„Egészen húsból van, és mégsem egészen úgy viselkedik, mint aki földi lény” –
fogalmazta meg Király Jenő, milyen is volt Karády Katalin. A Halálos tavasz című filmben nyújtott felejthetetlen alakítása, valamint a Hamvadó cigarettavég dallama halhatatlanná tette a színésznőt, aki 106 éve december 8-án Kanczler Katalin Mária néven született. Karády Katalin Kőbányán, a Százados úti lakónegyedben, egy hétgyermekes proletárcsaládban, rendkívüli szegénységben nőtt fel. Anyja Lőrinc Rozália, apja Kanczler Ferenc cipészmester, egy agresszív despota volt, aki szíjjal verte gyermekeit. Katalin egy, a korra jellemző akció keretében öt éven át külföldön – Svájcban, illetve Hollandiában – nevelkedett. Hazatérte után a Kereskedelmi Leányiskola tanulója lett. Külföldön szerzett nyelvtudásával, visszafogott öltözködésével és tisztaságigényével kissé kilógott a külterületi tanintézet diákjai közül. Apja halála után, 1930 augusztusában férjhez ment a nála tizennyolc évvel idősebb Varga András Rezső adóhivatali vámtiszthez, de 1933-ban – a férj javaslatára – véget vetettek a házasságnak. Színészi tanulmányait 1936-ban kezdte, előbb Tarnay Ernőtől, majd Bárdos Artúrtól vett órákat. A fiatal szépséget Egyed Zoltán újságíró-laptulajdonos fedezte fel egy budai mulatóban, tőle származik a jól csengő Karády művésznév is. Ugyancsak Egyed mutatta be Csathó Kálmán rendező feleségének, Cs. Aczél Ilonának. Az egykor ünnepelt színésznő tanodájában töltött három év alatt Karádyt a színész szakma alapjain és az éneklésen túl megtanították öltözködni és viselkedni is. Első fellépése a harmincas évek végén, Joób Dániel színházában, Somerset Maugham Az asszony és ördög című darabjában volt. Ezt követően, 1939. és 1941. között a Pesti és a Vígszínházban lépett fel különböző szerepekben.
Első mozifilmje, a Halálos tavasz sikerét követően a kor ünnepelt dívája lett. Búgó, bársonyos hangjával, erős, szuverén, a „végzet asszonya” karakterével szinte megigézte a férfiakat. Kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta őt a magyar közönség. Egyed Zoltán lett a menedzsere, aki kiváló érzékkel teremtette meg Karády hollywoodi sztárokéhoz hasonlítható imázsát. A színésznő öltözködését, kalapjait, hajviseletét, viselkedését fiatal nők ezrei igyekeztek utánozni. Karády magánéletét ugyanakkor titkok és pletykák övezték, egyesek férfifalónak tartották, mások pedig úgy vélték, hogy a nőkhöz vonzódik. A szóbeszédeket csak erősítette, hogy a színésznőt gyengéd szálak fűzték Horthy Miklós kémfőnökéhez, Ujszászy István tábornokhoz, aki el is jegyezte, és megvásárolta neki a budai XII.kerületben, a Művész út 6. szám alatt álló villát, mely később Antall József, majd Horn Gyula miniszterelnök lakóhelye volt.
A német bevonulást követően Karádyt fokozatosan ellehetetlenítették: dalait kitiltották a Magyar Rádióból, Machita című filmjét levették a műsorról, és az elkezdett Gazdátlan asszony című, új filmjének forgatását is leállították. A szövetségeseknek való kémkedés vádjával 1944. április 18-án letartóztatta a Gestapo. Három hónapig tartották fogva, megkínozták, kis híján megölték. A fogságból Ujszászy vezérőrnagy barátai szabadították ki. Lakását kifosztva találta, fizikailag és lelkileg egyaránt rendkívül megviselték ezek a hónapok, szinte csak vőlegénye viszontlátásának reménye tartotta életben. Az énekesnő szörnyű sorsa ellenére sem szűnt meg embernek lenni: a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől. Egy Moszkvából visszatérő ismerőse révén 1945-ben tudomására jutott, hogy Ujszászyt meggyilkolták. Bár a tábornok a később nyilvánosságra került dokumentumok tanúsága alapján ekkor még életben volt, Karády halottnak hitte szerelmét, és idegösszeomlást kapott, melynek következtében kilenc hónapig ágyban feküdt. Felépülése után Zilahy Lajossal együtt alapító tagja lett a Magyar–Szovjet Művelődési Társaságnak, és lemezre vett több orosz témájú dalt.
A háború után fokozatosan mellőzötté vált. Az Operettszínház 1945. és 1948. között még foglalkoztatta, az újrainduló magyar filmgyártás viszont már nem számolt vele. Mindössze egy rövidfilmben szerepelt, majd játszott még az 1948-as Forró mezőkben, de ez már az utolsó filmje volt. A hivatalos kultúrpolitika 1949-ben betiltotta a filmjeit, ő maga pedig nem léphetett fel többé budapesti nagyszínházban. Ezután már csak vidéken játszott: utolsó magyarországi fellépése 1950 őszén volt Kecskeméten, ahol – saját nyilatkozata szerint – a közönség kifütyülte. Karády 1951-ben végleg elhagyta Magyarországot. Először Salzburgba, majd Svájcba költözött, ahonnan Brüsszelbe ment tovább. Később Brazíliába költözött, ahol divatáru-üzletet nyitott, ám 1968-ban megkapta az amerikai vízumot, és New Yorkban telepedett le, ahol egy kalapszalont vezetett. Bár az Egyesült Államokban elvállalt néhány fellépést, és lemezei is megjelentek, alapvetően visszavonultan élt. Médiaszerepléseket nem vállalt, Sándor Pál filmrendezőnek azonban 1979-ben mégis sikerült vele töltenie másfél napot New Yorkban. A színésznő 1990. február 8-án hunyt el. Budapesten, a Szent István Bazilikában ravatalozták fel, majd a Farkasréti temető 22/1-es parcellájában helyezték örök nyugalomra.
Forrás: Wikipédia
Fotó: Karády Katalin Múzeum Kávéház Facebook-oldala
