Most, hogy a liberális álbaloldal végre felfogta, nem szavazott a jelöltjeire közel hétmillió választópolgár, abban reménykedtünk, kicsit letekerik a volumét.
De a túlmozgásos paprikajancsi már a vereség éjszakáján előrehozott választásokkal riogatta az országot zsákutcába lavírozó hülye népet, Heller „Rikács” Ágnes pedig még időben bejelentette, sötét idők jönnek, „nem lesz itt nyugi”! S miután az alaphangot ilyen formán megadták, szépen elősorjáztak a Páholy állandó szereplői is, hogy le ne maradjanak szellemi vezéreiktől, s maguk is mondjanak egy nagyot.
Parti-Nagy Lajos belátta, hogy egy kisebbséghez tartozik, és az ő, szerinte „leuralt, elszegényedett, elhülyített” hazájának „riasztóan nagy többsége” olyan két – „egymást jól kiegészítő” – pártra adta a voksát, amelyektől ő viszolyog és fél. Ez – lássuk be! – máris gyurcsányi magaslat, pedig tudta még fokozni, amikor „gátlástalan zsiványpopulizmust” emlegetett, és „egy hibbant Döbrögi meleg tenyerét, csókbarát kézfejét” szavalta érzékletes képpé igazán nagy költőhöz méltóan. Kár, hogy a híveit ölelgető DK-s ripacsra ez a kép ma már sokkal jobban illik.
Mohácsi János győztes típus, ő a totális vereséget is sikerként éli meg. Április hatodikán barátaival elküldte a kormányzó garnitúrát a francba. Mint kifejtette, arra nem lehet tekintettel, miként szavaztak, nem szavaztak vérei, a többi magyarok, nem fog miattuk kardjába dőlni. Rosszul dekódolom, hogy a művész urak nem csupán lehülyéznek, de le is sajnálnak bennünket pusztán azért, mert mást gondolunk, mint ők?
Fischer Ádámnak a távolság, ami külföldön élőként elválasztja őt a mi földhözragadt szemléletünktől, megadja számára a „szélesebb rálátás lehetőségét”. Így aztán ne csodálkozzunk a magasröptű fejtegetésén, miszerint a Fidesz nem csupán elmulasztotta huszonöt éven keresztül, hogy odacsapjon a szélsőjobboldalnak, hanem „hasznos idiótákként” próbálja használni őket. Tűrik és bátorítják a rasszistákat, antiszemitákat. Nyilván az említett távolság akadályozta meg abban a neves karmestert, hogy vessen egy pillantást arra a balos aktivistára, aki a Hír Tévé felvételén eltorzult arccal cigányozza Orbán Viktort, akit emiatt teljességgel alkalmatlannak tart miniszterelnöknek. És külföldön nem jutott hozzá annak a felmérésnek az adataihoz sem, amely világosan kimutatta, hogy a szocialisták szimpatizánsai között semmivel nincs kevesebb antiszemita, mint a Fidesz körül. Ha ehhez még hozzá vesszük, hogy a Jobbik szavazótábora számos kiábrándult baloldalival bővült vidéken, és hevesebben támadták a kormányt, mint az összeborulás, akkor talán nem tűnik cinikusnak az a javaslatunk, hogy Fischer inkább vezényeljen politikai elemzés helyett.
Kulka János mostanában egyik coming outból a másikba esik. Most azt vallotta be, hogy valóban megfordult a fejében, „enged a csábításnak, és politikai színtérre áll”, csak rossz a színház, csapnivalóak a színészek. De ettől még marad az Orbán-kormány ellenzéke, és reméli, a „kampányszínháznak titulált” társulatok továbbra is arról beszélnek majd, ami körülöttünk van. Vagyis jó a darab, csak a buta közönség nem érti, ezért adott újabb kétharmadot annak a rendezőnek, aki épp az ellenkezőjéről beszél. Nem baj, János, te csak játssz!
