A grundok és libalegelők világa után az első hazai nyilvános játszóterek századfordulós iskolaudvarok voltak.
A játszótér intézménye a modern urbanizációnak és a pedagógia és közegészségügy fejlődésének köszönheti létét. Magyarországon ennek a célnak a megvalósítását a század végén már központi, miniszteri akarat is erősítette: az első Wekerle-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, gróf Csáky Albin 1893-ban rendeletet adott ki játszóterek létesítésének tárgyában.
Bár gyerekjátékok már az emberi kultúra nagyon korai emlékei között is találhatók, a játszótér intézménye a modern urbanizációnak és a pedagógia és közegészségügy fejlődésének köszönheti létét.
Elsőként a XIX. századi nagyvárosok beszűkült élettereiben akartak lehetőséget adni a gyerekek tiszta és egészséges testmozgásához, játékához. E cél megvalósítását a század végén Magyarországon már központi, miniszteri akarat is erősítette: az első Wekerle-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, gróf Csáky Albin 1893-ban rendeletet adott ki játszóterek létesítésének tárgyában. „Az első teendő: megfelelő játszóhelyeket létesíteni, a hol az ifjúság szabad óráiban üdülést és szórakozást találhasson. Az ideális állapot az volna, hogy minden iskola mellett legyen játszó tér. Ezt azonban nagy városokban alig lehet kivinni, miért is itt néhány közös játszótérrel kell megelégednünk. Az ily tér a tanulók számához mért terjedelemmel, tiszta levegőjű környezetben, szelek ellen védett helyen lehetőleg pázsittal borítva és fákkal árnyékolva legyen. Ne feküdjék fél óránál távolabb a gyermekek lakásaitól” – áll a miniszteri rendeletben. A kor pedagógiai érdeklődése nyugati, főként német példák nyomán azonban a miniszteri rendelkezéstől függetlenül is a játszóterek felé fordult. Sümegen például Klein Félix reáliskolai tanár hívta fel a figyelmet 1892-ben a játszóterek és tornatermek létesítésének fontosságára. Ugyanebben az esztendőben Bánóczy Gyula Győrben azt keresgélte, városában hol lennének a legalkalmasabb területek játszóterek létesítésére.
A rendelet megjelenése után, 1894-ben Szedlacsek Lajos a Magyar Pedagógiai Társaságnál tartott felolvasásán azt is részletesen leírta, milyen legyen a játszótér: „A játszótér akkor a legalkalmasabb, ha az iskola mellett van. Talaja olyan legyen, hogy esőzések után azonnal megszáradjon. A kavics, a mellyel a tért feltöltik, semmi esetre se legyen nagy- és durvaszemű; az ilyen ugyanis sem a tornatanításnak, sem a játékoknak meg nem felel; mert a gömbölyű kövecskék a hullámzó, futkosó gyermeksereg alatt folytonos mozgásban volna és minduntalan elesést, elcsúszást idézhetne elő. Forró nyáron a kavicsréteg ki is szárad s akkor nagyon is porzik az élénk mozgás alatt. Legjobb a talajt finom homokkal kitölteni és ezt agyaggal keverni. Ez az anyag aztán száraz időben nem porzik, esős időben pedig nem válik sárrá. Ilyen talajon igen ritka dolog, hogy a játéknál baleset fordul elő; s ha épen történik is valami, akkor a következmények kisebb jelentőségűek, mint a kavicsnál. Azonkívül ily iskolaudvaron, illetve játéktéren az árnyékos fák ne legyenek össze-vissza, elszórtan ültetve, mert ez a legtöbb játszóhelyet hasznavehetetlenné teszi. A fasor a hely peripheriájára, peremére való, s ha az iskolaépület éjszakra vagy nyugatra fekszik, a fákat a déli és keleti oldalra ültessük.”
Mindenesetre a grundok és libalegelők világa után az első hazai nyilvános játszóterek századfordulós iskolaudvarok voltak. A XX. század elején három fővárosi gyermekkert is épült: a Marczibányi téren, a Soroksári úton és a Simor utcában. Az első világháború kitörése miatt több nyilvános játszótér nem létesült a fővárosban, ezeken kívül csak az állatkert „gyermekeldorádója” állt rendelkezésre 1912-től.
Az ország megcsonkítása után jó ideig más, sürgősebben megoldandó problémák foglalkoztatták a közügyek intézőit, de a harmincas évektől új lendületet kapott a játszótérépítés. Érdekes színfoltja volt e törekvéseknek a ferences szerzetesek játszótér-létesítési kedve. Lelkipásztori megfontolásokból összesen hét játszóteret hoztak létre a korszak végére. P. Horváth Athanáz 1936-ban cikket is írt a kérdésről. Úgy látta, nagy hiba volt, hogy a katolicizmus nem foglalkozott az ifjúság szórakozásának kérdésével, mert így vallás- és erkölcsellenes eszmék terjedtek el a gyerekek között. Azt javasolta, hogy a nevelők vegyék programba a sportot, futballt, kirándulást, fürdést, mozit, különböző játékokat és szórakozási lehetőségeket. S ehhez a szerzetesek, világi rendiek segítségével, gondoskodjanak megfelelő helyiségekről és játszóterekről.
1942-ben Pécsett, Kassán, Füleken, Hatvanban, Szécsényben, Jászberényben és Nyíregyházán volt játszóterük, majd Debrecenben és Egerben is hozzáfogtak az építéséhez. Játékos kedvű barátok először hintákat, mérleghintákat, csúszdákat építettek, focizásra alkalmas füves területeket alakítottak ki, majd páratlan leleménnyel egyre kreatívabb ötleteiket valósították meg. Így létesültek kőből emelt, ostromolható kis várak, nyári hajócsaták megvívására alkalmas sekély vizű tavak, pancsolómedencék, szabadtéri vasútmodellpályák és bábszínházak országszerte. Még az amerikai lelkipásztori munkába is átplántálták a módszert, és New Brunswickban a kint dolgozó magyarok gyerekeinek is játszóteret építettek. Sok kiváló szerzetes ötlete és munkája volt ezekben a játszóterekben: P. Turtsányi Sebestyént Kassa proletárifjúsága papjának nevezték; Pécsett P. Kiss Szaléz és mások foglalkoztak a játszótér létesítésével, Debrecenben P. Krupa Kolumbán és P. Sall Szilveszter vették ki részüket a munkából.
A pécsi játszótér csodáiról P. Tátrai Gyula 1942-ben részletes cikket írt. „A kapun belül elfeledjük, hogy ott kívül szirénák vészes jajgatása, ágyúszó és gépfegyvert űz, teherkocsik dübörgése, villamosok csattogása, rohanó emberek nagyhangú vitája: a mi életünk szörnyű muzsikája. Gyermekország kapujában mindnyájunkat elkap az ár: mindent feledve csak úgy úszunk tündérország gyönyörűségében” – írta. Emellett szociális funkciója is volt az intézménynek: a szegény sorsú, nélkülöző gyerekek, árvák és hadiárvák uzsonnát, ebédet kaptak.
Forrás: Magyar Ferences Könyvtár fényképtára
Magyarországi játszóterek a negyvenes években
Sokáig azonban a pécsi ferences játszótér sem tudta kirekeszteni a külvilágot. 1944-ben találat érte, és bár a bomba okozta károkat még ki tudták javítani, 1950-ben a szerzetesrendek betiltásával ez a kis helyi csoda is megszűnt.
Fáy Zoltán – www.magyaridok.hu
