Monumentális, félelmetes és lenyűgöző.
Nagyon sok jelzőt lehetne még mondani a Silviu Purcărete rendezte Faust-előadásra, de talán ezek a legtalálóbbak. A szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház a MITEM keretében hozta hazánkba a remekművet, melyet különleges helyszínen, az Eiffel-csarnokban láthatott a közönség. Lássuk, milyen is volt a darab szerintünk, és hogyan vélekednek az alkotók!
Johann Wolfgang von Goethe az 1830-as évek elején fejezte be művét, Faust tragédiáját, mely azóta számos filmes és színpadi feldolgozást ért meg a világ minden táján. A magyar közönség is sokszor találkozhatott már a darabbal, ám olyan előadást, mint amilyen a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, vagyis a MITEM keretében érkezett Magyarországra két este erejéig, még sohasem láthatott.
Hogy miért?
Ha nagyon röviden szeretnénk megfogalmazni, azt mondhatnánk: a rendezés miatt. Ahogy az előadás ismertetőjében is írták: a „szebeni Faust-előadást a rendezés komplexitása teszi különlegessé: Föld és Pokol határmezsgyéjére kalauzolva nyújt zsigeri élményt, a teret vetítésekkel, tűzijátékkal, élő rockzenével, színészek, táncosok hadával és mélyreható eredeti zenével sokszorozza meg”.
 |
| Faust-előadás Szebenben Fotó: Paul Baila |
Silviu Purcărete olyannyira hatalmasnak álmodta meg az előadást, hogy be sem fért a Nemzeti Színházba, ezért a jelenleg ipari területnek minősülő, Eiffel-csarnokban kapott helyet. Az előadás Goethe művének fő motívumait vonultatja fel: Faust szerződését az ördöggel, Mefisztóval, Margit iránt érzett szerelmét, a pokoli bált, a Walpurgis-éjt és Faust megdicsőülését. Ezek közül a Walpurgis-éj az, amely miatt az előadást egy félkész járműjavítóban láthatta a közönség. A kezdetben látható színpad hátsó falai ugyanis az előadás a bált bemutató pontján szétnyíltak és elénk tárult a pokol fülledt világa, a soha véget nem érő dorbézolás, amelynek mi, nézők is résztvevői lehettünk. A színészek ugyanis minden nézőt felállítottak a székükről és hátratereltek, hogy együtt éljük át Fausttal a buja örömöket.
FAUST
Kicsoda vagy tehát?
MEFISZTÓ
Az erő része, mely
örökké rosszra tör, s örökké jót mivel.
Goethe: Faust (részlet)
 |
| Faust-előadás Szebenben Fotó: Paul Baila |
A Faust egyike a nyugati-európai gondolkodás nagy mítoszainak, Goethe drámájának hőse a modern ember előképe. Silviu Purcărete Faust-értelmezése mélységesen aktuális; a nagy kulturális mítoszokat megkérdőjelező ember szemszögéből alkotja meg az emberiség ellentmondásokkal, kétkedéssel teli hősies és groteszk kalandját a végső igazság felkutatásában – írják a MITEM oldalán.
Az előadás már csaknem egy évtizede van műsoron Szebenben, több nemzetközi fesztiválra hívták meg, először a Goethe Fesztiválra, Frankfurtba. A világ egyik legjelentősebb színházi seregszemléjén, Edinburgh-ben 2009-ben a Mefisztót alakító színésznő, Ofelia Popii pedig megkapta a The Herald Angel-díjat. Bátran mondhatjuk: méltán. A magyar közönség is őt láthatta az ördög szerepében, míg Faustot Bács Miklós alakította – mindketten csodálatos teljesítményt nyújtottak, így nem is meglepő, hogy játékukat álló tapssal jutalmazta a közönség.
A darabot két alkalommal játszották, a kettő között, április 28-án délután – a közönség számára is nyitott – szakmai kerekasztal-beszélgetést tartottak Faust, avagy Silviu Purcărete költői színháza címmel, melyen részt vett a rendező, George Banu kritikus, Helmut Stürmer díszlettervező és Vasile Şirli zeneszerző.
 |
| Silviu Purcărete mesél az előadásról a közönségtalálkozón Fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház |
„A Faustot tíz éve rendeztem, ezért nagyon nehéz megmondom, miért foglalkoztatott akkor a mű, de az biztos, hogy annak idején lenyűgözött a fordítás. Jóval rövidebb ez a változat, mint Goethe verziója, körülbelül az eredeti három százaléka maradt meg, így sokkal feszesebb lett” – mesélt a rendező a kezdetekről. Silviu Purcărete Mefisztó figurájáról azt mondta: színházi figura ő, egy pojáca. „Nem démon, de megvan a démoni dimenziója, szimpatikus ördög, egy komikus lény.” Kiemelte, hogy Goethe darabja egy burleszk, hiszen Mefisztó vágyódik az angyalok után – ez egyértelműen kiderül –, ám egy démon számára tiltott a szerelem. A darab végén mégis megadja magát ennek az érzésnek, amibe viszont belebukik.
Helmut Stürmer, az előadás díszlettervezője munkájáról kiemelte, hogy a „díszletnek mesélnie kell, remélem, az én díszleteimnek van mondanivalója”. Hozzátette, hogy a díszlet vagy a darabról beszél, vagy a rendezőnek mond ellent, de mindenképpen párbeszédnek kell létrejönnie. A Faust kapcsán hangsúlyozta, hogy univerzális darabról van szó, amely túlmegy az értelmezéskorlátokon.
 |
| George Banu kritikus a szakmai beszélgetésen osztja meg gondolatait a Faustról Fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház |
George Banu kritikus a beszélgetésen megjegyezte, hogy olyan előadás ez, amelynek státusza kimagaslik az összes színházi előadás közül. Mint mondta: „a Faust a mai, kortárs emberhez szól, újra felfedezi, hasznosítja a Faust-mítoszt egy romlásnak indult térben. A darab során ellentmondással szembesülünk, amely voltaképpen Purcărete költészete.” Egyrészt látunk régi könyveket, naplókat, a doktor számára kedves irományokat, vagyis egy tipikus könyvtári környezetet, melyet Faust, a mester annyira szeret, másrészt ott vannak a diákok, akik laptoppal ülnek az ódivatú padsorokban. Ez a mester-tanítvány viszony az antik és a modern viszonyát tükrözi.
Mefisztóról a kritikus kiemelte: androgün lény ő, fikció, a világot megismerni kívánó ember álma, olyané, aki túl akar lépni a saját korlátain. A darab ennél többet nem árul el róla, homályban hagyja, férfi vagy nő Mefisztó, az viszont nagyon fontos, hogy elismeri bukását.
„A zenével lehet leginkább közvetíteni a színház költészetét” – ezt már Vasile Şirli zeneszerző mondta, hozzátéve: megtiszteltetés volt a számára, hogy ehhez az előadáshoz komponálhatott zenét. „Úgy gondolom, hogy a Faust az egyén egzisztenciájával kapcsolatos problémákat veti fel, ezért a zenét illetően igyekeztem társadalmi kontextust teremteni” – fogalmazta meg a zeneszerző.
 |
| A Mefisztót alakító Ofelia Popii a szebeni előadáson Fotó: Paul Baila |
Vasile Şirli valóban csodálatos „munkát” végzett: bizton állítható, hogy zene nélkül nem lenne ugyanaz ez a Faust-előadás. A komponista ugyanis egyszerre csodálatos és bizsergető, ugyanakkor megrázó és a csontokig hatoló zenét varázsolt a darab jeleneteihez, mely csak fokozza a pokol sötétségét vagy éppen az angyalok tisztaságát, a lelkek jóságát, Faust vívódásait és Mefisztó ördögi természetét.
Szíjjártó Anita – www.kultura.hu
