Hiába rágalmaz a Líra Könyv kreatívigazgatója.
Nyírő (sic!) fekete öves nyilas volt, a nyilas parlament tagja – nyilatkozta Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatívigazgatója, Demszky Gábor egykori liberális főpolgármester kommunikációs igazgatója egy internetes portálnak adott hosszú interjúban. Vajon tényleg az volt? Medvigy Endre irodalomtörténész, Nyirő-kutató reagált.
A magát irodalomtörténésznek tituláló Nyáry Krisztián – aki az egyik írásában Kölcsey Ferencről azt állította, hogy homoszexuális volt – a meglehetősen hosszú interjúban Wass Albertet másodvonalú lektűrírónak minősíti, és azt sem felejti el hangsúlyozni, hogy Nyirő után sok antiszemita írás maradt. A régi és a kortárs irodalmat értékelő eszmefuttatásában a kreatívigazgató – aki nemrég szoftpornó olvasmányt ajánlott a középiskolásoknak – ismételten kifejti azt a nézetét is, miszerint nincsenek tehetséges írók a jobboldalon.
A nyilasozásról megkérdeztük Medvigy Endre irodalomtörténészt, Nyirő-kutatót. Medvigy Endre szerint Nyirő József írásaiban nincsenek antiszemita kitételek, ,,fekete öves nyilas” pedig végképp nem volt. Nyirő József soha nem volt tagja a Nyilaskeresztes Pártnak; mindössze két pártnak volt a tagja, a 40-es évek első felében az Erdélyi Pártnak, a húszas-harmincas években pedig a Magyar Pártnak. Az irodalomtörténész szerint igaz ugyan, hogy Nyirő 1944-ben tagja volt a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének, de a nyilasokhoz soha nem lépett be, Nyáry Krisztián állításait pedig egyszerűen rágalomnak tekinti.
Medvigy Endre szerint Nyirő több okból maradt tagja az úgynevezett nyilas országgyűlésnek: erdélyi származású lévén attól félt, hogy a második világháború elvesztésével Erdély is újból elveszik, és ezt a katasztrófát minden áron el kell kerülni. Az irodalomtörténész szerint az író döntésének ez a félelem volt az oka.
Nyáry Krisztián úgy véli, Wass Albertet Erdélyben is az irodalmi másodvonalban tartották számon. Medvigy Endre ezzel szemben elmondta, hogy a Farkasverem című regényével Wass Albert szabályosan berobbant a magyar irodalomba, és ezért a könyvéért kapott Baumgarten-díjat, amelyről Babits Mihály döntött. Erdélyben, Magyarországon megjelent könyveiről nagyon jó recenziók jelentek meg – mint például a Jönnek – amely az erdélyi bevonulásról szól –, vagy A kastély árnyékában és a Mire a fák megnőnek című munkáiról.
Az irodalomtörténész szerint a nemzeti oldal kissé elfogult Wass Albert iránt, mert van, aki úgy gondolja, hogy az író mind a száz könyve remekmű, ami nyilván nem igaz, viszont azt el lehet mondani, hogy van tíz kiváló könyve, és ez nem kis teljesítmény egy nagy író esetében sem. Medvigy Endre szerint Amerikában A funtineli boszorkányra senki nem mondta azt, hogy fércmű lenne, még román nyelven is nagy sikere volt. Az Elvész a nyom regénye pedig azért érdekes, mert Thornton Wilder Szent Lajos király hídja című regényének a szerkezetét követi, amiből kitűnik Wass Albert világirodalmi műveltsége is.
Nyáry Krisztián szerint Erdélyi Józsefet és Sinka Istvánt is rehabilitálták a kommunizmusban, ami azt jelzi, hogy Wasst és Nyirőt menthetetlennek ítélték a vélt vagy valós bűneik miatt. Medvigy Endre úgy látja, hogy noha Erdélyi József 1954-ben visszatért az irodalomba az akkori kommunista vezetők döntése által, de volt és van egy máig aktívan tevékenykedő réteg, amely sohasem bocsátott meg neki, tehát lényegében úgy rehabilitálták, hogy elfeledték.
Az irodalomtörténész nagyon jelentős költőnek tartja Erdélyi Józsefet, emiatt sajnálattal veszi tudomásul, hogy ellendrukkerei elérték: egyre kevesebben olvassák a műveit, illetve őt magát is elfelejtik. Bár ő valóban a szélsőjobboldalhoz sorolható alkotó volt, Medvigy szerint soha nem parolázott a nyilasokkal, pedig ezzel néha őt is megvádolják.
Pataki Tamás – www.magyaridok.hu
