Üvegszobrot is avattak a száz éve elhunyt Gyóni Géza emlékére
„Gyóni Géza, az éppen száz éve elhunyt költő versei erőt adó lelki táplálékot jelentettek elgyötört katonabajtársainak, valósághű tudósítást az otthon maradottaknak és örök érvényű üzenetet az utókor számára” – mondta el Krucsainé Herter Anikó kulturális kapcsolatokért és fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár a június 25-ei megemlékezésen, Dabason.
 |
| Üvegszobrot is avattak a száz éve elhunyt Gyóni Géza emlékére |
Összesen kilencmillió forintos költségvetésből valósult meg a Gyóni Géza Emlékév, amelyet a helyi önkormányzat kezdeményezésére indítottak el. Számos tanulmánykötet született meg, valamint vers- és prózamondó találkozót, versenyt rendeztek az Emberi Erőforrások Minisztériuma forrásából – hangzott el a június 25-ei megemlékezésen, ahol átadták a megújult Gyóni-emlékszobát és -evangélikus templomudvart. „A támogatás segített abban, hogy Gyóni Géza nevét ismertté tegyük hazánkban” – mondta Kőszegi Zoltán, Dabas polgármestere.
Krucsainé Herter Anikó elmondta, örömmel megy minden olyan településre, mely pezsgő kulturális élettel büszkélkedhet. „A Kultúráért Felelős Államtitkárság az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy az emberek az ország legkisebb településein is hozzáférhessenek a kulturális értékekhez, hogy igényeiknek megfelelő, nívós kulturális életet élhessenek. Az egyoldalú erőfeszítések azonban ritkán vezetnek eredményre, szükség van arra is, hogy mind a települések vezetői, mind az ott élő közösségek partnerek legyenek ebben a munkában.”
 |
| Krucsainé Herter Anikó helyettes államtitkár megtekinti a megújult emlékszobát |
És ha a közösség szolgálatáról beszélünk, keresve se lehetne azt jobban illusztrálni, mint éppen Gyóni Géza költő életének és munkásságának példájával – folytatta a helyettes államtitkár. A Gyóni családnak nem juttatott könnyű életet a sors. Tragédiák sora árnyékolta be az evangélikus lelkész apa családjának az életét, az első világháborúban pedig mindkét Gyóni-fiú, a főhadnagy Mihály, és a közlegény Géza is életét veszti. Bár honvédek százezrei vesztek oda a világháború harcterein, Gyóni Géza sorsa különösen szívbemarkoló, hiszen lényegében leképezi azt, hogy miként élte meg az egyszerű, hétköznapi magyar ember a nagyhatalmak torzsalkodása által kirobbant világégést. „Mint sokan mások abban az időben, kezdetben ő maga is üdvözölte a hadüzenetet, a háború kirobbanását, és büszke hazafiként vonult be katonának a monarchia hadseregébe. >>Ami most készül, szent leszámolás lesz/S nyugalom, áldás, béke a Jövőnek./Virágos ékes fegyverünk nyomában/Nagy Békeország vasfalai nőnek<< – írja még 1914. július 30-án „Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén” című versében, és úgy gondolja: igaza van. A harctér poklában jön rá arra, hogy bizony az igazság több arcú. Erről legszebben a „Csak egy éjszakára” című, világhírű verse tanúskodik. A költő rádöbben, hogy miközben „vér csurog a földön, vér csurog a fákról”, magyar életek ezrei lesznek az enyészetté, végül is: miért, mi célból? Azt már tudta, hogy magyar érdekeket nem szolgál a háború, de azt még nem, hogy mindezt a nagyhatalmak jószerivel rajtunk kérik majd számon, sőt velünk fizettetik meg. S bár a háború végét már nem érhette meg, a nagy lelkek és szellemek ezt előre megérzik.”
Gyóni Géza: Csak egy éjszakára…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy: mi nem felejtünk:
Mikor a halálgép muzsikál felettünk,
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát,
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad,
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Úgy forog a férfi, mint falevél:
S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról,
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben,
S haló honvéd sóhajt: fiam…feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakító csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Mikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bújnának össze megrémülve, fázva:
Hogy fetrengene mind-mind, hogy meakulpázna:
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében akit sosem ismert,
Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
 |
| A kalandos életét megélt Gyóni Gézáról Szakály Sándor, a Veritas Történelemkutató Intézet igazgatója, az emlékév fővédnöke elmondta: a költő azért lépett a harcmezőre, mert méltatlannak, nemzetgyalázónak tartotta, hogy egy szerb diák meggyilkolte az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét. |
Gyón nevezetes szülötte, 1884. június 25-én Gyóni (Áchim) Géza költő, újságíró. A gyóni városrészben az evangélikus egyházközség temploma 1786-ban épült, de tornyának mai formája csak 1838-ban készült el. Stílusa barokknak indult, de romantikus, eklektikus és szecessziós elemek és díszítések külső és belső képét egyaránt színesítik. Ugyanezen a telken áll az evangélikus paplak, falai között született Gyón nevezetes szülötte, 1884. június 25-én Gyóni (Áchim) Géza költő, újságíró. Itt láttak napvilágot első versei, jelentek meg verseskötetei. Édesapja a helyi evangélikus lelkész volt. Maga is papnak készült, de öngyilkossági kísérlete után a teológiával felhagyott és joggyakornok lett a gyóni községházán. Az irodalmi élet perifériájára sodródva, vidéki újságíróként Sopronban, majd Szabadkán élt. Költeményeit a Hétben, az Új Időkben és a Pesti Naplóban egyaránt szívesen fogadták. A konzervatív, hazafias eszmék és a liberális gondolkodásmód egyaránt vonzotta az ifjú költőt.
 |
| A templomkert és az emlékház |
Tehetsége minden stílusban megmutatkozott, kitűnő rím és ritmusérzéke már korán jelentkezett. Juhász Gyula írta róla: „1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el…” 1917-ben szibériai hadifogolyként halt meg, születésnapján Krasznojarszkban. Leghíresebb, már említett költeménye a Csak egy éjszakára című vers, melyet számos nyelvre, köztük angolra, németre, lengyelre, olaszra, szlovákra és románra is lefordították. Ennek a versnek az univerzális üzenete teszi Gyóni Géza költészetét európaivá. Mert a szenvedés hangja minden nyelven egyformán érthető.
Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
