Hungarikum lett az egri bikavér idén tavasszal.
Méltán, hiszen valódi magyar borkülönlegesség, és bár a bikavér műfaja és elnevezése a szekszárdi borvidéket dicséri, Dobó István hősi városában és a környező településeken egyedi és csak arra a vidékre jellemző arculattal hódít.
E jeles házasítást a szigorú rendtartás szerint Egerben legalább négy fajta házasításával kell elkészíteni, alapjául minden esetben a kékfrankos szolgál. Egyetlen összetevő részaránya sem lehet kevesebb 5 százaléknál, de a 30 százalékot sem haladhatja meg, a kékfrankos kivételével, melyhez bíborkadarka, blauburger, cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka, menoire, merlot, portugieser, pinot noir, a syrah, a hazai nemesítésű turán és zweigelt társulhat. Az alap, avagy Classicus bikavért legalább fél évig kell fahordóban érlelni, a Superior kategóriának fél év palackos iskolázáson is át kell esnie. A csúcskategóriát jelentő Grand Superior bikavérnek ellenben tizenhat hónapot szükséges hordóban tölteni, amit fél év palackos érlelés követ. Mindezen eljárások nyomán kerül a borisszák poharába az egri bikavér, melyre általánosan jellemző a gazdag gyümölcsösség, a fűszeres bevillanások és a jól ihatóság – azaz e borkülönlegesség szépségével, fineszességével, összetettségével hódít, nem széles, nagy testtel.
És hosszan érlelhetőségével, amint ezt a legkiválóbb egri bikavérek pénteki, fővárosi, Andy Vajna filmügyi kormánybiztos, Habis László egri polgármester, Koltai Lajos filmrendező, az Eger Európa Kulturális Fővárosa 2023 projekt művészeti vezetője, Mága Zoltán hegedűművész és Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő által is köszöntött seregszemléje is bizonyította. A borvidék immár hungarikum zászlósborának 19 kiválósága a Pesti Vigadóban mutatkozott be, s a kóstolók meggyőződhettek róla, hogy nem csak a 2010-es évtized bikavérei, hanem a tíz évesnél is idősebbek is kirobbanó formában, valóban a csúcson vannak.
De még mennyire! Nem csak a Simon Pince 2009-es bikavére, nem csupán a Hagymási Pincészet 2005-ös superior tétele mutatta ragyogó kondícióját, hanem Dula Bence 1999-es (!) évjáratú Hegybíró Bora is egyértelművé tette, hogy e borokban bizony hatalmas potenciál rejlik. Köszönhetően az egri borászok magas színvonalú tudásának, a még az országos átlagban rendkívül nehéznek számító évjáratokban is jellemzően kiegyensúlyozott klímának és persze a vulkanikus eredetű, meghatározóan riolittufa-alapú termőhelyeknek, melyek ásványossága Egerben is képes áthatni a bort – jó példa erre Gál Lajos Pajados dűlőből származó 2012-es bikavére, mely a nyelv két alsó oldalán izgalmas sóssággal lepi meg a kóstolót.
A sort hosszan lehetne folytatni, minden felvonultatott bikavér külön egyéniséget mutatott, mégis fölismerhető volt az egyre inkább kikristályosodó egri bikavérstílus. Másképp fogalmazva a borvidék határozott artikulációjú önazonossága, ami a méltó elismerés alapja.
Á.B. – www.demokrata.hu