Grecsó Krisztián viszont nagyot nőtt a szemünkben, mert legalább annyi kifért száján, hogy nyelni kell egy nagyot, és „akárhogy is, de gratulálni a győzteseknek”. Ez a közbeszédnek abban a mocsarában, ahol a bukott pojácák nem csak nem gratulálnak, hanem egyenesen kérkednek taplóságukkal és megideologizálják, miért iratkoznak ki a belpolitika után a civilizációból is, csúcsteljesítménynek számít. Az a javaslat pedig, hogy a balliberális értelmiségnek el kellene gondolkodnia, miért nem találja a helyét, hangját, hogyan lettek „félig-meddig – vagy tán egészen – azokká a meddő fanyalgókká, akiknek a jobboldali véleményformálók már évekkel ezelőtt látni, láttatni” akarták őket már olyan konstruktív, hogy akár a Páholyban is elhangozhatott volna.
Választás ide, kétharmad oda, a legnagyobb szolgálatot Schilling Árpád teszi hétről hétre a Páholyt kedvelők számára. Miután gyalázkodva nekiesett a Thália Színház társulatának, mert Kálomista Gábor tevékenysége nekik „csont nélkül belefér”, és hiába „ugat évek óta” Schilling, a szakma nem képes felfogni, hogy „felhasználják”, a producer-igazgató kvázi felhívást tett közé imigyen: „Árpád ugat, ugat, ugat, ugat, ugat. Szóval azért tényleg, mit csinált ő már az életében, hogy ezeket elmondhatja? Tegye föl az a néző a kezét, aki kettőnél több Schilling-előadást látott már életében és abból legalább az egyik tetszett!” A műsort láthatta egy önkéntes vagy egy felkért megfigyelő, jelezhette Schillingnek és társulatának, akik klipet készítettek egy tényleges felhívással, miszerint várják a felemelt kezű önképeket, hogy méltóképpen válaszoljanak a „gyalázkodásra”. Tehát nem az ő fellépése volt gyalázkodó, hanem az arra adott válasz. És beindult az olcsó játék. Érkeztek a felvételek többek között Parti-Nagy Lajos, Kulka János, Alföldi Róbert, Grecsó Krisztián és 41 színházi kritikus feltartott praclijával.
Önigazolásul egyfelől, másfelől jelentős ingyen reklámként műsorunknak a kifejezett célközönségen túli világban. Már egy egész nézőteret megtöltenének. A képhez persze szöveg is társul ebben a „kultúrában”, így aztán Kálomista, a Fidesz „kultúrfenoménja” suttyó paraszt lett, mert agrárvégzettsége van, és nem szédül Érdalsónál, ha elhagyja a belvárost.
Ha pedig látott már közelről bevetett parcellát, akkor nyilván fejőnőkkel szokta kedvét lelni, fabulákban pedig a disznó a legalkalmasabb megjelenítésére. Egyébként mindketten fogyatékosok vagyunk, akiktől meg kellene szabadulni. Nem is fárasztanánk tovább az olvasókat ezzel a gyűlöletáradattal. Azért arra kíváncsiak lennénk, hogyan szabadulnának tőlünk a felsőbbrendűség biztos tudatától tényleg meghibbant balliberális művész urak és hölgyek. Akasztanának, Dunába lőnének? Vagy megelégednének elzárásunkkal? Csak így tovább! Ha elég intenzíven gyakorolják ezt a stílust, 2018-ban is sima ügy lesz a kétharmad. De előtte készítsenek már egy klipet egy felhívással, hogy aki érti, honnan veszi Schilling a bátorságot Bereményi Géza, Schell Judit, Szombathy Gyula, Csányi Sándor vagy Pindroch Csaba becsmérlésére, morális és szakmai számonkérésére, gyalázására, küldjön egy képet lehajtott fejjel. Ígérem, arról is írunk majd!
Gajdics Ottó – mno.hu
