A hannoveri városatyák a Szintó-Roma Fórum emberjogi szervezet követelésére betiltották a cigánymártást (legalábbis az önkormányzatok éttermeiben). Végre!
A literes Zigeunersauce nátrium-glutamátot, ízaromákat tartalmazott. Bölcs döntés. Ám a képviselők nem az összetevők miatt hoztak drákói ítéletet. Szerintük a „cigánymártás” kifejezés rasszista és kirekesztő. Miután az elmúlt évben Nyugat-Európa több államában indexre tették a négercsók nevű süteményt és a Négerkirály című mesekönyvet, a kisebbségi harcosok elérkezettnek látták az időt, hogy hadjáratot indítsanak a cigány előtagot tartalmazó ételnevek ellen.
A cigánypecsenye legyen „pecsenye Budapest módra”, a cigányszósz „pikáns magyar mártás”, a cigánypörkölt „paprikás gulyás”. A hannoveri városatyáknak eddig szerencsére nem kellett szembenézniük a nyelvújítás bonyolultabb ellentmondásaival. Hogyan keresztelhetők át például a következő kifejezések: „cigányútra megy”, „cigánykereket vet”? És mi lesz Johann Strauss daljátékával, A cigánybáróval?
A dolog pikantériája szerencsére az élelmiszergyártóknak is szemet szúrt. Szerintük a cigányszósz vagy a cigánypecsenye esetében értelmetlen felcserélni a cigány előtagot a népcsoportok önmeghatározására használt elnevezéssel, hiszen épp a rasszizmus ellen folytatott küzdelmük válna nevetségessé. A szintó- vagy romaszósz jobban hangzana? Ráadásul a cigánymártás receptje 110 éves, 1903 óta szerepel Auguste Escoffier szakácskönyvében. És semmi köze a cigányokhoz; a séf úgy írja le, mint „paprikával és hagymával készült, csípős magyar mártás”.
A kutatás hosszan el fog húzódni. A cigánypecsenye eredetét ugyanis homály fedi. Legalább akkora, mint némely emberjogi aktivista tisztánlátását. A legjobb az volna, ha a német nyelvész a budai levéltárakban kezdené a búvárkodást, hátha maradt nyoma, hogy II. Ulászló királyunk miféle pecsenyét hordatott fel a Duna-parti lacikonyhásoktól a palotába. A gyors tűzön, paprikás zsírban sült tarja, amit félbevágott cipóba tettek, Jókai Mór szerint csak cigánypecsenye lehetett. De hogy honnan a neve? És miért nevezte Lenin a naplójában „Big black Gypsy steak”-nek? (Nyilván Zürichben kóstolta.) És miért hívta Szabó Dezső „kofadög”-nek? Talán mert kofák árulták. És odaégették? Ki tudja?
Az sem világos, hogy Regardo Rose úr miért két ártalmatlan ételelnevezésen háborodik fel, miért nem Marika Schmiedt linzi kiállításán, amit a Régi Városházában rendeztek? Itt számos cigányos fogást kínáltak. Természetesen füstölt cigányszalámi („összetevője: magyar cigány”) miniszterelnökünk képmásával és a Jobbik logójával. Kemencés magyar cigánysült Rossini helyett „Rassini módra”. Paprikás cigánygulyás, amire azt írták (egyébként hibásan), hogy „Diarrhoe garantiert”, azaz biztos hasmenés (diarrhoea). És számos szóvicc: „vidám élet a cigányélet”, „cigánymentes övezet”, „fogyasztásuk csak lelkiismeret nélkülieknek” ajánlott.
Vagyis egy étlapra nem írhatunk fel százéves ételneveket, mert sértik a szintók és romák önérzetét, a hasmenést okozó krematóriumi cigánysült azonban „politikai művészet”.
Hogy politika, abban nem kételkedem. De mitől művészet?
Vinkó József – hetivalasz.hu
