Spoilermentes!
– Most jó vót vagy nem vót jó?
– Sose vót még ilyen jó! Sokkot kaptál!
Az a helyzet hogy egy illúziót kergetünk. És nem csak Te, vagy Én, hanem az egész generációnk. De sajnos már az Episode 1-3 is jelezte hogy ez a megfoghatatlan valami, az esszencia végleg elmúlt. Aztán a tavalyi film beverte az utolsó szöget. Pedig az a nagy helyzet, hogy nem is a filmek változtak, hanem MI. Mert öregek lettünk… Úgyhogy erre a filmre elvárások nélkül ültem be. Eldöntöttem, csak szórakozni akarok, nem érdekel, hogy Geth pislog rám az első percben a Mass Effectből, hogy a látványvilág a Szárnyas Fejvadászt idézi, mindez beszennyezi az élményt. Hát miről tudtam én tíz évesen? Ezekről biztos nem, csak hogy van egy fagyos, jéghideg bolygó, és egyszer csak… tümm… tümm… tümm… wáóóó basszus azok meg mik?
No persze, azért a levegőben is érződött, hogy a tavalyi euforikus hangulatok után, lentebb szállítódtak az elvárások. Egy Kylo Rennel se találkoztam Budapesten, kevesebb a megvehető bizbasz, a rohamosztagosok se parádéznak annyit az országban, sőt maga a nagy Disney is csak 26 TV spotot kreált, meg három mozis trailert. Elvégre ez CSAK egy prequel-sequel-spin off. Az ébredő erővel valami tényleg felébredt, mégpedig a rajongók dühe. Egymás után ébredtek rá – volt akinek ehhez kellett bizony pár nap is -, hogy át lettek baszva. De keményen. Sikerült egy olyan Star Warst elkészíteni, amiben szinte semmi sztárvórsz nem maradt. No gondolta Disney egér, adok én nektek olyan Sztárvárszt, hogy beszartok. És hát mit mondjak, ez kis híján sikerült is. Hogy úgy fogalmazzak, ennél közelebb az eredeti trilógia esszenciájához képtelenség kerülni.
Nagyjából egy héttel járhatunk a Csillagok Háborúja eseményei előtt, tehát a Zsivány egyes hidat képez a Sithek bosszúja, és az Új remény között. Mindeközben önálló filmként meséli el azt, amit eddig egy fél perces 30 fokban megdöntött feliratból tudunk. Azért, ebbe most gondoljunk bele… Történetesen, hogy a lázadók hogyan is szerezték meg a bolygópusztító titkos fegyver tervrajzait, és az információt, hogy Luke hova lőjön. Jól számoltok, ez a nyolcadik Star Wars film, – legyen mondjuk 7.5 – és egyben az ötödik, amiben van Halálcsillag.
Persze a forgatókönyv továbbra se nőtte ki gyermekbetegségeit, de azért legalább van egy eredeti és izgalmas története, nem úgy, mint a legutóbbi filmnek. Itt is egy hölgyemény lesz a főszereplő, a meglepően hiteles Felicity Jones személyében, aki hirtelen nem is tudja mi legyen, lázadó, vagy esetleg rohamosztagos. Sajnos az ő karaktere olyan jó, hogy kicsit el is homályosít szinte mindenki mást. Diego Luna személye például arra jó, hogy lássuk a lázadók se egységesek, sőt nem automatikusan jófiúk, és ugyan kapunk egy kis suspenset is, de nem hinném, hogy amolyan kultikus figura válna belőle az évek során. K-2SO a trailerekben olyan menő és humoros robot szintén nagyon mellőzve lett az egész játékidőben, és egy idő után már csak azért bukkan fel, hogy beszóljon valami epéset, emiatt viszont kiszámítható is lesz.
A többiekre kár szót vesztegetni. Egyrészt túl sokan vannak, másrészt nincsenek kellően kifejtve, emiatt sorsuk se érdekes. Bár lehet ez szándékos. Jöhet a spin-off-prequelje hiszen annyira érdekes a marcona zsoldos, meg az önmagát jedinek képzelő vak koldus párosa, hogy üvölt a saját sorozat, anime, tévéjáték, akármi után. Az erő sötét oldalára sikerült tenni egy igazi kis férget, aki azért tuti emlékezetes lesz, Ben Mendelsohnt az isten is birodalmi genya főtisztnek teremtette, a fizimiskája, a nézése, úgy az egész csávó nagyon egyben van. A híresebb színészek közül Mads Mikkelsen végre kapott egy baromi jó szerepet, Forest Whitaker meg szintén itt van. A visszatérő karakterek pedig minden pillanatban ragyognak, amit ezekkel a színészekkel műveltek az áll leejtős, és egyszerre félelmetes is.
És, hogy miért mondtam, hogy meg vannak a gyerekbetegségei? Nos, úgy szeretném már megérni, csak egyszer, hogy valaki, aki meghal, az ne pofázzon még félórát, csak dögöljön meg. Aki meg a karjában tartja, ne üvöltse az égnek, hogy NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE! Tehát sajnos helyenként megadta magát a film a giccsnek, de azért nem olyan mértékben, hogy ez halálos dózist jelentsen. A párbeszédek is néhol szájbarágósak, amolyan: Megértették? szintűek. Az első negyedórában annyi helyszín, meg a kiírás, hogy csak kapkodtam a fejem. De itt meg is állnék, mert ez az amit úgy hívok fanyalgás.
Mert ez a forgatókönyv képes volt rá, hogy elképesztő izgalmasan meséljen el valamit, ami már megtörtént, aminek tudjuk a kimenetelét. A film utolsó félórája, negyven perce olyan látványos, grandiózus, és lehengerlő, hogy tényleg nincsenek rá jobb szavak: IGEN BASSZA MEG IGEN! Ezt akartam látni már tavaly is! Utálom azt a szót, hogy fan-service, azt is bedobnám egy űrcsiga gyomrába, aki kitalálta. Az nem fan-service, hogy olyanra csinálunk meg egy filmet, amilyennek annak alapjáraton lennie kell! Amikor kikacsintást kapunk a régi részekre, az meglepő és mulatságos, az nem fan-service. Az beépül a történetbe, és nem kilóg belőle. Lehet támadhattak volna mással is a birodalmiak, de nagyon helyesen lépegetőket hoztak ide is. A lázadók meg X-szárnyúakat, meg A meg B wingeket.
A kis hülye lázadó meg ugyanúgy fönt ücsörög a kis hülye tornyocskájában, a kis hülye sisakocskájával a fejecskéjén, a kis hülye lokátorocskájával a kezecskéjében. A nagy hülye birodalmi katonák meg ugyanúgy hajolnak el balra amikor támad a Halálcsillag, és mindezt kétszer! És jöjjenek a háromszögletű csillaghajók, és legyen támadás, meg kis utászdroid, meg lézer, meg minden! És mindenen látszik, hogy avítt, hogy használt, hogy poros, meg nem mondanád, hogy nem két évvel a Birodalom után készítették a filmet, annyira autentikus, és hű az egész. Ezt hiányolta mindenki az Episode 1-3-ból, hogy még akkor is túlságosan steril és tiszta volt minden helyszín, ha volt egy harminc évnyi eltérés. De itt egész egyszerűen minden passzol, le a kalappal az ILM CGI-sei előtt, sikerült elérniük, hogy a computer technika, stop motion makettnek hasson. Igen, ez itt maga a tömény Csillagok háborúja.
Szóval, ez kell. Már ez kellett volna egy éve is, csak valaki kitalálta valahol, hogy a Birodalmat hívják Első Rendnek és semmi ne hasonlítson semmire. Sőt, lefogadom, ezer elrejtett dolgot csak másodjára, és harmadjára fogunk észrevenni. És a végére azért leírnám, annyira, de annyira reménykedtem benne, hogy ez a film végre tényleg sötét lesz, és darkos, és reményvesztett, egyszóval valami ahhoz hasonló, amit A birodalom visszavágban kaphattam igazán utoljára. De nem mertem kimondani, mert mi van ha nem ez lesz? És de, ez a film végre nem arról szól, hogy sokan tapsolnak, meg mosolyognak és kitüntetéseket vesznek át. Szóval Disney, te egy undorító, aljas, rohadék vagy, de ami jár az jár, ez gyönyörű volt haver. Még egy év a Star Wars VIII-ig. Ezek után, baromi nehéz lesz kivárni.
Ui: a film zenéje meglehetősen semmilyen, lehet ezzel is azt akarták jelezni, hogy nem nem, ez nem a fősodor, ez csak egy Starocska Warszocska, mindenesetre helyenként igazán jobb lehetett volna, fogalmazzunk úgy, hogy elmegy.
Ui2: a filmet aki teheti IMAX 3D-ben nézze, mert szóval vannak filmek, amit csak így lehet igazán élvezni, és ez az. Az utolsó félórát ha nem így nézed, és kicsit is szereted a műfajt, meg fogod bánni.
Ui3: a magyar szinkron nem lett rossz, de hogy Darth Vadernek milyen elcseszettül választottak hangot Kristóf Tibor, Kránitz Lajos, és Hollósi Frigyes után, fel nem foghatom. Merthogy beszél is… sokat. MUHAHAHAHAHAHAHAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!
FILMBOOK – Minden, ami FILM. Szigorúan csak 18 éven felülieknek!
