Rudolf Höss emlékirata magyarul

307

Robert Merle Mesterségem a halál című könyvét a legtöbben ismerik.

Azt is sokan tudhatják: a történet egy valós személy életére épül. Rudolf Höss ugyanis valóban Auschwitz lágerparancsnoka volt. Merle 1952-ben megjelent alkotása ennek ellenére fikció, hiszen karakterét korántsem ábrázolta oly kegyetlennek és kicsinyesnek, mint amilyen valójában volt.

A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent Az Auschwitz parancsnoka voltam – Rudolf Höss emlékirata című könyvet. Az alkotásról Gellért Ádám nemzetközi jogász és Széchényi András történész, a kötet szaklektora beszélgetett. A lágerparancsnok saját kezűleg írt visszaemlékezése magyar szempontból különösen érdekes, hiszen Höss rengeteg magyar állampolgár deportálásáért és haláláért is felelős volt, eddig azonban mégsem foglalkoztak vele magyar vonatkozásban. A most megjelent kötet – amely a német kiadás fordítása – nem a teljes emlékiratot tartalmazza, csupán a fontosabb töredékeken keresztül ismerhetjük meg a férfi életét, tetteit.

Rudolf Höss 1947-ben lengyelországi fogsága ideje alatt írta meg visszaemlékezéseit. Az emlékiratokban leírja gyermekkorát, fiatal éveit, így az is megtudható, hogy 17 évesen önként vett részt az első világháborúban, ahol iszonyú dolgoknak volt szemtanúja, egy antiszemita közegben szocializálódott, amely talán magyarázatott adhat tetteire és az azokkal kapcsolatos közönyére. A könyv nemcsak Höss életét mutatja be, de rendkívül hasznos forrás is, hiszen számos náci tiszt kegyetlenségei is megjelennek, amelyeket a későbbi tárgyalások során fel is használtak a vádlottak ellen.

A lágerparancsnok emlékirata az egyedüli olyan dokumentum, amely a vétkes oldalról származik, és amely teljes pszichológiai korképet ad a kutatók számára egy náci parancsnokról. Ahogyan Széchényi András fogalmazott: Höss leképzete azt a típust, aki az SS tagjaként ilyen tetteket véghez vitt, vagyis egy fegyelmezett katonatisztet, aki valójában megvesztegethető, kicsinyes, szadista ember volt. Kettős személyiség, aki meg volt győződve arról: ő csupán parancsot teljesít. Tipikus bürokrata volt, még kinézetét tekintve is, hiszen számára az volt a legfontosabb, hogy megfelelően vigye véghez a parancsot és a lehető leggazdaságosabb módon. Höss 1943 és 1944 között nemcsak Auschwitz parancsnoka volt, de az összes láger felügyelője is. Pontosan abban az időszakban, amikor a legtöbb magyar állampolgárt deportálták. Sőt – ez is mutatja precizitását – 1944 májusában Magyarországon is járt, személyesen felügyelte az elhurcolásokat.

Az Auschwitz parancsnoka voltam – Rudolf Höss emlékirata című könyv a Martin Broszat-féle német kiadás fordítása, azonban az elavult jegyzetek miatt a Jaffa Kiadó felkért két történészét: Vági Zoltánt és Kádár Gábort, hogy írjanak utószót a megjelent alkotáshoz, melyben tisztázzák Höss magyar vonatkozású cselekedeteit – Gellért Ádám pedig előszóval látta el a kötetet.

Aki elolvassa az emlékiratot, egy fegyelmezett katonatisztet ismerhet meg, aki amellett, hogy parancsot teljesített – hiszen ezt egész idő alatt hangsúlyozta –, saját kicsinyes érdekei szerint alakította az általa vezetett tábor életét. Tökéletes hivatalnok volt, aki az emberi sorsokat is e hivatali felfogás szerint kezelte.

Fischer Viktória – www.kultura.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu