Az agyatlan akciófilmek népes táborában a G. I. Joe – Megtorlás minden bizonnyal az élmezőnyben végezne. Siralmas egy felismerés, ez van. Sajnos, tudomásul kell venni, a hollywoodi film színvonalában már meg sem közelíti korábbi önmagát.
De az is lehet, hogy én, mint darab néző butultam le annyira, hogy képes legyek elmenni erre a minősíthetetlen vacakra, amit a filmstúdiók urai hatalmas röhögés közepette köszönnek szépen.
Az a gyanúm, manapság elég rövid a mézesmadzag, s még lejjebb a hálás taps szintje. Beérjük néhány izompacsirtával, akik porcelánboltba tévedő elefánt módjára letarolnak mindent.
Erősítésükre érkezik legalább két dekoratív hölgyemény, továbbá, kardjukkal hadonászó ferdeszeműek, s ha ezek után is hiányérzettel küszködnénk, jöhet a vizuális orgazmus. Hiszen ebben a filmben robban minden, ha még nem mondtam volna. Csúcstechnikát bevetve harcolnak a gonosz és a jó erői, nyilván körbeutazva a fél Földet. A két Korea közötti demilitarizált övezettől kezdve, Pakisztánon át, Japántól a Fehér Házig. A fegyverarzenál brutális: árad a vér nélküli halál, szuper ketyerékkel felvértezve kötik meg talán a cipőfűzőjüket is. Hőseink eszesek és töketlenek, vagy tökösek és eszetlenek? Az ellenfél pedig újságot olvas és soha nem talál célba. Különben hogyan lehetne idejük a srácoknak még a legvadabb bevetés közben is egymást piszkálni, zászlót húzni ? Ezek után vonjuk le a következtetést: a G. I. Joe – Megtorlás olyan típusú film lett, amelyben állig fölfegyverzett kommandó indul Mariska néni cicájának megmentésére, mert beszorult a szentem az egérlyukba.
Tehát vajúdtak a hegyek és egeret szültek. Nem vitás már, miért állították parkolópályára, s maradtak el a bemutatóval. A késést magyarázták a 3D-re konvertálás rizsájával, látva azonban a produkciót, azt kell mondanom, kár volt lapítani, a kozmetikázás ellenére bűn rosszra sikeredett.
G. I. Joe – Megtorlásnak egyébként a vélt előnyéből lett a legnagyobb hátránya. Ugyanis a töménytelen, gyakran öncélú akcióval ölik meg a filmet. Azt hozzáteszem, némelyikük igen látványos, jól megtervezett és marha profin kivitelezett aprítás, csak az örömből is megárt a sok. Kellene pluszként apró töltelék, valamiféle sztori, ami összeköti a látványelemeket. Ám erre már nem pocsékolták az energiát. Egyszerűen elfelejtettek időt pazarolni olyan apróságokra, mint a történet, a hitelesség, netán a logika. Az első részben megismert karakterek egy részét hanyagolták, vagy gyorsan kiírták. Helyettük hoztak másokat, mérsékelt sikerrel. Az új fiúk közül Dwayne Johnson a várakozásnak megfelelően hozza a drabális benga formáját, Adrianne Palicki pedig a férfi szemeknek nyújt kellemes perceket. Bruce Willis sejtésem szerint húzónévként domborít, időnként előfordul egy-két jelenetben, ám megdöbbentően közönyös pofákat vág. Nyilván senki sem számított Oscar-gyanús alakításokra, sem fifikás sztorira, de az már bántóan fáj, mennyire csaponganak ész nélkül a nem létező történet körül, s mennyi zagyvaságot hordanak össze ebbe a száz percben. Hogy mire is kerülgetett az infarktus, ami kicsapta nálam a biztosítékot, inkább nem írnám le. Egyrészt, elvenném másoktól az örömet a bosszankodásra, másrészt, megtették ezt már több helyen. Inkább közelítsük meg más irányból: a rágógumi rágcsáló agyatlanságoknál nem kell az összes apróságon fennakadni! Meg amúgy is: A világ hatalmas bajban, útra keltek az atomrakéták. Csak a G. I.Joe segíthet. Formás leányok és a világ legjobb katonái mentik is bőrünket, halált megvető bátorsággal. „Ha feldobom talpamat, elfogadom sorsomat!”-aranyköpésekkel buzdítják egymást, szóval, lazuljunk el, megússzuk. Ennyi nem elég?
Ez így igaz. Még sok is. Szórakozni menjünk a játékkatonák kalandjaira, nem kekeckedni! Majd a filmet követően fülészhez. A hangorkán ugyanis mindent elsöpör, ebben tényleg erős a produkció, viszont több sebből vérzik. Hogy még mivel tolhatták el? Talán rendezőjével. Jon M. Chu eddig nem csapott falhoz munkáival. Jelen esetben is botcsinálta szakács módjára járt el: beledobálta az összes hozzávalót levesébe, csupán a végeredmény lett nehezen emészthető.
G.I. Joe – Megtorlás értékelés: Az érzéseim vegyesek, a végső értékeléssel picit vívódtam, sőt, a szalonképesség érdekében, alkalmaztam a cenzúrát is, finomítva a lehúzást. Ha csakis látványfilmként kezeljük, akkor a kivitelezés mesteri, megérdemli a tíz pontot. A sztori viszont egy rakás nulla. A színészeket sem hagyta élni az akciókavalkád, mintha ott sem lennének. A film készítőit könnyen kenyérre kente a hollywoodi szélirány: butuskát és látványosat csinálj, ebből lesz sok pénz, meglásd! – jöhetett az intelem. Illetve, a harmadik rész.
Értékelés: 5/10
filmtrailer.hu – kenobi
