Végre egy hasznos szakácskönyv! Ezt gondoltam, amikor átlapoztam Walther Klára most megjelent kötetét, a Francia konyha magyar szívvel című kötetet.
Nem gügyög, nem akar tetszeni, tárgyszerűen követi a francia konyha alapműveleteit az alaplevektől a mártások készítéséig, a sűrítési módszerektől a báránycomb tűzdeléséig. Ez pedig – a hazai nagy gasztroleárazásban – nem lebecsülendő erény. A külföldi tévészakácsok futószalagon gyártott konzervalbumai, a tucatreceptekből összetákolt bloggerkönyvek, a gasztrokibicek és a fakanállal hadonászó celebpolitikusok „ínyenckonyhája” után felüdülésnek tűnt a mű.
Sajnos csak első pillantásra. A magyar Julia Child kötete ugyanis – hiszen ez a történet van itt is eladva: Walther Klára harminc évig francia diplomatafeleségként követte urát a világ minden tájára, miközben „művészi tökélyre fejlesztette gasztronómiai tudományát” – kínosan emlékeztet egy francia gasztronómiai tankönyvre, amelyből (angol, spanyol nyelven is) a mai napig szakácsok nemzedékei tanulnak. A La cuisine de référence-ról, Michel Maincent-Morel professzor többször díjazott, 1042 oldalas alapművéről van szó.
Hogy a hasonlóság érzése nem véletlen, azt bizonyítja a magyar kötet impresszuma is: eszerint a fotók az Éditions BPI-től (az egyik legnagyobb francia tankönyvkiadótól) származnak. És a könyv koncepciója? A szerkezet? A szöveg? A receptek?
Ne kívánják a recenzenstől, hogy az eredeti könyvben fellelhető ezer receptet és háromezer fotót a magyar kiadás harmadfélszáz változatával – a kritikai szövegelemzés szabályai szerint – összehasonlítsa. Csupán felvetődik a kérdés: nem kellett volna (legalább) az előszóban pontosítani, mit is jelent az a kifejezés: „a francia konyha finom magyarosítása”? És ha már a fotók egy részének közlési jogát megvásárolták, nem lett volna elegánsabb hivatkozni az alapműre is? Vagy a kötet végén közzétenni egy forrásjegyzéket? Hiszen bármilyen talpraesett diplomatafeleség volt is Walther Klára, ő sem pattanhatott ki teljes fegyverzetben a takaréktűzhelyből, mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből.
A kötet tervezőjének (Váradi Gábornak) érezhetően hiányoztak az illusztrációk. Nyilván ezért csempészett a margóra piktogramokat. A húsok csontozásához kis diadalívet, az aszpikhoz szalmakalapos kisasszonyt, a majonézhez Eiffel-tornyot. Külön tervezői lelemény kellett az enteriőrfotók kiválogatásához is. A Lakáskultúra 1960-as éveit idéző konyhaberendezés feltehetően a szerző nehéz munkakörülményeit hivatott érzékeltetni, bár ennek ellentmond a Geopen kiadó utószava, melyben az áll, hogy Klára asszony egy életen át csiszolgatta gasztronómiai tudáshalmazát, amelyet aztán „csodálatos provence-i konyhájában vitt tökélyre”. Aki ezt írta, még életében nem lapozta át a Côté Sud folyóiratot. Ott tényleg látni csodálatos délfrancia konyhabelsőket.
De nem akarok én a kakas alatt is tojást keresni. Csak furcsállom, hogy a gall meg a magyar kakas közös kukorékolása rendre galibát okoz. Ez történt 1881-ben is, amikor Dobos C. József (a dobostorta atyja) kiadta Magyar-franczia szakácskönyvét és forrásmegjelölés nélkül átvette Urbain Dubois mester négyszáz rézmetszetét (valamint a receptek egy részét).
Mert egy dolog a főzés filozófiája, egy másik meg a hitelesség.
Walther Klára nyilván annyiszor használta (toldozta-foltozta, magyarította) már Maincent-Morel tanár könyvét, hogy a végén a sajátjának érezte. A magyar változat az övé is. Mindenképp. Úgyhogy én beteszem a könyvet a polcra. Méghozzá előkelő helyre: Zilahy Ágnes és Magyar Elek közé. Végül is tehetséges és eredeti. Meglehet persze, hogy ami tehetséges benne, az nem eredeti. Ami meg eredeti, az nem tehetséges.
Majd kiderül.
Vinkó József – hetivalasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása: 
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
