1849 nyarának sajátos krónikája

335

Az orosz hadvezetés a tavaszi hadjárat győzelmeit követően komoly ellenfélként tekintett a magyar honvédseregre.

Rosonczy Ildikó orosz levéltári kutatásainak eredménye A biztos győzelem tudatában – Miklós cár és fővezére az 1849-es magyar hadjáratról című kötet, amely először tartalmazza Ivan Fjodorovics Paszkevics tábornagy cárhoz írott leveleit az azokra kapott válaszokkal együtt.

Azt tudjuk, hogy I. Ferenc József 1849 tavaszán az orosz cárhoz fordult katonai segítségért, de az már kevésbé ismert, hogy miért állt érdekében I. Miklósnak a magyar szabadságharc leverése. 

Az orosz nagyhatalom célja a kontinens államai között kialakított, 1848-ra azonban megrendült nemzetközi viszonyrendszer stabilizálása volt. A Habsburg Monarchia összeomlása, a nagynémet egység létrejötte alapjaiban érintette volna az Orosz Birodalom európai hatalmi pozícióit. Miklós tehát árgus szemmel figyelte a magyar ellenállás sikereit a tavaszi hadjárat idején, valamint a német egységtörekvések alakulását is, miközben éberen őrködött, nehogy napirendre kerüljön a felosztott lengyel állam ügye.

Nyugat-Európa az Orosz Birodalom fegyveres akcióit ellenvetés nélkül tudomásul vette.

Így volt ez 1831-ben is: akkor az Orosz Birodalom belügyének tekintették a lengyel nemzeti törekvések elfojtását; és 1849-ben szemrebbenés nélkül végignézték az orosz nagyhatalom beavatkozását a szomszédos állam belügyeibe. Miklós diplomáciailag is előkészítette az orosz katonai akciókat, aminek eredményeként a brit kormányzat azzal a pragmatikus javaslattal állt elő, hogy célszerű minél nagyobb erőket bevetni a magyar lázadással szemben, és minél rövidebb idő alatt letörni azt, még mielőtt az angol közvélemény magyarok iránti rokonszenve megnyilvánulna.

Fotó: Magyar Napló Kiadó

Az orosz hadvezetés a tavaszi hadjárat győzelmeit követően komoly ellenfélként tekintett a magyar honvédseregre. A cár Paszkevics tájékoztatása alapján attól tarthatott, hogy talán már „Bécs is a felkelők kezében van”, ezért megüzente: 

valóságos segítséget kell nyújtanunk, nem elszigetelten, hanem az összes számításba vehető erőkkel úgy, hogy a várt siker kétségtelen legyen. Te magad vezesd új győzelmekre, nagylelkű, segítő tettre hadseregemet

 – bízta Paszkevicsre az orosz hadsereg főparancsnokságát. A segítség méreteiben messze túlszárnyalta az osztrák kormány elvárásait. Furcsa helyzet állt elő: 

a Magyarország és Erdély területére benyomuló, mintegy 192 ezer főt számláló orosz „segélyerő” nemcsak a magyar honvédsereget múlta felül, hanem az itt harcoló osztrák császári erőt is. 

S ha az elsöprő katonai túlsúly nem lett volna elég, Paszkevics ráadásul mind rangját, mind méltóságát tekintve fölötte állt az osztrák szövetséges hadsereg fővezérének. A két főparancsnok nem éppen szerencsés természete mellett ebből az egyenlőtlen helyzetből is számos feszültség adódott a későbbiekben, amit csak tovább fokozott Paszkevics sértődöttsége Haynau iránt.

Az orosz haderő egy fellázadt ország közepén vonult át, a csapatokat tehát együtt kellett tartani. A kígyózó hadsereg mögött araszoló, élelmiszert szállító kocsik azonban képtelenek voltak lépést tartani a sereggel, ami ellátási gondokat okozott. Az egészségügyi felszerelés hiányosságai miatt ráadásul kitört a kolerajárvány. Paszkevics mindezekről beszámolt a cárnak: 

Ahogy Kassáról útra keltünk, esős napok következtek; a járvány olyannyira elharapódzott, hogy a katonák menetelés közben dőltek ki a sorból. A napi menetek alatt mindegyik hadtestben 60–100 ember halt meg, úgyhogy az élen haladó egységeket követő oszlopoknak kellett összeszedniük a hullákat. Minden szekér betegekkel telt meg.

Paszkevics tábornagyot végigkövethetjük a Magyarországon megtett útján, feljegyzéseiből és leveleiből arra is választ kaphatunk: hogyan vélekedtek az oroszok a magyarokkal folytatható tárgyalásokról és az amnesztiáról. Rosonczy Ildikó ráadásul rávilágít: miért nem lehetett a most közzétett iratokat kutatni a szocializmus éveiben a moszkvai vagy a leningrádi – 1991 óta újra szentpétervári – levéltárban, és miért volt egyáltalán szüksége a XX. századnak bűnbakra – Görgei­ személyében?

(Rosonczy Ildikó: A biztos győzelem tudatában – Miklós cár és fővezére az 1849-es magyar hadjáratról. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2021, 348 oldal. Ára: 3500 forint)

Tóth Ida – www.magyarnemzet.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu