A fóti templom katonája.
„E jelen levél valamennyi olvasóinak, egyetemben és egyenkint tudtára adjuk s bizonyítjuk, hogy mi a Mindenható Isten nagyobb dicsőségére és szenteinek tiszteletére, szent Lucens vértanúnak Praetextatus sírkertjében Szentséges Urunk, IX. Pius Pápa rendeletéből boldog emlékű Méltóságos és főtisztelendő férfiú, Maria Josef Castellani porhiri püspök szent apostoli főszertárnok által 1850-i ápril hó 26-án kiásott Szent Tetemét valódinak ismertük. – Bizonyítjuk továbbá, hogy ugyan a Szent Testnek csaknem valamennyi csontjai töretlenül találván, azok megfelelő kapocsizeikbe illesztettek s viasszal bevonatván művészi kéz által megalakíttattak, és szokás szerint aranyszövetű ruhába öltöztettek, úgyhogy e Szent Tetemnek homloka, kezei vagy karjai és alsó lábrészei, mint szinte a szájban saját fogai láthatók. Az ekkint megalakított Testet a vérpecsétes edénnyel együtt, mely más faedénybe van foglalva, hosszúkás, egyenes szögű faszekrénybe helyeztük, mely csak elöl nyitható fel, s fehér vászonnal beterítve s veres spanyolviaszba nyomott pecsétünkkel azonosságának hitelesítése végett bélyegezve vagyon. S így gróf Károlyi István Úrnak átszolgáltattuk, őt az Úrban följogosítván, miszerint azt magának megtarthatni – elajándékozhatni – a városból elküldhetni – bármely templom, imahely vagy kápolnában a híveknek nyilván tiszteletül kitétethetni s elhelyezni szabadságában álljon.”
Ezzel a Rómában 1855. február 14-én kelt, eredetiséget bizonyító okirattal érkezett meg még az év tavaszán Fótra Szent Lucentius, a hős római katona, hogy végső nyughelyét az Ybl Miklós tervezte katolikus templom egyik kis kápolnájában találja meg. A leírások szerint Lucentius vértanú 286-ban, sírfelirata szerint 304-ben esett a kereszténygyűlölő Diocletianus császár bosszújának áldozatává. Az uralkodó eleinte nagyra becsülte a keresztényeket mint legerényesebb és leghívebb alattvalóit, ám veje, a gaz Galér (Gaius Valerius Galerius Maximianus) bebeszélte neki, hogy a keresztények rombolták le a nikodémiai pogány templomot, és gyújtották föl a császári palotát. Diocletianus ezért parancsba adta, hogy a keresztény egyházakat is szét kell rombolni, a szent könyveket a pogányoknak át kell adni, a keresztény hivatalnokokat el kell bocsátani, a katonákat és testőröket pedig a tiszti övüktől megfosztani. Végül azt is elrendelte, hogy a keresztényeket pogány áldozat bemutatására kényszerítsék. Mivel azok e parancsnak nem engedelmeskedtek, megkezdődött tömeges legyilkolásuk.
Katonaként szolgált Lucentius is a thébai légióban, amelynek parancsnoka a híres Szent Móric volt. (Móricnak a középkorban Magyarországon nagy kultusza volt. Vértanúságának története szerepel az Érdy-kódexben. Erényei, a kötelességteljesítés és a hűség a lovagvilág eszményeit is kifejezték.) A teljes egészében keresztényekből álló légiót a császár a galliai lázadás leverésére küldte. Hadba indulás előtt a parancsnok, Maxentius áldozatbemutatásra és hűségesküre szólította fel a katonákat, amit azok megtagadtak. A császár kétszeri tizedelés után mindannyiukat megölette. Így lett vértanú Lucentius is, akinek földi maradványai, sok hasonló sorsú társáéval együtt, a római Szent Praetextatus katakombából kerültek elő százötven esztendővel ezelőtt. Gróf Károlyi István jó kapcsolatokat ápolt IX. Piusz pápával, ennek köszönhetően Szent Lucentius ereklyéje a Károlyi család által építtetett fóti templomba került.
A korabeli egyházi beszámoló szerint 1855. április 12-én, húsvétkedden érkeztek meg Bécsből a nánai állomásra a pápa által Magyarországnak adományozott vértanúereklyék, közöttük Lucentiusé is. Innen harangzúgás kíséretében kocsival az esztergomi prímási lakba szállították, és a ferences templomban bocsátották közszemlére. Végül fényes körmenet kíséretében vitték onnan át az ideiglenes székesegyházba, ahol nyolc napon át tiszteleghettek előttük a hívek. A nyolc további ereklye közül Bálint és Modesztina vértanú teste az esztergomi bazilikát illette, a többiekét Scitovszky János bíboros az ország székesegyházai között osztotta szét. Hasonló ünnepség közepette helyezte el a Károlyi család Lucentius maradványait is később a fóti kápolnában.
A második világháború dúlása nem kímélte a római katona fóti sírhelyét sem. A szétszórt csontokat Thury Károly kanonok saját kezűleg gyűjtötte össze, az ereklye visszahelyezéséről pedig 1957-ben Schaub Zoltán prépost, plébános gondoskodott. Lucentius gyönyörű, ember alakú fakoporsóját, amelyben a maradványok ma pihennek, a híres fóti fafaragó képzőművész, Németh Kálmán készítette el.
Hanthy Kinga – www.magyarnemzet.hu
