossága 2030-ra .

Amíg érvényesült az Egyesült Államok és a Szovjetunió befolyása a Föld legnagyobb részén, úgy tűnt, hogy a demográfiai folyamatokra az ENSZ népesedési bizottsága, illetve a világszervezet fenntartható fejlődés bizottsága hatást gyakorol, mederben tartja a változásokat. Ez az illúzió sokáig rányomta a bélyegét a népesedési világkonferenciákra, ahol kiváló szakemberek tartottak előadásokat, hangoztatták aggodalmaikat a túlnépesedés miatt, miközben az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) az ott elfogadott irányelveket igyekezett különböző programjaival átültetni a gyakorlatba – elsősorban a harmadik világban.

A kétpólusú világrend összeomlása után megindult migrációs folyamatok már azt mutatják, hogy az utóbbi fél évszázadban bekövetkezett a demográfiai robbanás. Elsősorban Afrikában és a Közel-Keleten állandósult a vészhelyzet.

A földrészünkre irányuló tömeges migráció kiváltó okai között ott van a klímaváltozás következményeként kialakult élelmiszerhiány, a politikai válság és a polgárháború, de mindenekelőtt a túlnépesedés, mely a hozzánk viszonylag közel eső országok lakosságát néhány évtized alatt háromszorosára, négyszeresére növelte.

Nézzük meg, hogyan alakult néhány Földközi-tengert délről és keletről határoló ország népesedése, és azoké, ahonnan tömegesen érkeznek migránsok Európába. Törökország, 1950: 21 millió, 2016: 77 millió; Egyiptom, 1950: 19 millió, 2016: 85 millió; Marokkó, 1950: 9 millió, 2017: 35,2 millió; Algéria, 1963: 7 millió, 2016: 41 millió; Szíria, 1950: 3,2 millió, 2016: 22 millió; Banglades, 1971: 38 millió, 2016: 161 millió; Afganisztán, 1950: 12 millió, 2016: 32 millió; Nigéria, 1950: 38 millió, 2016: 184 millió; az előrejelzések szerint 2100-ra csak Nigériában félmilliárd ember él majd, több, mint amennyi egész Európában!

Az Európai Unió vezetése, illetve Ferenc pápa emberiességi kérdésnek tekinti a menekültek befogadását. Ebből kiindulva politikamentes, karitatív szempontokat követve osztanák szét az EU tagországai között a menekülteket, tekintet nélkül vallásukra és arra, hogy politikai vagy gazdasági okok miatt keresnek-e új hazát maguknak (sok ezer mérföld távolságból szinte lehetetlen eldönteni, milyen okok késztettek valakit menekülésre).

Az „emberfölöslegüket” Európába exportáló országok vezetői ugyanakkor határozottan politikai kérdésnek tekintik a migrációt: az „emberexporttól” már a viszonylag közeli jövőben politikai terveik megvalósulását várják. Erdoğan török elnök 2016 májusában az alábbiakat mondta egy ankarai rendezvényen:

„Egyetlen muzulmán családban sem lehet szó fogamzásgátlásról és családtervezésről, a török népesség növekedni fog, s ebben elsősorban az anyákra hárul a felelősség… Népességtervezés és születésszabályozás? Egyetlen muzulmán családnak sem szabad magáévá tennie ezt a szemléletet… Folytatjuk azt az utat, amelyet az én istenem és az én szeretett prófétám jelölt ki.”

Az előrejelzések szerint 2030-ra 2,2 milliárdra duzzad a Föld muszlim lakossága. Az amerikai Pew kutatóintézet által kiadott legfrissebb tanulmány szerint a gyors ütemű demográfiai növekedés egyik fő oka a muzulmán családok gyermekvállalási kedve, amely közel háromszorosa a nem muszlim társadalmakénak.

Az intézet számításai szerint 2030-ra az Egyesült Államok muszlim lakossága elérheti a 11 milliót, Európában a 60 milliót, a Közel-Keleten a 439 milliót, világszerte pedig a muszlim népesség 2030-ra megközelítheti a 2 milliárd 200 milliót. A keresztények és muszlimok lakta Nigériában 2030-ra muzulmán többség lesz, Belgium és Franciaország lakosságának pedig több mint tíz százaléka lesz mohamedán. Ez a szám Svédországban is hasonlóan alakulhat: a muzulmán lakosok az össznépesség megközelítőleg 9,9 százalékát fogják alkotni.

Nyilvánvaló, hogy a Föld népessége, mely az 1960-as évek óta megduplázódott (!), nem növekedhet korlátlanul. 2017-ben az emberiség elérte a 7,5 milliárdot, és 2050-ben várhatóan 9 milliárd lesz. A növekedés 97 százalékát a fejlődő országok adják. Európa népessége ugyanakkor fogyóban van.

Nyilvánvaló, hogy bolygónk tízmilliárd embernél többnek nem tud munkát és táplálékot biztosítani, ami azt jelenti, ha valamikor majd sikerül stabilizálni is a Föld népességét, addigra az elöregedő európai és észak-amerikai populáció töredék kisebbséget fog alkotni. A radikális változások átalakítják a népesség kulturális és vallási arculatát figyelembe véve azt is, hogy a demográfiai robbanás ökológiai fordulópont felé taszítja a világot, amely után társadalmi és ökológiai instabilitás következik.

A fenntartható fejlődés elvét követve a lehető leghamarabb el kellene érni, hogy a Föld népessége ne növekedjen, és megmaradjanak a napjainkra jellemző arányok a különböző etnikumok és kultúrák között. Sajnos az ENSZ, illetve a nemzetközi közösség képtelen rábírni a túlszaporodásban érintett országok politikai vezetését, hogy működjenek közre a születésszabályozás népszerűsítésében, de Jemenben, Szomáliában vagy Szíriában nincs is olyan központi kormányzat, mely hatni képes a családokra.

Az utóbbi évtizedekben az a furcsa helyzet alakult ki, hogy mindazok a politikai vezetők, akik vallási okokból „natalisták”, előszeretettel hivatkoznak a házaspárok személyiségi jogaira, melyek magukban foglalják az önrendelkezést is. Márpedig az önrendelkezés tartalmazza az utódok létrehozásának szabadságát is, amely így az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogai közé tartozik. Ez azoknak a rendszereknek is szívügyük, melyek amúgy nem kívánnak hallani az emberi jogokról, a demokráciát pedig, mely ezeknek a jogoknak a gyakorlására épül, idegennek tartják polgáraik hagyományaitól.

A születésszabályozás, a racionális fogyasztási igényeket figyelembe vevő tudatos családtervezés a nők iskolázottsági szintjének emelkedésével és munkavállalásával együtt az iszlám országokban is terjedőben van, s például Libanonban, Iránban, Líbiában, Tunéziában, de Törökországban is csökken a népszaporulat növekedésének üteme.

Az amerikai Pew Research becslése szerint a termékenységi arányszám a világon 2,4 körül van. A muzulmánok körében ez az érték 2,9, a keresztényeknél 2,6, a hinduk és zsidók esetében 2,3, míg a buddhisták körében 1,6. (A népesség reprodukciójához az élve születettek számának el kell érnie a teljes populáció 2,1 ezrelékét, efölött már szaporulat mutatkozik.)

Egyes vélemények szerint az emberiség termékenységi mutatói hosszabb távon kiegyenlítődnek, vagyis aggodalomra semmi ok. John Maynard Keynes közgazdász, a modern makroökonómia megteremtője írta Rövid értekezés a pénzügyi reformról című, 1923-ban megjelent munkájában: „A hosszú táv csalóka vezető jelen ügyeink vitelében. Hosszú távon mindannyian halottak vagyunk.”

Mi lesz vajon az emberiséggel addig, amíg megszűnik a Föld népességének feltartóztathatatlannak tűnő növekedése, és eltűnnek az óriási különbségek az országok életviszonyai között?

Pelle János – www.magyaridok.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu