Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amelyet Maurer Dóra.
– méltatta a Kossuth- és Munkácsy-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján október 12-én, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Az október 13-tól látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a képzőművész 1955 és 1980 közötti grafikai életművéből.
 |
| Fotó: Csákvári Zsigmond |
Révész Emese kurátor szerint még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit az idén nyolcvanéves Maurer Dóra, ezt tükrözi a kiállított anyag is. „Fantasztikus rajzkészséggel és mesterségbeli tudással indult, hogy azután váratlanul és nagyon radikálisan átváltson egy konceptuális kifejezési formára, ami olyan fokig letisztítja a technikát és az anyagot, ahogy azt a magyar grafikában senki sem tette meg” – mondta, majd hozzátette: ilyen válogatás még nem volt a képzőművész életművéből.
A kurátor szerint a tárlat célja többek között a példamutatás is: hogyan lehet a mesterség ismeretében túllépni annak puszta „brillírozásán”. A kiállítás anyaga nagyon erősen kötődik a főiskolához. A képzőművész 1961-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, képgrafika szakon, de diplomamunkaként készült rézkarcsorozatát nem fogadta el a bíráló bizottság túlságosan modern látásmódjára hivatkozva. Maurer Dóra később 1990-től 2007-ig volt tanára az intézménynek.
A képzőművész olyan problémákat vetett fel életműve első húsz évében, amelyek később is megjelentek fotóin, fotogramjain, filmetűdjein, és amelyek nagyon erősen kötődnek a sokszorosított grafikáihoz – mondta a kurátor.
„Maurer Dóra igazi virtuóza, mestere (…) a mélynyomásnak, a rézkarcnak” – méltatta a művészt, majd hozzáfűzte: ezek az alkotások nem a megszokott látványos munkák, hanem elmélyülésre sarkalló képek. „Olyan filozófiai magjuk van, amelyhez mi is kellünk, hogy kibontakozzon” – magyarázta. Ismertetése szerint a három teremben látható anyag nagy része magától a művésztől származik, aki az évek során megőrizte nyomatait. Kivételt képeznek azok a munkák, amelyeket a Képcsarnok Vállalat megrendelésére készített. A nemzetközileg is az egyik legmagasabbra értékelt magyar művész kiállított munkái között nagy hangsúlyt kapnak a főiskolás évek sosem vagy csak ritkán látott darabjai, valamint láthatóak a későbbi, konceptuális korszak kiemelkedő művei és sorozatai. A sokszorosított grafikákat az életmű egységében mutatja be a tárlat, kiegészítve azokat az azonos gondolatkörben fogant fotókkal, fotogrammokkal és filmekkel.
Pályája első évtizedében hűségesen kitartott a művészi sokszorosított grafika mellett. Mestere lett a rézkarcolás művészetének, 1976-ban Rézmetszet, rézkarc címen könyvet is írt a témáról. Virtuóz technikai tudása ellenére azonban sosem elégedett meg a tradicionális formák kereteivel. Folyamatosan kísérletezett anyagokkal, eljárásokkal. Ennek eredményeként született meg 1966-ra két nagyszerű sorozata, a Pompei és Az este képei, melyekben szürreális képi világot teremtett egyedülálló gazdagságú felületekkel. A ’70-es években azonban innen is továbblépett, ekkoriban már nem a lemezre karcolt kép és annak míves nyomata érdekelte, hanem maga a lemez mint a nyomhagyás tárgya és a nyomrögzítés ősi cselekvése.
Ebben az időszakban kísérleti munkáival, a hordozó lemez formáit meggyűrve, áttörve, elmozdítva, a nyomhagyáshoz kapcsolódó cselekvéseket rögzítve a hazai konceptuális grafika alapvető munkáit hozta létre. Olyan fogalmak kötődnek a nevéhez, mint az egymást követő mozgásfázisokat rögzítő „folyamatgrafika” vagy a művészi akciókat dokumentáló „akciógrafika”. Utóbbi jellegzetes típusa a „pedotípia”, amely lábnyomok által alkotott egyedi nyomat. Az újabb grafikái kapcsán felvetett elméleti kérdéseket a hetvenes években fotósorozatokon, fotogramokon, filmetűdökön, később festményein gondolta tovább.
 |
| Fotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem Facebook-oldala |
Maurer Dóra Kossuth- és Munkácsy-díjas képzőművész, professor emerita, aki korábban számos csoportos tárlaton szerepelt a Magyar Nemzeti Galériában, a Műcsarnokban, a Budapest Galériában, Bolognában, Bécsben, Kölnben, Berlinben és Barcelonában is. Egyéni kiállítása volt Budapesten az Ernst Múzeumban, a Budapest Galériában, a Ludwig Múzeumban, Veszprémben, Bécsben, Utrechtben, Stockholmban, de olyan emblematikus kiállítóhelyeken is szerepelt, mint a Museum of Modern Art, New York (1985, 2015), a Centre Pompidou, Párizs (2010), a 12. Isztambuli Nemzetközi Biennále (2012), a Museum Ritter, Németország (2014), a The Museum of Fine Arts, Houston (2014) vagy a Whitechapel Gallery, London (2015), tavaly pedig a legendás White Cube Galéria rendezett számára egyéni tárlatot a brit fővárosban. Magyarországon többek közt a Magyar Nemzeti Galériában, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban találhatók művei, de számos jelentős nemzetközi gyűjteményben, egyebek közt a New York-i Museum of Modern Art, The Art Institute of Chicago, a berlini Neue Nationalgalerie, a londoni a Victoria & Albert Múzeum és a Tate Modern kollekciójában is megtalálhatóak az alkotásai.
A Nyomhagyás – Nyomtatás című tárlat december 3-ig látható a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.
Forrás:MTI
