Ugye mindenkinek megvan az a kép, amikor Az ördög prádát visel elején Anne Hathaway készül élete nagy állásinterjújára a Runway divatlap főszerkesztőjéhez? Őszintén be kell vallanom vagy ezerszer megnéztem ezeket a képkockákat annyira lenyűgözött, ahogy finomságokkal érzékeltetni tudják mennyivel másabbak azok a nők, akik a külsejükből (is) élnek vagy még inkább tudnak élni a külsejükkel.
Szegény lány, habár jó diplomával rendelkezik, újságíró versenyt nyert és igazán decens titkárnőszerelésekben tud megjelenni, mégsem illik bele egy divatlap „kopácsai” közé.
Valójában sokáig nem gondolkodtam el, hogy mit is akarnak mondani az ehhez hasonló filmek a nőknek, hiszen mindig csak üde színfolt egy-egy vígjáték a napunkban vagy hetünkben. Egyszerű témavezetés, sablonos már ezerszer látott gondolatmenetek és persze a rút kiskacsa, aki gyönyörű (vagy legalábbis előnyösebb kinézetű) lesz, ezt megfejelve egy leheletnyi szerelmi szállal és máris tökéletes romantikus vígjáték alapot kapunk. Már csak szép lányok, helyes plakátfiúk és persze a kevésbé tökéletes, de sokkal életszerűbb normális pasik, akik sosem lesznek boldogok – nem úgy, mint a plakátfiú ellenfeleik – no meg gyönyörű ruhák, cipők és sok-sok pénz kell.
De mégsem mondhatjuk, hogy csupán ennyi lenne az egész, van mögöttes tartalom is a felszínesség mellett. Ha belegondolunk ezek az élethelyzetek, bár nem ennyire sarkítva és nem ilyen meseszerűen, de mindannyiunk életében előfordulnak/előfordulhatnak. Lásd az állásinterjú nyűge, amihez igenis hozzájárulnak a hogyan öltözzünk fel és a mit jelent a felkészülés kérdéskörök. Ha egy divatlap asszisztensi posztjára pályázunk, valóban nem árthat a divat ismerete és a szemceruza használata, ahogy a valóságban az sem komikus, ha a személy nem tudja ki a főszerkesztő, aki a főnöke lesz. Ezek nyilvánvaló hibák, amik a szemfüles nézőknek rögtön feltűnnek és olyasmik, amit egy modern nőnek ki kell tudnia küszöbölni.
Jól megfigyelhető akár a filmekben is, hogy a mai nők akármilyen pozícióba fel tudják maguk verekedni és rendszerint tökéletesen megállják a helyük. Ehhez persze különböző mintákat kell elsajátítaniuk, ugyanazt a nevelést és képzést kell kapniuk, amit férfi társaiknak, hogy ne csak a lehetőség, hanem az ezekre a szerepekre való törekvés és a megfelelő helyzetkezelés kialakuljon. Ebben szerepet játszik a média is, ahogy az egyetemek, főiskolák és egyéb képzési helyek. A filmekből és újságokból árad felénk a „női vezető” képe és a „modern nő mindenre képes” szlogen. A cégek profiljának pedig gyakran jót tesz egy-egy csinos arc, vagy maga a szupernő: aki főz, gyereket nevel, tökéletes párkapcsolatban él és felelősségteljesen ellátja a munkáját.
A háttérrel csak kevesen foglalkoznak: mennyi mindent hanyagolnak el vagy nem élnek meg ezek a nők. Kapcsolatokba, szórakozásba, szabadidőbe kerülnek azok az évek, amíg a csúcson vannak. Ez az időszak kb. 30-50 éves korig terjed munkahelytől és pozíciótól függően, ekkor már sem a fiatalság, sem az állandó kapcsolat, sem a gyerekek nevelése nem pótolható. Persze vannak, akiknek sikerül megtartani azt a bizonyos egyensúlyt a magánélet és a karrier között, de ilyen esetekben is valami rovására megy a sikeresség.
Ha ma egy nő pályaválasztás vagy állásinterjú előtt áll, mindig el kell gondolkodnia azon is mit tud feláldozni érte. Lehet, hogy csak a ruhatárát kell felújítania, lehet az addig boldognak hitt párkapcsolata bomlik fel pillanatok alatt, de lehet: a hajnali kávézások vagy az esti film megnézése marad csak el.
Ezeket tekinthetjük „apró” áldozatoknak a sikeresség oltárán, mellyel adózunk a jobb vagy szebb jövő érdekében, de az elvek feladása és a lemondások, mint utólag kiderül, nem mindig érik meg. Erre pedig 50 évesen már talán késő ráébredni.
Zsidi Éva
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
