A csodának nincsen párja

Miért ezt a címet választottad a kötetnek – amennyiben a te döntésed volt?

A címválasztás a Jaffa Kiadóval közös döntés volt. Személy szerint olyan szövegrészt szerettem volna kiemelni, amely elgondolkodtató, többféleképpen értelmezhető, mindenki a saját olvasatával magyarázhatja. A Mert a Csodának nincsen párja Csinszka Vallomás a csodáról című versének egyik sora, amelyben a „csoda” maga Ady Endre, de Boncza Bertának van egy memoárja is Vallomás a csodáról címmel, amelynek lapjain Adyra emlékszik vissza. A „Csodának nincsen párja” alatt érthetjük azt is, hogy Ady Endre a felesége számára páratlan és pótolhatatlan volt. Ő maga is az 1931-es kötete elejére az Ady Endre emlékének című ciklust helyezte, és azt nyilatkozta róla, hogy „Csoda volt ő, s a csodának nincsen párja”. Viszont akár érthetjük úgy a címet, hogy ezeket a verseket nem kell feltétlen a nagy „Csoda” műveiként olvasni. Nem az volt a célom a költemények kiadásával, hogy az Ady-versek mellett egyenrangú helyen jelenjenek meg Csinszka versei is vagy rákontrázzanak egymásra. Nem gondolnám, hogy a könyvet úgy kell az Ady-kötet mellé tenni, mintha egy súlycsoportba tartoztak volna költőként, a kötet címválasztásával tehát erre is próbáltam utalni. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a nagy alkotók mellett ott voltak a feleségek, sokszor múzsáik, akik közül sokan bírtak művészi hajlammal, és ezt ki is bontakoztathatták volna, ha nagyobb támogatást, odafigyelést kapnak. Nem állítom, hogy feltétlenül nagy alkotókká váltak volna, de a lehetőség adott lett volna, ha másként alakul a sorsuk. Mindemellett, ha elolvassuk a verseket és megnézzük a helyenként rajzokkal illusztrált kéziratokat, Csinszka egészen új arcát ismerhetjük meg, amely nem alábecsülendő.
A cím kapcsán ezenkívül fontosnak tartottam, hogy ne szerepeljen benne az „összes vers” szókapcsolat, noha ez a kötet Csinszka jelenleg fellelhető összes versét egybegyűjti. Ő ennél sokkal több verset írt, a levelezésében is találni rá utalást, nem gondolom, hogy a jövőben ne kerülhetnének elő még további szövegek. Harsányi Gréte, Csinszka barátnője szerint Boncza Berta megírt és kiadott versein kívül számos szöveg létezett még, amit elmondott, nyersanyagként kezelt, de nem formált ki teljesen. Jelenleg 57 versről tudok, természetesen ebbe beletartozik az a 25 vers is, melyeket ő maga a már említett 1931-es Csinszka versei című kötetében megjelentetett. Végezetül: a címben a Csinszka név szerepel és nem a Boncza Berta, hiszen ő már ezzel a névvel publikált.
 

Miért nem jelentek meg ezek a versek 1931-ben, amikor Csinszka kiadta a kötetét?
A versszövegek tárgyalásakor elkülöníthetők a versként megírt levelek, illetve a rajzokkal illusztrált versek, ahol a rajz és a szöveg szorosan összetartozik, de ennek kombinációjára is találunk példát. Csinszka a verseit olykor beleírta emlékkönyvekbe, ajándékba adta vagy elküldte leveleiben barátainak, ismerőseinek. Számára a versnek, a prózának, de akárcsak a levélnek, az irodalmi igénnyel megformált – papírra vetett – szónak is értéke volt. Jeles alkalmakkor ajándéktárgy helyett verssel, prózával lepte meg ismerőseit, akár egy egész füzetet, noteszt teleírt letisztázott költeményeivel. Csinszka 1931-ben rímekbe szedett levelet küldött Az Est című napilap szerkesztőjének Kemény Simonnak születésnapjára, ahol az egyes részleteket színes papírból kivágott és képekké összeragasztott formákkal illusztrálta. Korábban, 1925-ben pedig összecsengő sorokban fogalmazta meg üdvözletét a cselédjének és kislányának egy Zebegény látképét bemutató képeslap hátoldalán. Ezek a szövegek funkciójukat tekintve sem kerülhettek volna be Csinszka 1931-es kötetébe, amelyet Rónai Mihály András segített neki sajtó alá rendezni, valamelyest a férfi saját, szintén 1931-ben megjelent Első ének című kötetének felépítését alapul véve. Ez szűk válogatás volt, de tudható volt, hogy ennél sokkal több verset írt.
 

