Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot.
Ha belépünk a Vasvári Múzeumba, a domonkosok egykori középkori kolostorába, tágas, fehér falú folyosó fogad; mindenütt érezhető az a szándék, hogy e becses emlék hű tükre legyen a múltnak s a magyarországi domonkosok történetének.
A magyar domonkos provincia kolostorainak számáról az első ismert adat 1277-ből származik: ekkor 30 olyan férfikolostor volt a magyar rendtartomány területén, amelyben legalább tizenkét szerzetes élt. 1240 és 1277 között a magyar rendtartomány mindössze hat új rendház alapítására kapott engedélyt, azaz a konventek zöme még a tatárjárás előtt keletkezett. Valószínűleg ezek közé tartozott Vasvár is, amely a rend szempontjából fontos út mellett terült el. Talán már az első magyar domonkosok – Paulus Hungarus és társai – is ezt az utat használták, amikor Bolognából Magyarországra érkeztek.
Haris Andrea és Zágorhidi Czigány Bálint beszámolójából tudom, hogy a vasvári rendház hazánk domonkos kolostorai közül a korai alapításúak közé tartozik: a rendi hagyomány mind a középkorban, mind az újkorban IV. Bélát tekintette alapítójának. Az bizonyos, hogy 1254-ben már létezett, mivel ekkor egy korábbi, keltezetlen oklevelet írtak át a kolostor javairól. Az alapítás után a vasvári szerzetesek rögtön hozzákezdtek kolostoruk felépítéséhez, és egységes elképzelés alapján készítették el a templomot és a rendházat. A kolostoregyüttes északi szárnyát az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom alkotja. Terméskőből épült falai a párkányokig, az oromfalakat is beleértve, megőrizték XIII. századi kialakításuk formáját.
A templom középkori fő- vagy inkább világi bejárata az északi homlokzaton volt. A kapu elfalazott állapotban került elő a homlokzat nyugati végén. A tégla eléfalazás-lefejtése után enyhén csúcsíves, bélletes, leveles oszlopfővel díszített kapu töredékei bontakoztak ki. A templom nyugati homlokzatát – ahol a jelenlegi főbejárat található – a középkorban két nyújtott, félköríves lezárású ablak, felettük középen körablak törte át. A déli falon négy félköríves lezárású ablak és egy körablak világította meg a templom hajóját. Ebben az időben a szerzetesek a quadratura (belső udvar) felől is bejuthattak a templomba.
A kolduló rendi hagyományokat követve önálló harangtorony épült a vasvári kolostorban. A torony a megszokottól eltérően nem a kolostorszárnyakhoz kapcsolódik, hanem kívülre került, a szentély északi oldalán áll. A templommal egy időben épült fel a kolostor többi szárnya.
A volt kolostor épületét többször körbejártam, és egyszerre láttam a mulandóság és a megújulás jeleit. Igaz, hogy a negatívok több képet őriznek a romboló idő nyomairól, mint a helyrehozott részekről, de azért arról szólok szívesen, ami megmaradt, hisz ez bizonyosan mindannyiunknak jobban esik.
mno.hu/Móser zoltán
