„Aki megmaradt a háborúban, azzal a spanyolnátha végez. Az életerős fiatalokat is elviszi napok alatt.”
Fortepan – történetek
1918. április 7. Gyurkától kaptam levelet Párizsból. Valami titokzatos háborús betegségről ír. Olyan, mint a nátha, de nem az, mert vannak, akiknél órákon belül heveny tüdőgyulladás jelei mutatkoznak. A lapok odakinn arról cikkeznek, hogy alighanem a németek miatt van ez is, mert átvették a spanyol konzervgyárakat, hogy megfertőzzék a konzerveket. Nehezen hihető, bár a mustárgáz bevetése óta semmi sem lehetetlen.
1918. április 20. Terjed az ismeretlen kór, már neve is van, la grippe. Spanyolnátha. Nem szabad felülni a híreszteléseknek. Várom, hogy mit ír majd a szaksajtó.
1918. április 29. Ma megjelent nálam a postamester fia. Hajnalban fölvette a szolgálatot, délre leverte a láz (39,2 Celsius), fej és végtagfájdalmak jelentkeztek, nehéz légzéssel. Lázát csillapítottam, néhány nap szigorú ágynyugalmat rendeltem el.
Piknik, 1918. Fotó: Zsivkov Anita – Kós Árpád
1918. május 2. A postamester fiánál heveny tüdőgyulladás lépett fel, bevitettem a városi kórházba. Elkülöníteni nem tudják, annyi a beteg. Kun főorvos arra kért, ne reagáljam túl, láttak ők már kezdődő tüdőgyulladást.
1918. május 3. A postamester fia az éjjel delirált, reggelre elhalálozott. Részleteket nem tudok, a kórházban leráztak. Hagyjam a kutakodást, háborús időket élünk. Úgy látszik, a huszadik században kiveszőben van a szakmai szolidaritás.
1918. május 15. Ma megérkezett a The Lancet legújabb száma. Egyértelműen azt írják, hogy a spanyolnátha nem azonos az influenzával. Gyakori szövődménye a tüdőgyulladás, ami tömegesen szedi az áldozatait.
1918. május 19. Halason is beütött a járvány. Csak tegnap öten haltak meg, a körzetemben 14 megbetegedés történt. A gyógyszereink ezzel a kórral szemben hatástalanok.
1918. május 31. Megőrült a világ. Itt állunk egy ismeretlen járvány közepén, és úgy teszünk, mintha mi sem történne. Pünkösdkor tömegek a Sóstó partján. Az unokaöcsém küldött egy fotográfiát, a barátaival hűsöl. Leteremtettem, erre azt mondta, ne fessem az ördögöt a falra, egyszer élünk, megittak egy demizson bort, az majd távol tartja tőlük a fertőzést. Az elöljáróság hallgat. A helyi lapban meg van képük leírni, hogy a járványt nem is annyira a kórokozó baktériumok terjesztik, mint inkább azok, akik veszélyes tömeghangulatot teremtenek, miközben bátor csapataink, és a többi…
1918. június 5. Ma végre kitettek egy hirdetményt: „A tömeges összejövetelektől lehetőleg tartsuk távol magunkat. Színházakat, mozgószínházakat, kabarékat, orfeumokat, banketteket, kávéházakat, vendéglőket, kávé- és pálinkaméréseket, vasúti és egyéb váróhelyiségeket, templomokat, klubokat, gyűléseket, népmulatságokat kerülni kell. Köhögés és tüsszentés alkalmával tartsuk zsebkendőnket a szájunk és orrunk elé. Csókolódzás (úgy az arcon, mint a kézen) kerülendő. A köpködés veszélyes. A kézfogás ragadós betegségeket terjeszthet.” Eső után köpönyeg.
1918. szeptember 7. Végkimerülésig dolgozom. Aki megmaradt a háborúban, azzal a spanyolnátha végez. Az életerős fiatalokat is elviszi napok alatt. Végre lépett az elöljáróság: bezárták az iskolákat, karantént rendeltek el. Hatástalan. Az emberek legyöngültek, elfáradtak, hozzászoktak a halálhoz.
1918. október 1. A jegyző elárulta, hogy eddig a lakosság közel 10 százalékát vitte el a spanyolnátha nálunk. Az testvérek között is legalább kétezer lélek. Pesten sokkal rosszabb a helyzet. Védtelenek vagyunk. Csak az ima maradt. Nem hittem volna, hogy az orvosi esküm teljesítése egyszer majd ennyit ér.
1918. október 17. Szeretem Karinthy szatíra sorozatát a Pesti Naplóban. A legutóbbiban a polgármester spanyolnátha-ügyi intézkedéseit pellengérezte ki: „Én nem tehetek róla, de könny szökött a szemembe, részint a meghatottságtól, részint a spanyolnáthától. Van ezen a plakáton minden, ami szép és jó, le van írva a spanyolbetegség és hogy az milyen veszedelmes. A polgármester többek között felszólít bennünket, hogy a vasutat és a villamost csak a legszükségesebb esetekben használjuk. Hát tudod milyen bájos ez, milyen kis biju, egy Wilde-aforizma, egy aperszü, egy aranysulánk. Hogy vasúton és villamoson csak akkor utazzam, amikor szükségem van rá – szóval ne utazzam villamoson és vasúton, ahogyan rendesen szoktam élvezetből, mulatságból, mámorból, dorbézolásból, fényűzésből, dáridóból, kéjhajhászásból, kicsapongásból, hanem csak szükségből utazzam – hogy egy időre mérsékeljem szertelen és vad mulatságomat és szórakozásomat, a villamoson való utazást.” Aligha folytatódik a sorozat. Ma jött a hír, hogy Karinthy felesége meghalt. Elvitte a spanyolnátha.
Gazsó L. Ferenc – www.magyarnemzet.hu