Hol voltak a szövegek, honnan, miként kerültek elő, hogyan gyűjtöttétek össze őket?

Az 1931-ben közzétett első és egyben utolsó verseskötetéhez képest – Csinszka közgyűjtemények kézirattáraiban (Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Tudományos Akadémia, Országos Széchényi Könyvtár) található levelezésének, memoárjainak és a korabeli sajtónak az áttekintésével – újabb és újabb, eddig ismeretlen szövegek kerültek elő. Magánkézben, akár gyűjtőknél a mai napig lappanganak autográf kéziratok, melyek időnként aukciókon felbukkannak. E könyvben a diáklány, majd feleség, múzsa és költő verseit, rajzos kéziratait, versben megírt üzeneteit, leveleit olvashatjuk, számos, máig kiadatlan költeménnyel együtt.
 

Mit csináltak a kötet szerkesztésében részt vevő kollégáid pontosan? Kinek mi volt a feladata? Hogyan dolgoztatok együtt?

A Jaffa Kiadónak leadtam az összegyűjtött versszövegeket a hozzá írt tanulmányommal, jegyzetekkel, valamint képmelléklettel együtt. A versek időrendben követik egymást, a datálatlan szövegek kerültek a legvégére. A kiadó szerkesztői – V. Detre Zsuzsa és Jolsvai Júlia – átolvasták, a versszövegeket a verskéziratokkal ismét összevetették, ellenőrizék, hogy valóban a kéziratot követi-e az általam legépelt szöveg, hiszen nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a versek betűhíven kerüljenek a kötetbe. A fotók publikálásához szükséges engedélyt megkérték az illetékes intézményektől. Minden felmerülő kérdésnél, nyitottak és rugalmasak voltak, öröm volt velük együtt dolgozni és általuk a könyvkiadásba egy picit bepillantást nyerni.

A könyvben szerepel egy francia nyelvű vers, amelyet – a francia levelekkel együtt – Orosz Magdolna fordított magyarra. A fordítás után derült ki, hogy ez nem egy Csinszka-vers, hanem ez Ady művének, Az ős Kaján utolsó négy versszakának nyersfordítása. A fordítás tele van helyesírási hibákkal, sokszor a szöveg értelmét nehezíti a francia nyelv helytelen használata, ennek ellenére közlöm a szöveget a kötetben, mert rávilágít Csinszka nyelvi kompetenciáira, fordítói képességeire, melynek nyomait a levelezésében is megtaláljuk. A levelekben található utalások arra engednek következtetni, hogy versfordításainak célja nem a fordítói ambícióiban keresendő, sokkal inkább kultúraközvetítő szerepe van, szándéka elsősorban Ady költészetének megismertetése a külföldi irodalmár ismerősökkel. Nemcsak franciául, de németül is levelezett Ady műveiről, itt főként Vernon Barker és Conrad Veidt leveleit említeném meg.

A kötet szakmai lektora Rockenbauer Zoltán volt. Tavaly év végén jelent meg a Noran Libro Kiadónál Csinszka, a halandó múzsa (Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese) című könyvének második bővített kiadása. Munkájában nagy hangsúlyt fektet Csinszka múzsa alakjára, amely nem zárult le Ady Endre halálával, hanem folytatódik Márffy Ödön oldalán. A házasságuk tizennégy esztendejében a festő számos művének volt ihletadója, gazdagítva ezzel a képzőművészeti alkotások sorát. Rockenbauer Zoltán sztereotípiáktól mentesen, Robotos Imre Csinszka-képét felülírva eleveníti meg az olvasóknak a múzsa alakját, miközben különböző véleményeket, álláspontokat ütköztet és a bőséges szakirodalom felhasználása mellett kéziratokkal, fotókkal, korabeli dokumentumokkal teszi teljessé az elhangzottakat. Gyakran konzultálok vele, megosztjuk egymással kutatásaink eredményét. A verseskötet kapcsán is segítségemre volt, javaslatait megfogadva dolgoztam a köteten.

