Szoba-konyha

271

Emlékházak – Megkésett bolyongás József Attilával Ferencvárosba.

Milyen otthona lehetett annak, akinek az otthontalanság érzése átszövi életét és költészetét? Merész vállalkozás József Attila szülőhelyén kiállítást rendezni az otthonról, de sikeresnek tűnik: a költő születésének 110. évfordulójára megújult Eszmélet című tárlat idén, a Múzeumok majálisán elnyerte Az Év Kiállítása díjat.

Nagyszabású vállalkozás utolsó simításaként a Múzeumok éjszakáján körtefát ültettek József Attila szülőházánál Ferencvárosban, a Gát utca 3. szám alatt. Hogy miért éppen erre a gyümölcsre esett a választás, az mellette, az 1924 nyarán született Szólt az ember című versből kiolvasható: „Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett, / Aztán azt mondta: Körtefa vagyok. / S gyökere lett a föld, dereka a magasság, / Lombja az ég / És körtét ettek a bogarak, / A madarak, az éhes csillagok…”

Helyi önkormányzatok támogatásával, a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai felügyelete mellett sorra újulnak meg a magyar irodalmi emlékházak: írók és költők szülőhelye, lakása, melyek láthatóvá teszik az otthont, ahol remekművek születtek. A tárlatok kialakításakor nemegyszer maguk az alkotások sietnek a kurátorok segítségére. Tompa Mihály például szinte körbevezet otthonán

Az én lakásom című versében, ironikusan megemlítve, hogy ha már a parajhoz is lehet himnuszt írni, miért ne emlékezhetne meg ugyanilyen lelkesen huzatos, rozzant lakhelyéről költeményben. Vagy ott van Babits Örökségem című verse, amelyben a lakásbelső aprólékos leírása bizonyosan hozzájárult a szekszárdi múzeum személyes tárgyakból álló, intim környezetének kialakításához. Múzeumban, mégis egykori otthonokban járva megkerülhetetlennek tűnik a kérdés: hogyan élt itt a költő? Miként hatott rá a környezet? És hogyan talált otthonra a lakóhelyén? József Attila sehogy. Még a szülőházban sem.

Nem is tudható egészen pontosan, hogy a Gát utcai ház melyik lakásában született József Attila. Az adatok ellentmondóak, Szabolcsi Miklós irodalomtörténész a földszintre, más emlékezők az emeletre teszik azt a szoba-konyhás helyiséget, ahonnan 1905 nyarán a három hónapos Attilával már tovább is költöztek.

Mindenesetre innen indul az otthontalanság kálváriája, amely aztán a költő egész életét végigkíséri, hiszen a dokumentumok szerint állandó költözésben teltek az évek. Bár, amíg a papa el nem hagyta őket, az átmeneti állapot elviselhető volt, hiszen József Áron szappanfőző megkereste a bérleti díj költségeit. De 1908-ban a papa nyomtalanul eltűnt. Jöttek az öcsödi évek Etussal, majd a ferencvárosi szállások sora – sehol sem tudtak egy helyen megmaradni.

A mama erejéből nem futotta többre, szoba-konyhás lakásokban voltak bérlők vagy ágyrajárók. József Attila kamaszkoráig 19 helyet tartanak számon Ferencvárosban, ahol a költő hosszabb-rövidebb ideig lakhatott. Ennyi rekonstruálható, de ennél akár több szállása is lehetett. Mindenesetre az otthonosság pozitív élménye, amely a testi-lelki fejlődéshez szükséges biztonságot megadhatja, a születés utáni első, legmeghatározóbb évekből kimaradt. A Gát utca sem adta meg ezt Attilának.

A kérdés persze ettől még megoldatlan: nem tudni, három hónapos koráig melyik lakásban élt József Attila, emlékháza viszont a földszinten lett, amelyet Kassák Lajos nyitott meg 1964-ben. Talán praktikusabb volt így, mint hogy a körfolyosón trappoljanak végig a látogatók.

– József Attila szülőházát 2014-ben Ferencváros önkormányzata uniós forrásból felújította. A komfort nélküli lakások helyett összkomfortos szociális bérlakásokat alakítottak ki, és az udvarra néző emlékhelyet pedig áthelyezték az utcai frontra – mondja H. Bagó Ilona irodalomtörténész-muzeológus, a József Attila-emlékház megújításának kurátora.

– Korábban a látogatók a kiállítás terébe érkeztek, ahol eleinte 25 négyzetméteren toporoghattak. Később ez ötvenre bővült, az új helyszínen a kiállítótér 67 négyzetméter lett, de elveszett az a szoba-konyhás térszerkezet, amelybe a költő született. Ugyanakkor lehetőség nyílt egy ötven négyzetméteres akadálymentes fogadótér kialakítására, így ma már a XXI. századi muzeológiai elvárásoknak megfelelően fogadhatjuk a látogatókat az Eszmélet című kiállításon, amely az önkormányzat ötvenmillió forintos támogatásával valósult meg.

A költő nehéz sorsa viszont az elmúlt fél évszázadban valósággal rátapadt a IX. kerületi házra, így az összeomlás határán álló, 120 éves épület rekonstrukciójával egy időben fellángolt a vita, hogy a radikális beavatkozás megszüntetheti az emlékhely autentikusságát, ahol ma már semmi nem utal arra a szegénységre, amelyben József Attiláék éltek egykor. Voltak, akik megkongatták a vészharangot, mondván, hogy a környezet helyreállításával József Attila szülőháza valójában megsemmisült.

A megújulás ellenzői azonban nem vették számításba, hogy az 1891-ben épült ház a költő születésekor jó állapotban lévő és korszerű lakóhelynek számított. A kapualjban terrazzoburkolat fogadta a belépőt, a mostani kutatások szerint a vécé még a folyosón, de a víz már bent volt a lakásokban. Az 1900-as évek elején tehát nem annak a lepusztult épületnek a képét mutatta a szülőhely, amivé száz évvel később vált, és a házban is havi fix bérből élő, öntudatos munkásréteg lakott. A mélyszegénység látszatát valójában az 1950-es évek politikai demagógiája nyomta rá a környezetre, ami aztán önmagát beteljesítő jóslatként hatott.

– Felújítás nélkül elpusztult volna az épület. Olyan állapotok voltak, hogy a földszintig vissza kellett bontani a födémeket. Mint egy bombatámadás után, úgy nézett ki a ház – mondja H. Bagó Ilona.

– Ilyen körülmények között az a tény, hogy az önkormányzat a szociális bérlakásokat felújíttatta, és összkomfortossá tette, véleményem szerint megegyezik József Attila szellemiségével. Az már csak a véletlen műve, hogy utóbb, most májusban, a Múzeumok majálisán elnyert kitüntetéssel egy időben vette át Bácskai János polgármester Panamában a Nemzetközi Ingatlanszakmai Szövetség (FIABCI) építész nívódíját a példaértékű szociális tömbrehabilitációért, amelynek része volt a 18 szociális bérlakás rekonstrukciója és az emlékhelyen megvalósult kulturális fejlesztés. Az épület felújítása kapcsán kibontakozó vita koncepcióváltásra ösztönözte a kiállítás kurátorát, aki úgy érezte, hogy a hitelesség megkerülhetetlen kérdés egy emlékhely kialakításakor.

– Érthető volt az aggodalom, ha a költő tragikus halála felől olvassuk a történetet: a ház már 1905. április 11-én elvesztette véletlenszerűségét, szimbolikussá, különleges térré és az idő kezdetévé vált a tragikus halál utáni kultusz évtizedeiben. De ha nem a kultusz által kijelölt ösvényen haladunk, hanem az életmű által föltett kérdéseket és válaszokat tekintjük kiindulópontnak, akkor a ház és benne az emlékhely pozíciója más nézőpontból is megközelíthető. A kérdés az volt, hogy egy emlékhelyet a födémek, a téglák, a cserepek, a szegénység hitelesíti-e, vagy az a művészi teljesítmény, amely előtt tisztelegni kívánunk. „Anyám világot hagyott rám, nem házat” – a Kész a leltár című vers egyik sorának variációja reflektál a költő által mélyen átélt valóságra, nekünk pedig támpontot adott az emlékház státuszának kijelölésére – mondja a kurátor. – Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy a költői szövegre építve érdemes bemutatni azt az utat, amely a Gát utcától Balatonszárszóig, a Kedves Jocó!-tól az Ime, hát megleltem hazámat… versig vezetett.

Milyen világot hagyott a mama Attilára? A kiállításon feltűnnek valóságos terek: a szülőház, Ferencváros, Öcsöd, Makó, Szeged, Bécs, Párizs és Budapest, helyszínek, ahol a költő valóban megfordult az élete során. Összességében azonban alig pár tucatnyi hely ez. Ha belegondolunk, hogy Petőfi 26 éves korára az egész Kárpát-medencét bejárta, azt kell mondanunk, hogy József Attilát inkább a belső utazások vonzották a lélek mélyére.

– Bár sokan segítették, mindenütt idegennek érezte magát – összegzi a költő sorsát H. Bagó Ilona. – Mert az otthon nemcsak lakcímet jelent, hanem annak a térnek a kiépítését is, ahol élünk. Neki soha nem volt lehetősége saját otthon megteremtésére, pedig a lakozás mélyen összefügg a költészettel, azzal a tevékenységgel, amelyben az ember a világ, a tér és önmaga összefüggését kidolgozza. A kiállítás ezt a költői utat is bemutatja költeményein, művészetbölcseleti írásain, kéziratain, fotóin, könyvein, személyes tárgyain keresztül. Az installáció egyik fő attrakciója a tárlat címadó verse, az Eszmélet, mely grafikailag hatalmasra növelve hívja párbeszédre a látogatókat.

A szépen felújított ház, benne az emlékhely és a hozzá kapcsolódó programok az első évben hatezer érdeklődőt vonzottak, becslések szerint a következő években tízezer látogatóra lehet számítani. Az állandó kiállítás mellett az elmélyülést segítik a múzeumpedagógiai foglalkozások, a helytörténeti séták és az interaktív irodalmi játszóházak. Az önkormányzat és az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet együttműködésének köszönhetően született meg a József Attilával Ferencvárosban elnevezésű mobil applikációs séta, és az elmúlt év „termése” a ferencvárosi gyermekrajzokkal illusztrált Ünnepi szonettkoszorú József Attila tiszteletére című kiadvány és CD – a Kaláka együttes és a Rackajam feldolgozásában –, amely 14 kortárs költő alkotását tartalmazza.

A muzeológusok tehát olyan teljeskörűen akadálymentesített zarándokhely kialakítására törekedtek, amely épít ugyan a József Attilához kapcsolódó közösségi hagyományra, de hagyatéka sokkal inkább élő, kulturális tradícióként van jelen, amelyben mindenki megtalálhatja a maga József Attiláját.

Tóth Ida – www.magyaridok.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu