A rendkívüli forróság az egészséges ember szervezetét is alaposan megviseli. A perzselő hőség ellen a szervezetünk megpróbál védekezni, ám a tűző napsütés olyan fiziológiai folyamatokat indít be, amelyek rendkívül veszélyes következményekkel járnak, és akár halállal is végződhetnek.
Gyilkos hatásai is lehetnek a hőhullámnak
Az elmúlt napokban tartósan 30 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála. A szaharai eredetű forróság az egészséges szervezetet is megviseli, a szív-és érrendszeri problémákkal küzdők, továbbá az idősek számára a tartós hőség pedig fokozott egészségügyi kockázatokkal jár.
A tűző napsütés még a vízparton nyaraló egészséges emberek számára is veszélyes lehet.
Az erős napsugárzás többféle problémát okozhat, melyek közül a hőguta illetve a hőkimerülés a leggyakoribbak. A közfelfogás a magas hőmérséklet okozta egészségügyi problémákat hajlamos egységesen „napszúrásként” elkönyvelni, holott a hőguta és a hőkimerülés mind fiziológiai hátterét, mind pedig következményeit tekintve különbözik egymástól.
E forró nyári hetekben, hónapokban különösen hasznos lehet, ha képesek vagyunk felismerni a hőguta, vagy a hőkimerülés tüneteit, és azzal is tisztában vagyunk, mi a teendő ilyen esetben.
A hőguta halálos veszélyt jelent!
A magas hőmérséklet miatt fellépő betegségek közül messze a hőguta a legveszélyesebb. A hőguta akkor alakul ki, amikor a test maghőmérséklete átlépi a 40,6 Celsius fokot. A hőguta kialakulásának első stádiumában a szervezet még megpróbálja felvenni a harcot az emelkedő testhőmérséklettel,
azonban nem tudja megállítani a maghő emelkedését.
A hőguta csalhatatlan jele, hogy a bőr kipirul, tapintása pedig száraz és forró.
Jellemző tünetei a fejfájás, bódultság, zavart viselkedés, valamint a koncentrációs képesség gyors romlása,
és a hányinger. A hőguta második stádiumában zavarok lépnek fel a keringésben, a bőrben futó erekbe egyre kevesebb vér jut, és emiatt a bőr szederjes színűvé, sápadttá, a szemek fénytelenné válnak, a pulzusszám pedig jelentősen megemelkedik. Szakszerű beavatkozás hiányában a maghő tovább emelkedik, ami a keringés összeomlásához, eszméletvesztéshez,
rosszabb esetben pedig halálhoz vezet.
A hőgutában szenvedő beteg szerveinek a rendezetlen keringése miatt nem megfelelő vérellátásuk. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az elégtelen oxigénellátással összefüggő szövetelhalás miatt egyes szervek visszafordíthatatlan károsodást szenvednek el.
Jó, ha tisztában vagyunk az azonnali teendőkkel
A hőguta kezelése szakszerű orvosi beavatkozást igényel, ezért az a legfontosabb teendő, ha a hőgutára jellemző jeleket illetve tüneteket észleljük, hogy azonnal hívjuk a mentőket.
A gyors orvosi beavatkozás rendkívül fontos, mivel életmentő lehet.
Mi a teendő addig is, amíg nem érkezik a helyszínre a segítség? A hőgutában szenvedőt azonnal vigyük zárt, hűvös helyre, ha nincs ilyen a közelben, akkor pedig árnyékba.
Azonnal kezdjük meg a test hűtését vizes borogatással,
de még jobb megoldás, – amennyiben lehetséges – az egész testfelületet érintő priznic alkalmazása. A vérkeringés helyreállítása érdekében masszírozzuk át a beteg testfelületét. Amennyiben a hőgutát elszenvedett páciens eszméleténél van, itassunk vele hűtött vizet vagy teát. Ha a beteg eszméletét vesztette, és nem mutat reakciót (például a kulcscsont megütögetésére, vagy az arc megpaskolására sem reagál) először ellenőrizzük az életvonalát.
Ehhez fektessük hanyatt, a fülünket helyezzük egészen közel a beteg orrához, a szemünkkel pedig figyeljük a mellkasát legalább öt másodpercig. Ha nem hallunk gyenge szuszogást sem, és nem érezzük, illetve a mellkas emelkedésének és süllyedésének hiányában nem látjuk a beteg légzését, akkor meg kell kísérelni a beteg újraélesztését.
Az újraélesztéshez nem szükséges orvosi vagy egészségügyi szakképesítés,de hasznos, ha ezt a beavatkozás legalább alapfokú elsősegély képesítéssel rendelkező személy végzi el.
A hőgutát legegyszerűbb megelőzni:
kerülni kell a tűző napot, és különösen szorosan tapadó zárt ruházatban nem szabad kitenni magunkat a nap gyilkos sugarainak.
Nem olyan súlyos, de átmehet hőgutába
A hőkimerülés ugyancsak a kánikulában léphet fel, de más mint a hőguta. A hőkimerülés a szervezet hőségre adott reakciójának kóros következménye, amely gyakran együtt jár a test kiszáradásával. Kétféle hőkimerülést különböztetünk meg, amikor a szervezet víz, vagy pedig sóháztartása bomlik meg.
A hőkimerülés következményeit tekintve nem olyan súlyos, mint a hőguta,
az ennek való tartós kitettség azonban hőgutához is vezethet, ezért komolyan kell vennünk a hőkimerülést is. A hőkimerülés legfontosabb jelei illetve tünetei a bőséges verejtékezés, sápadtság, erős szívverés, hányinger, és zavartság.
A hőkimerülésben szenvedő pácienst azonnal vigyük hűvös, lehetőség szerint légkondicionált helyiségbe, ha ilyen nincs a közvetlen közelünkben, akkor pedig naptól védett árnyékos helyre.
Minden felesleges illetve szoros ruházatot el kell távolítani, és pótolni kell a folyadékveszteséget,
amihez szénsavmentes ásványvíz, vagy csapvíz a legmegfelelőbb. (Olyan országokban, ahol nem ajánlott a csapvíz fogyasztása, értelemszerűen palackos vizet kell itatni a pácienssel.)
Kellő körültekintéssel minden megelőzhető
Amennyiben negyedórán belül nem javul a beteg állapota, a hőguta kockázata miatt késedelem nélkül hívjunk orvost. A hőkimerülésnek a négy év alatti gyerekek, illetve a 65 évnél idősebbek, a cukorbetegek, a kórosan sovány, illetve a magas vérnyomásban szenvedők vannak a legjobban kitéve.
Itt is legfontosabb a megelőzés, a kánikulai napokon délelőtt 11 és délután 4 óra között lehetőség szerint ne tartózkodjunk huzamos ideig a napon. A nagy melegben viseljünk az egész testet eltakaró nem szorosan tapadó, könnyű és szellős ruházatot, illetve nyári kalapot.
A szabad testfelületeinket jó, ha legalább 30-as faktorú napkrémmel kenjük be, és gyakran fogyasztunk vizet, vagy gyümölcslevet.
origo.hu