Deák Krisztina, a Nagy-Kálózy Eszter főszereplésével forgatott Csinszka című film (1987) rendezője is a segítségemre volt a kötet összeállításakor. Tulajdonában van egy gazdagon illusztrált kézirat, melyen a szerző többszörös aláhúzásokkal emeli ki a lényeget, és a sorok mellett rajzokkal jeleníti meg a leírtakat. Azt gondolom, hogy a kézirat ilyen esetekben nagyon sokat hozzátesz a szöveghez. A vers szövege a kézirattal együtt él igazán. Számomra ez az egyik legkedvesebb Csinszka-kézirat, melynek publikálását Deák Krisztinának köszönhetem.
 

Végül, de nem utolsósorban Tverdota Györgyöt, a konzulensemet említeném meg, aki a kezdetektől fogva támogatja, hasznos tanácsokkal és építő kritikával segíti előre doktori disszertációmat, és így tett a versek megjelenésekor is. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett könyvbemutatón épp ezért Tverdota György mutatta be a kötetet a közönségnek.

Az irodalomtörténeti/irodalomelméleti iskolák különbözőképpen vélekednek az írói életrajz fontosságáról. Némelyik iskola úgy véli, hogy a szerző személye nem fontos, más elméletek szerint viszont kifejezetten relevánsak az életrajzi és a történelmi adatok. Neked mi erről a véleményed Csinszka és a verseskötet kapcsán?

Mindkét irányzatot elfogadom, de a pozitivista irány mindig is közelebb állt hozzám. Az egyes szövegek a szerzők életrajza nélkül is sokat mondanak, különféleképpen elemezhetők, elemeire szedhetők, de bennem mindig is ott volt a kíváncsiság, hogy ki írta a szöveget, mikor, és milyen állapotban. A körülményekből sok apró részlet kiderül, amelyek személyesebbé teszik, közelebb hozzák számomra az irodalmat. Nagyobb lelkesedéssel tudom olvasni a szövegeket, legyen az vers, novella vagy regény, ha előtte akár csak minimálisan is „megismerem” az íróját, akár a levelezéséből, akár a kortársak beszámolóiból.
 

Múzsa vagy művész volt Csinszka? Hogyan értékelhető a „teljesítménye” egyik vagy másik minőségében?

Múzsa volt, és művész is szeretett volna lenni. Szépsége, érzékenysége, tehetsége sokakat megérintett és megihletett. Felesége és múzsája lett Ady Endrének, majd később Márffy Ödönnek. De Babits Mihály és Móricz Zsigmond is papírra vetett sorokba rejtette alakját, megőrizve őt az örökkévalóságnak.

Mindig is munkált benne a művész, aki egyre inkább teret követelt önmagának. Rajzai többnyire kidolgozatlanok maradtak barátainak elküldött leveleiben, történetei, személyes emlékei kockás borítású memoárjaiban várták, hogy befejezze őket és kartonkötésben megismerhesse őket az olvasó. Az alkotás utáni vágy és az azt gátló körülmények a kezdetektől megfigyelhetőek leveleiben.
 

„Érzem, hogy annyi anyag van bennem, és elvágnak minden kicsi szálat, ami a célomhoz vezetne.

– Betegesen nagy érzékenységemet a szép iránt, egy penzionális életbe kell eltemetnem.”

(Boncza Berta levele Tabéry Gézának, 1910. november 30.)

„Itt csodaszép az ősz. – Ilyenkor, ha eszközeim és hivatottságom lenne, tudnék művész lenni.

– Így azonban – nem vagyok senki – semmi. Ilyenkor vannak a legigazibb érzéseim ilyenkor vagyok beszámíthatatlan – szinte részeg – a sok szépségtől, ami körülvesz.”

(Berta levele Szadeczky Margitnak, 1913. október vége)

„Az Ady-verseket, mint tudod nem én írtam, a Márffy képeket, mint tudod nem én festem

– de irtózom már mindég olyan várakból tekintgetni a nagyvilágba – ahol legjobb óráimban is csak nemes apród vagyok.”

(Csinszka levele Fenyő Miksának, 1929. november 3.)

Csinszka verseskötete megjelenése után keletkezett levelei erősen tükrözik a továbbiakban a versírástól való elhatárolódását, ezekben elutasította önmaga írónőként való definiálását is. Folyamatos küzdelemben volt ezzel a kérdéssel, leveleiben sokszor leírja, hogy ő nem írónő. Nehéz megkülönböztetni, hogy mi ebben a póz és mi a valóság. A folyamatos tagadással, elutasítással felhívta önmagára a környezete figyelmét, többnyire érezhető, hogy a kijelentés cáfolatát várná, bíztatást és támogatást remél. Érzéseit leplezve védekezett az esetleges vádakkal szemben, előre tisztára mosva magát az „Adyt utánzó” megbélyegzésektől.

„Egy vers – amit 3 éve írtam. Nem vagyok költő és isten őrizzen meg tőle, hogy valaha is az legyek. Születési hibából a világon már csak költőnő lehetnék és nekem drágám hinned kell – nin-csenek és nem is lesznek – ilyen beteg ambicioim. Ez a vers mégis megíródott. – Őszintén és céltalanul. Néha tesz az Isten ilyesfélét az emberrel.”

(Csinszka levele Fenyő Miksának, 1929. november 13.)

„Kérem ne rémüljön meg tőlem, egy kicsit megbolondultam és írtam egy verset. Kamaszkorban megesik az ilyesmi, de ígérem, hogy nem vagyok és nem leszek költő-nő. Ha eszembe jutnak a költőnőink minden okom megvan rá, hogy Isten megmentsen ettől a csapástól.”

(Csinszka levele Kemény Simonnak, 1930. június)

Csinszka jól látta – és le is írta –, hogy nem ő írta a nagy verseket és nem ő festette a nagy képeket. De vágyott volna arra is, hogy a vászon túlsó oldalán álljon.

Ebben a kötetben melyik oldala hangsúlyosabb?

Jelen esetben igyekeztem háttérbe szorítani Csinszka múzsaalakját és nagyobb hangsúlyt fektetni a költőre, valamint versei mellett bemutatni a különböző művészeti ágak iránti lelkesedését.

Fotó: allevents.in

Mi a véleményed Csinszkáról, a múzsáról?

Azt hiszem, hogy múzsának lenni az irodalom történetében, bevonulni a papírlapok sorain, a festményvásznak színfoltjain a halhatatlanságba óriási rang, megtiszteltetés, de a mindennapi életben, a modern múzsák esetében – amilyen Csinszka is volt – élethivatásnak, akár foglalkozásnak is nevezhetnénk.

Szerinted fontos egyáltalán a múzsa személye?

Igen, szerintem nagyon fontos. És azt hiszem, Csinszka is fontosnak tartotta, elég, ha csak megnézzük az egyik Tabéry Gézának írt levelét.

„20 évig egy nőnél minden elcsókolt csók „az első csók” nevet kapja, amit elhinni egyszerűen ostobaság. – A szerelmet illetőleg kell valamit kérdezzek tölled, öreg. Hát olyan ostobának, naivnak tartasz, hogy ha én valakibe beleszeretek a szenvedélyes lelkem egész erejével és három napig vele lehetek, megállok egy csóknál?!

Hát igazán azt hitted, hogy az én szerelmem nem áll másból, mint két ember szentimentális áradozásaiból? Ami vonzóvá tett, a stylusod, a leveleid voltak, – ami visszataszított, ami szánalmat ébresztett, az kinézésed volt. Az a fiatalon vén, kiélt, álmos arc megtanított sajnálni – és amíg egy végtelen szánalmat éreztem irántad a fiatal, puha kis ajkam az arcodhoz tapadt egy pillanatra, – egy kis csalódás félét is éreztem, én egy csúnya, érdekes férfit vártam, egy csúnya embert, aki az idegeimbe markoljon, aki erősebb legyen, mint én, aki izgatni tudjon, – de ez nem Te voltál. – Érted-e, hogy a lelkem kristályosan szép volt abban a percben, amikor az ajkamat Neked adtam, nem szerelemből, – de mert sajnáltalak kis fiú, – erre pedig kevés nő képes, mert minden jótetthez önmegtagadás, lélek kell.

Nem vagyok most még szép, de 20 éves koromba egy csodás bengáli tűzzé változom, érzem – és nagyon sajnállak, ha arra gondolok, hogy hol leszel Te akkor? – Valamelyik szanatóriumba. – Hát én Neked ígérem a barátságom szentségére, hogy a megváltás önzetlen, inspiráló csókját akkor is megkapod tőlem, kis fiú.”

„Én mikor levelet írok nem az van előttem, hogy egy csomó száraz igazat összeírjak, és agyonuntassam az olvasót – de mámort, művészetet, kéjes kis melódiákat és egy nagyon pikáns asszonyparfümöt lopok a sorokba, hazudok, de olyan szépek, olyan mámorosak ezek a kis hazugságok, – ezt pedig elértem, és erre csak nagyon intelligens asszonyok képesek. – Egyszer, ha a kezedbe kerülnek ezek a kicsi költemények, úgy fogod érezni, hogy ezer puha kis asszonykar fonja át a nyakadat, és inspirálni fog.”

(Boncza Berta levele Tabéry Gézának, 1911. január)

Kiadják majd Csinszka levelezését is?

Csinszka levelezéséből írom a doktori disszertációmat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában. A dolgozatom melléklete lesz Csinszka összegyűjtött levelezése, mely az általa írt és a neki küldött fellelhető összes levelet tartalmazza. Jelenleg már bőven túl vagyok a 600. levél digitalizálásán, de még tart a levelek jegyzetelése. A levelek kéziratait többnyire a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattáraiban őrzik.

A levelezésből kibontakozó portré sokkal-sokkal érdekesebb, mint azt gondoltam volna. Csinszka levélíró stílusa felettébb magával ragadó, nagyon színes egyéniség volt – ahogy kortársai is beszámoltak róla – de mindezt többszörösen igazolják levelei. Sorait olvasva betekintést nyerhetünk a csucsai lány mindennapjaiba, barátnőivel folytatott levelezése sokat elárul az Adyval való megismerkedéséről. Olvashatunk Ady Endre katonaság körüli gyötrelmeiről, a Veres Pálné utcai lakás berendezéséről, az Ady szülőkkel való pereskedésről. A Babitsnak címzett levelek között akad olyan, amelyet darabokra téptek, de mégsem semmisítették meg. A cselédlánynak küldött levelezőlapok bemutatják a Márffyval való közös külföldi utakat, festménykiállításokat. Miközben Csinszka Márffy Ödönnek írt küldeményei nem maradtak fenn, addig a Márffy családjának vagy közös barátaiknak címzett levelekből számos akad a gyűjteményekben, olykor egy-egy mellékelt fotó társaságában. A többnyire irodalmi igénnyel megírt levelei a költő, majd a festő feleségeként is a legfőbb művészi kifejező eszközei maradtak.

Boncza Berta, vagyis Csinszka Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Mi a kortárs női művészek, alkotók és Csinszka attitűdje, „pályája” között a különbség?

Nehéz lenne most általánosítani és összehasonlítani a kortársakat Csinszkával. Különböző élethelyzetek, különböző sorsok. Talán nem is kellene messzire menni és találnánk bőven párhuzamokat, hasonlóságokat is. Csinszka nem volt elég kitartó, múzsaként alárendelődött a művész férjeinek. Hiába érezte magában a tehetséget, elhivatottságot a különböző művészeti ágak iránt, nem teljesedett ki egyikben sem.

Csinszka rengeteg memoárt is írt. Várható, hogy ezeket is kiadják a jövőben?

Csinszka Márffy feleségeként pepita borítású, csíkos füzetekbe írta memoárjait életéről és visszaemlékezéseit Adyról. Szeretném, ha idővel a memoárfüzetek is megjelenhetnének, a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában számos pepita borítású füzetet őriznek, de a PIM-ben és az OSZK-ban is fellelhetők memoárok. 1919-ben kezdett emlékíró-munkájához, majd hosszabb-rövidebb kihagyásokkal folytatta azt. Többször átírta, újraírta a már elkészült szövegrészeket. A füzetek többségében Csinszka saját gyerekkoráról, csucsai éveiről, Adyról írt. Irodalmi hagyatékaként képzelte el a memoárjait, noha csak egy kézírásos példányt tervezett belőle, és nem akarta meg-jelentetni. Halála után Márffy Ödön kérésére Kárpáti Aurél sajtó alá rendezte, 1937-ben fejezte be, majd az eredeti kéziratot és a legépelt példányt visszaadta Márffynak. A Csinszka önéletrajza és levelei címet kapta volna az elkészült mű, de végül nem jelent meg. Csinszka 1990-ben Életem könyve címmel adták ki, de ekkor már nem a Kárpáti-féle szöveget. Nem jelent még meg az összes memoár. Örülnék, ha ezek teljességükben eljuthatnának az olvasókhoz. És remélem, hogy végezetül a Petőfi Irodalmi Múzeum által gondozott fotókönyvek sorában József Attilához, Adyhoz hasonlóan a Csinszkáról készült fényképek is megjelenhetnek majd. Hiszen ezek is szép számmal gyűltek, gyűlnek a szövegek kutatása közben. Kívánom, hogy mindez a jövőben olvasókra találjon, és a szövegeken keresztül kialakított Csinszka-kép méltó legyen a múzsához.

Gangel Noémi – www.kultura.hu