Álmodik a múlt – Merre van Várvölgy?

280

Várvölgy tizenöt-húsz kilométerre van Keszthelytől északkeletre, a Nagyláz-hegy nyugati lábánál. Nevét 1943-ban kapta, amikor a két szomszédos, de már korábban öszszeépült falu, Alsó- és Felsőzsid egyesült.

Kár ezért a régi névért, hiszen egy Árpád-kori névvel lettünk szegényebbek, mondom – nagyanyám szavával – sopánkodva és szomorúan.

A név eredetének két magyarázatát ismerjük. Lehet, hogy a Syd (eredetileg puszta jelentésű) személynévből, amely a latin Sidoniusra megy vissza, de az is lehet, hogy a szláv Zid (ami annyit jelent: zsidó) név áll mögötte. Fölmerült a szláv völgy jelentés is, amely sokkal valószínűbb, mert valóban völgyben fekszik. Mindenesetre a régi térképeken Alsózsidet találok, amelynek még áll a temploma.

A település ősidők óta lakott. Az almádi monostor 1121-ben kelt alapítólevele említi először a települést. Zsid határának egy részét a XV. század második felétől a győri káptalan bitokolta. A török korban a községet egyaránt pusztították a különböző nemzetiségű hadak. Fájdalommal olvasom a Zala megyéről szóló kézikönyvben, hogy enyingi Török Bálint emberei is, a gersei Pethő-család tagjai is raboltak a faluban. A XVII. század végére a terület nagy része puszta volt. Az 1630-as években Horvátországból Magyarországra került Festetics-család szerezte meg a környék településeit, ezért az itteni falvak élete ettől kezdve a keszthelyi uradalom sorsával fonódott össze.

A település Szent Domokosról elnevezett gótikus temploma Károly Róbert idején épült. Harangja – Magyarország egyik legrégibb, még ma is működő harangja – 1524-ben készült. A templom a török időkben erősen megrongálódott. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök a XVIII. század közepén állíttatta helyre: az épen maradt torony és a szentély közé új hajót emeltetett. 1899-től Radics Ákos műépítész tervei alapján teljesen átépítették neogót stílusban. Ma már csak a nyolcszög három oldalával záródó szentély mondható eredetinek, illetve a bent látható gótikus faragványok.

Azt is olvastam Kovacsics József helytörténeti lexikonában, hogy a XIII. században földvára is volt. Egy 1244-ben kelt okirat szerint IV. Béla király a tatárjárás után, visszatérve Dalmáciából, a johannita kereszteseknek adományozta a zsidi várat. Azok ugyanis a muhi csatában megmentették az életét, és elősegítették a tengerpartra való menekülését. Rövid időn belül ez a második alkalom, hogy véletlenül „találkoztam” a menekülő IV. Bélával…

Móser Zoltán – www.ujember.katolikus.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu