A Nyitott Műhelyben mutatták be június 22-én a 24 karát – Kortárs költők versei Arany János születésének 200. évfordulójára című kötetet.
Az Arany-emlékév keretében megjelenő verseskötet ötletadója Boka László irodalomtörténész, akinek indító gondolata az volt, hogy reflektáljanak kortárs költők Arany János személyére és költészetére – versben.
A mintegy száz beérkezett műből negyvennyolc költő ötven verse került az antológiába. A 24 karát érdekessége mindemellett az is, hogy a költőknek kéziratos formában is el kellett küldeniük verseiket az Országos Széchényi Könyvtár által kiírt pályázatra, ezeket a kéziratokat a könyvtár „Más csak levelenként kapja a borostyánt…” – Kincsek, kultusz, hatástörténet című kiállításán tekintheti meg a közönség.
A kötet bemutatóján Babiczky Tibor, Kiss Judit Ágnes, Parti Nagy Lajos költők és Boka László irodalomtörténész beszélgettek Visy Beatrix moderálásával. A beszélgetés kiindulópontja az a kijelentés volt, hogy a 24 karát versei Arany János hatására keletkeztek, tehát (nyíltan) bekapcsolódnak az irodalomtörténeti hagyományba. A beszélgetők számára elhangzó első kérdés az volt, hogyan viszonyul általánosságban a költői lét a költői hagyományhoz, hogyan élik, élhetik meg a költők ezt a kapcsolódást. Parti Nagy Lajos és Kiss Judit Ágnes szerint a költők a költői nyelv mint eszköz használatánál fogva szükségszerűen benne vannak a költői hagyományban. Ha megpróbálnak ez ellen tenni, fellázadni, akkor sem tudnak máshogy megszólalni, mint ahogy ezt megtanulták. Babiczky Tibor elmondta, hogy véleménye szerint a következő generáció lehet az, amelynek megváltozik a hagyományhoz való viszonya, azonban nekik is van közük a költői hagyományhoz, ám a hagyományhoz való kapcsolódás a személyes hozzáálláson is alapszik. Boka László arról beszélt, hogy a kulturális emlékezet kollektív, a magyar irodalomban Arany Jánost nem lehet megkerülni, a különböző korokban azonban más és más volt a viszonyulás a költőhöz.
Visy Beatrix a következőkben arról kérdezte beszélgetőtársait, szerintük milyen képek élnek Aranyról a kollektív emlékezetben, mennyiben befolyásolja vagy befolyásolhatja az irodalomoktatás ezeket a képeket. Kiss Judit Ágnes szerint a magyaroktatás egyértelműen meghatározza a költőről kialakult képet, Aranyt annak ismerjük, akinek megtanultuk. A többi megszólaló is egyetértett ezzel a kijelentéssel. Parti Nagy Lajos hívta fel arra a figyelmet, hogy Arany Jánosra öregként gondolunk, mintha nem is lett volna fiatal. Ennek a képnek a kialakulása azonban nem véletlen, a korabeli irodalomkritika (Gyulai Pál vezetésével) ezt a képet alkotta meg róla, és ezt elfogadta Arany János is.
Valóban csak ebből az egy nézőpontból lehet Arany Jánoshoz viszonyulni? Mi történik, ha egy költő reflektál Arany költészetére? A 24 karát megszületése válasz ezekre a kérdésekre. A kötet versei a „válaszok” tartalma és formája alapján ciklusokba rendeződnek. Az Aranyhíd-ciklusban a költő előtti hódolat versei találhatók. Az Aranyban éltem én is-versciklusban Visy Beatrix szerint a múlt és a jelen összekapcsolódik, a versekben megjelenik (az Aranyhoz való viszonyuláson túl) a költő Aranyhoz fűződő érzésvilága is. A Még egy tölgyben Arany metaforái, képhasználata jelennek meg újra, az Aranytartalék-ciklusban konkrét hangok és versek parafrázisait olvashatjuk, a „S mi vagyok én, kérded” versei pedig szerepversek. A kötetbemutató a beszélgetők felolvasásával lezárult, Arany költői hatása azonban máig tart.
Laky Virág – www.kultura.hu
