Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Tarnaszentmária a Mátra keleti lábánál kanyargó Tarna folyócska s a völgyében futó vasútvonal mentén, híres bortermő vidéken fekvő, alig ötszáz lelkes falu. Bár temploma hazánkban szinte egyedülállóan korai keletkezésű, írott forrásban csak viszonylag későn találkozunk a település nevével: egy 1417-ben kelt birtokösszeírásban, Zenthmaria alakban. A falu neve ekkor még bizonyára megegyezett az ősi plébániáéval, temploma védőszentjéül csak jóval a török hódoltság után (1723 táján) választották előbb Szent István királyt, majd Szűz Máriát. A falu pecsétjén még 1746-ban is a Szent Mária felirat olvasható.
Fontos tisztáznunk, hogy a katolikus egyház védőszentjei közt nemcsak az istenszülő szent Szűz Mária szerepel: ismerünk egy – megkülönböztetésül Egyiptominak nevezett – másik, különös sorsú Máriát is. Ez a Szent Mária a legenda szerint sokáig a legősibb mesterséget űzte Alexandria kikötőjében, majd bűneit megelégelvén elhatározta: elzarándokol a Szentföldre. Az útiköltséget még a megszokott módon rótta le a hajósoknak, ám jeruzsálemi látomása nyomán letelepedett a Jordán folyó mellett, s évtizedekig vezekelt remeteként a sivatagban. A korai középkorban Európa-szerte elterjedt penitenciatartó kultusza, különösen a tengeri és folyami kikötővárosokban; nálunk a Duna menti Somorja (a. m.: Santa Maria) város neve és régi patrocíniuma mellett további fél tucat előfordulásáról tudunk a régi Magyarország minden tájáról. Ezek egyike a Tarna menti Szentmária község és temploma.
Az épület a falu közepén lévő meredek dombtetőn áll, temetővel övezve. Nyugati homlokzata az 1872–73-ban végzett bővítéssel alakult ki a ma is látható formában: az eredeti kisméretű hajót ekkor toldották meg egy karzatos szakasszal, a kései klasszicista stílusú oromfal fölé szép arányú, kőből faragott harangtornyot emeltek. Az eredeti tömb azonban Magyarország egyik legrégebben épült egyházát rejti. A csaknem négyzet alakú hajót kétfelől bizáncias (vagy kaukázusi jellegű) faragványokkal díszített négy pár faloszlop tagolja. A lépcsősorral magasan megemelt szentély alatt egy másik szintet találunk, az altemplom háromkaréjos alaprajza pontosan megegyezik a szentélyfejezetével. A kelet felé fekvő, nagyobb ívű szentélyapszis patkóívvel záródik csakúgy, mint a föld alatti kripta keleti karéja. A hajó déli oldalán meredek kőlépcsőn lehet lejutni az alsó szintre.
Az 1977-ben megkezdett és 1986-ban befejezett alapos ásatásnak sikerült tisztáznia az épület különös szerkezeti és formai jegyeit. A kutatást vezető régész, Kozák Károly véleménye szerint a templom a 970-es évekből származik, építése a fejedelmi családhoz kötődik. Taksony 972-ben bekövetkezett halála után idősebbik fia, az őt a fejedelmi trónon követő Géza megkeresztelkedett, birtokközpontjában, Székesfehérváron háromkaréjos keresztelőkápolnát építtetett. Fivére, Mihály herceg – aki elkísérte Gézát a 973. év húsvétján Quedlinburgban tartott európai fejedelmi csúcsértekezletre – visszatérvén az Aba nemzetség Tarna menti szállásterületén telepedett le, és minden bizonnyal itt, Szentmárián építtette meg hasonló formájú keresztelő- és magánkápolnáját. Az altemplomban talált, leletei alapján fejedelminek ítélt X. századi sírhely aligha lehetett másé, mint Mihály hercegé, aki bátyjához hasonlóan az ezredforduló előtti esztendőkben, 997 táján hunyhatott el.
A világos színű faragott kövekből rakott templom külső déli falába foglalt hurkoskereszt-faragványt jobb felől kiegészítő indadíszes kődarabot az ásatáskor találták meg és helyezték el. Amikor a műemléki helyreállítás tervéből a falubeliek hírét vették, hogy a román kori templomrész elől el szándékoznak bontani a XIX. század végi toldalékot, tiltakozásukkal megakadályozták a purista ötlet végrehajtását. Az embereknek igazuk lett: a formás, tornyos homlokzat jól illeszkedik a kereken ezer évvel korábbi építményhez.
Ludwig Emil, mno.hu
