Nem egy átlagos krimit vesz a kezébe, aki úgy dönt, elolvassa Mészáros Dorka Én vagy senki című regényét.
A történetben a nyomozás során bepillanthatunk a mai, középiskolás fiatalok problémáiba, akik sablonos karakterek helyett színes egyéniségek és folyamatosan változnak, fejlődnek a gyilkos keresése közben. Ennek is köszönhető, hogy a könyvet a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjra is jelölték.
Az Én vagy senki 2016-ban a Margó-díjra esélyes 10 legjobb könyv közé került, mint írták: ifjúsági krimiből még mindig kevés van hazánkban, ám Mészáros Dorka már első regényével letette a névjegyét. Ez valóban így van. A fordulatos történet és a nyomozás izgalma mellé ugyanis az olvasó szerethető karaktereket is kap, akik valódi érzésekkel, problémákkal, fájdalmakkal, reményekkel és megoldásra váró feladatokkal küzdenek, melyeken az életük múlik.
Hogy miből is áll ez a megoldásra váró bűntény? Tizenegy kamasz titokzatos üzenetet kap 2014 nyarán, amelyben ennyi áll: 7-11. Eleinte csak zaklatásnak vélik, július 11-én azonban valaki megpróbálja megmérgezni őket: hárman meghalnak, egyikük pedig zárt osztályra kerül. A tizenegy főből éppen heten maradnak. Pont egy évvel később pedig ismét megindulnak az üzenetek, ugyanazzal a tartalommal: 7-11. Az életben maradt négy fiúnak és három lánynak pedig alig egy hónapja van július 11-ig, hogy megtalálják a gyilkost, és megakadályozzák az újabb gyilkossági kísérletet, amely talán mindannyijuk halálával végződne.
A hét fiatal ismeri egymást az iskolából, és összeköti őket az üzeneteken kívül az is, hogy mind kapcsolatban álltak az egy éve meghalt három diákkal. Volt, aki a bátyját, más a szerelmét, vagy épp a legjobb barátnőjét vesztette el 2014 nyarán. A regény pedig nemcsak a krimi szálra koncentrál, hanem bemutatja a szereplők gyászfolyamatát is.
Az izgalmas szerkesztésnek köszönhetően az olvasó követheti a fiatalok 2015-ös nyomozását, együtt gondolkodva velük a lehetséges tetteseken és ok-okozatokon, emellett bepillanthat a múltba is, hogy egyedül fedezze fel, ki-mit élt át tavaly, és mi vezethetett a bűntényhez. A regény ugyanis június 14-én indul, és minden fejezet egy újabb naptári nap két részre bontva: a 2014-es, majd a 2015-ös eseményeket bemutatva. Így kerülnek szép lassan egymás mellé a kirakós kockái, és így kerülünk közelebb mi is a hét tinihez, akiknek nem csak azt az egy hónapját, hanem egész addigi életét, jellemét, érzéseit, mozgatórugóit is láthatjuk.
Zénó, a művész beállítottságú, laza zenész, Aliz, a népszerű táncos, cicababa alkattal és Burni, a gazdag, bulifelelős izompacsirta, aki nem az eszéről híres. Ők egyértelműen az iskola legnépszerűbb diákjai. Ahogy Gergő is, aki tökéletes szívtipró, és mindig tudja, kivel hogyan lehet megtalálni a közös hangot. Nóritól, a vad gót lánytól azonban mindenki retteg. Különleges, rémisztő ruhái, fekete körme és sminkje, furcsa frizurája és éles nyelve pont ellentétben áll Aliz rózsaszínnek látszó világával. Erik a magának való kocka, aki olyan laboratóriumot hozott létre otthoni garázsukban, amelyet még Dexter is megirigyelne. Végül Meli, aki barátkozna másokkal, de úgy érzi, senki sem kíváncsi rá. A túlsúlyos orvospalánta inkább visszahúzódik szobájába, hogy biológiáról olvasson, vagy átlépjen a kedvenc varázsbirodalmába A Gyűrűk Ura vagy a Harry Potter-könyvek segítségével. Ők a főszereplők, és így elsőre nagyon is sablonosnak látszanak. Mind felbukkannak bármelyik átlagos középiskolai osztályban. Ez azonban csak a felszín, és ahogy a történet előrehalad, kezd is lekopni a külső máz mindenkiről.
Gergőről hamar kiderül, hogy ő sem tökéletes, és még a saját apjával sem mer őszinte lenni. Aliz ugyanolyan kemény csajjá válik, mint Nóri, aki megmutatja, mit rejteget fekete jelmeze mögött. Erik sokkal jobban ért az emberek nyelvén, mint ahogy a többiek hinnék, Zénó pedig a ruházatát leszámítva a legkevésbé sem laza. A szereplők nem is sablonos álarcuk, hanem családi múltjuk, egymás közötti kapcsolataik, érzéseik szerint hoznak döntéseket. Ez pedig már csak azért is érdekes, mert bár egyszer sincs kimondva, mégis érzi az olvasó: a hét diák között bújik meg a gyilkos.
Izgalmas nyomon követni azt is, hogyan kezd együttműködni hét ennyire különböző egyéniség. A szerző nagyon finoman, sosem erőltetetten hozza őket össze. A barátságok lassan alakulnak, ahogy mindenkiről lehull a ráaggatott címke, és ahogy mindenki elkezd fejlődni, változni. A fiataloknak ugyanis nemcsak az a feladatuk, hogy kiderítsék: ki, miért akar elbánni velük. Eközben mindenkinek szembe kell néznie saját hibáival, rossz döntéseivel, és mindenkinek le kell győznie magát, hogy továbbléphessen. Mindebből következik, hogy az olvasó képtelen hidegen eltávolodni, és csak a logika alapján keresni a tettest. Hamar elkezd bevonódni, és valóban aggódik a hősökért. Ezt csak tovább erősíti, hogy karakterábrázolásokon érződik, a szerző is borzasztóan kötődött saját szereplőihez. Különösen Nóri, Zénó és Aliz hármasánál nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy Mészáros Dorka őket különösen közel érezte magához, azonosult velük.
Ebből azonban még nem következik, hogy ne lehetne bármelyikük a tettes, vagy épp az áldozat, aki életét veszti. A szerző a Könyves Blognak azt is elárulta: a felénél gyilkost váltott, végül nem az lett, akit eredetileg akart. Az azonban bizonyos: a regény végére kibomlik minden ok-okozat, és megfejthetjük, mi mindent jelent a 7-11. Mert nem csak egy dátumot jelöl. Ennél sokkal többről van szó.
Wéber Anikó
Fotó: pagony.hu
