Füst a szemében

586

Cseh Tamás, az indián törzsfőnök képei.

Cseh Tamás január 22-én lett volna 75 éves. Nehéz elhinni, de lassan kilenc éve már, hogy elment. Ránk maradt életműve azonban semmit sem veszített érvényességéből, dalai maradandónak bizonyultak. Mindez egyfelől Bereményi Géza kiváló szövegeinek, másfelől Cseh Tamás egyedülálló előadásmódjának, karakteres, szuggesztív személyiségének köszönhető. Lemezei és koncertjei generációkra gyakoroltak életre szóló hatást. A XX–XXI. századi Magyarország egyik legmeghatározóbb előadó-egyénisége volt, nem csupán jó zenész vagy énekes.

A Gross Arnold Galériában bemutatott kamarakiállítás azonban Cseh Tamás egyik kevéssé ismert arcát hivatott bemutatni: képzőművészeti alkotásaira kívánja ráirányítani a figyelmet. Cseh ugyanis – sokan talán nem is tudták róla korábban – kezdettől fogva festőművésznek készült, tántoríthatatlanul rajzolt, festett, folyamatosan alkotott. Ráadásul kimondottan tehetségesnek bizonyult, ami egészen fiatalon megmutatkozott: már az általános iskolában felfigyeltek kézügyességére. A fiúgimnáziumban Nagy Ignác, az egykori pap tanár vette a szárnyai alá, ő tanítgatta tussal rajzolni és olajjal festeni.

A Képzőművészeti Főiskolára hatszor próbálkozott bekerülni, egyszer fel is vették volna, de felsőbb utasításra – mondván, van már tanítói és tanári diplomája is – végül mégsem kezdhette meg a főiskolán művészeti tanulmányait. Figyelme, érdeklődése ezután hamarosan a zenére terelődött, amelyben végül kiteljesedhetett. A képzőművészettel viszont – az 1997-ben megjelent Hadiösvény című indiánregényének illusztrálását nem számítva – úgyszólván felhagyott.

A most kiállított közel három tucat grafika csupán töredéke a közel hétszáz, cím nélküli alkotásból álló Cseh Tamás-hagyatéknak, amelyet teljes egészében a Cseh Tamás Archívum őriz. A kiállításra kiválasztott művek, még ha átfogó képet nem nyújthatnak is, bepillantást engednek Cseh Tamás félbehagyott képzőművészetébe. Akad köztük egészen korai, kisiskoláskori munka, képvers, tusrajz, akvarell és linómetszet is.

A grafikai művek technikája változatos képet mutat, Cseh több mindenben kipróbálta magát, a figuralitás azonban erőteljes kapocs közöttük. Az észak-amerikai indián kultúra bűvöletében élő, barátaival 1961 óta rendszeresen nomád indián tábort szervező alkotótól cseppet sem idegen vagy meglepő az indiánokat lovas vágta közben vagy törzsi táncot lejtve ábrázolás.

Cseh Tamás képei szerethetők; finom, sallangmentes, letisztult, őszinte alkotások. Olykor gesztusszerű, máskor precíz, megtervezett vonalvezetésű grafikák. A kiállított művek jól mutatják, hogy alkotójuk nem törekedett saját, külön bejáratú világ kialakítására. Cseh Tamás impulzív egyéniségéhez a képzőművészet magányos tevékenysége helyett sokkal jobban illett a zene és a színpad, hiszen saját elmondása szerint is a világot jelentő deszkákon tudott igazán elégni.

A Gross Arnold Galéria kiállítása épphogy csak felvillant néhány jól sikerült művet a több száz megmaradt alkotás közül. Célja nem egy félbehagyott életmű teljességre törekvő bemutatása vagy értékelése, sokkal inkább tisztelgés a nagy előadóművész előtt.

Az mindenesetre e válogatásból is kitetszik, hogy Cseh Tamás – vagy ahogy indián társai hívták: Füst a szemében – képzőművészként is megállta volna helyét. Tehetségéhez nem fér kétség, ennek ellenére jól látszik, hogy festőként vagy grafikusként aligha hagyott volna olyan erős nyomot maga után, mint ahogy azt zenészként tette. A kiállítás gesztusértéke ugyanakkor vitathatatlan.

(A Cseh Tamás grafikái című kiállítás 2018. március 3-ig hétköznap 10 és 21 óra között, szombaton 11 és 21 óra között látogatható a Gross Arnold Galériában)

 
 
 

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu