Itt van a hűvösvölgyi Balázs vendéglő esete. Teljesen más témában jártam a kerületben, mikor az ottani sajtósok felhívták a figyelmemet az „állatorvosi ló” státuszt akkorra már rég kiérdemlő épületre.
„Balázs Vendéglő. Született 1799-ben, meghalt 2012-ben. De utóbbi éveiben csak kómában és egyre romló állapotban várta, hogy valami történjen. A gyors elmúlást vagy a csodával felérő feltámadást.” – emlékezik meg a több mint 200 éves hűvösvölgyi vendéglőről egy II. kerülettel foglalkozó Facebbok-oldal, ahova a fenti képet is tartalmazó albumot töltöttek fel a romokról.
Mint írják:
Az egykori vendéglővel kapcsolatos hírek, melyek az elmúlt időkben róla szóltak, az alábbi szócikkeket tartalmazhatja; tűzeset, hajléktalanok, haláleset, ismét lángolt, kábítószer, tulajdonosok pereskedése, szeméthalom, közbiztonság romlása.
És az utolsó hír, mely a végső lökést adta meg a halálához; a magántulajdonban lévő épületet törölték a műemléki nyilvántartásból. Ezzel elindult az épület bontása és végleg eltűnik a föld színéről. Reméljük legalább egy emléktábla és néhány rajta álló kép őrizni fogja majd emlékét.
és a jövő;
„…A II. kerületi önkormányzat mindent elkövet annak érdekében, hogy a valaha szebb napokat látott vendéglő helyén közösségi célokat szolgáló és a környék hangulatához illeszkedő beruházás valósuljon meg…”
A sorozatos tűzvészek persze lehetnének ugye a véletlen művei, de kicsit túl gyakoriak az ilyen csapások azoknál a védett épületeknél, amelyek nem akarnak elég gyorsan elpusztulni. Íme néhány fotó az épület múltjából a Műemlékem.hu-ról, ahol rengeteg információ is van az elpusztult épületről.
A fénykor:
Elhagyatva, de még viszonylag jó állapotban 2008-ban:
Az első leégés után 2009-ben:
Vigyázzunk arra, ami még van…
* * *
Itt van a hűvösvölgyi Balázs vendéglő esete. Teljesen más témában jártam a kerületben, mikor az ottani sajtósok felhívták a figyelmemet az „állatorvosi ló” státuszt akkorra már rég kiérdemlő épületre. Műemléki védettséget élvezett, miközben a régi magot leszámítva, aminek a falai még több-kevésbé megmaradtak, az egész épület említésre sem volt méltó. Az idők során történt rengeteg stílusidegen átépítés és bővítés építészeti szempontból már értelmezhetetlenné tette az eredeti házat, körülötte pedig a hűvösvölgyi BKV állomás kiépítésével és rendezésével teljesen megváltozott a környék is. A közel-távol lévő vendéglőkben alig van forgalom, a Balázs romjai pedig többszöri kiégés és hajléktalanfoglalás után úgy ülnek ott a rendbe tett terület szélén, mint a saját szagát kabátja alól eregető csöves bácsi az úri vendégekkel teli hatvanegyes villamoson. A hajléktalanokkal való párhuzam több szempontból is megáll, hiszen mindkét esetben önkormányzati hatáskörbe tartozik a döntés, de egyiknél sem hálás a feladat. Esetünkben maradjunk az épületnél, nemrég a polgármesteri hivatal úgy döntött, pontot tesz az évtizedes ügy végére és megvonja a műemléki védettséget az egyébként magánkézben lévő épülettől.
Mikor odamentem és nem is olyan okos telefonom felvevőjével készítettem pár rossz minőségű képet az egyébként leírhatatlan állapotú romról, a semmiből felbukkant egy –jobb szót nem találok– elvtárs, és vádlóan mellemnek szegezte a kérdést, hogy mi a jó francot csinálok én itt? Megnyugtattam, hogy akárki is legyen, nyugodtan kiöntheti a szívét, biztosíthatom, írni fogok róla, erre megnyílt, és neve elhallgatását kérve elmondta, hogy a tulaj megbízásából vigyáz a helyre, és hogy amíg ez műemlék, addig itt semmi sem lesz, arra ugyan ne kötelezze őket senki, hogy helyreállítsanak valamit, amiből eddig sem jött be pénz. Elfogadható álláspont. De az önkormányzatot is meg tudom érteni, akit zavart a környéket tönkretevő, jogszabály által konzervált sittkupac, hát megszüntette a jogszabályt. Ami érdekes volt számomra, hogy az intézkedés után rögtön felkapta az esetet a baráti szaksajtó, aki a pusztulást csendben nézte végig, sőt gyűjtést sem indított a szegény vállalkozók támogatására, és nosztalgikus-érzelmi húrokat pengetve megtámadta az intézkedést, mondván, micsoda csúfság, elvesztettünk egy ilyen gyönyörű épületet, és nahát, ez a fideszes városvezetés, hogy ezek mindent lerombolnak, mi lesz így ebből az országból…
Kissé váratlan párhuzam jut eszembe, rögtön kettő is. Attól még, hogy valaki öreg, még nem biztos, hogy bölcs is. Ha pedig meghalt, hacsak nem volt akkora vezető, mint Lenin, nem kell mauzóleumba tenni. És ez egyszerűen igaz az épületekre is. Remélhetőleg rendeződni tud a terület sorsa, és a menthetetlennek tűnő régi helyén lesz valami új, vagy legalább tisztaság és rend.
mno.hu – Őrfi József
