Megölték a világszép miskolci leányt pont akkor, amikor megtalálta a boldogságot. A gyilkos pedig még most is szabadon jár-kel. Hogy is lehet ez?
*Spoileres bejegyzés!*
A többi, korábban taglalt dokumentumregényhez képest A Labancz Anna gyilkosság nem az ügy folyományára helyezi a hangsúlyt, hanem az áldozat életére – akit legszívesebben egyszer megöleltem, másszor pofán csaptam volna. Hiszen egy magát állandóan tükörben bámuló, sekélyes és idegesítő kis kurváról van szó, még ha önmagát nem is tekinti annak – konkrétan nem értette, miért csak a szexre kell a férfiaknak, miközben tudatosan villogtatta a mellbimbóját a mélyen vágott felsőiből. Már csak a dörgölőzés hiányzott és helyben is vagyunk.
De pofán csaptam volna az orvosokat, amiért nem rögtön, hanem hosszú idő elteltével kezdtek neki az életmentésnek; a rendőröket és a barátait is, amekkora bakikat csináltak a helyszínen és a holttesten található nyomok „feltárásakor” – magyarul eltüntetésekor. No meg azt is, hogy pont emiatt a könyv miatt 2008-ban képesek voltak 5,5 millió forint (!) kártérítést ítélni a gyilkosnak, mert az író megnevezte a személyét, miközben nincs tökéletes bizonyítéka erre nézve (naná, mert eltoszták a rendőrök is).
A másik érzés akkor tört rám, amikor Anna azt mesélte, hogy -önhibáján kívül- az apja csak vele törődött a három gyerek közül és megpróbált rámászni – no akkor legszívesebben megöleltem volna. Mert ez életre szóló és a családjától elválasztó trauma lett számára.
Ez a kettősség a kötet megítélésekor is bennem maradt: hiába volt a regényben sok helyesírási és stilisztikai hiba (néhol még a kulcsszereplők nevei is el voltak tévesztve), imádtam az író állásfoglalását és szenvedélyes kirohanását, mely szerencsére csak a regény végén található, ugyanis így tűnik hitelesebbnek a „felvezető rész”. Szerencsés a kihangsúlyozás, hogy ez egy regény, nem dokumentumregény, mert a -valószínűleg- fiktív elemek beleszövésével nemcsak életszerűvé és megfoghatóvá, hanem érzelem-dússá is vált a történet.
Mellesleg most már morbid szál is köt a történethez, ugyanis nap mint nap a tett helyszíne előtt megyek el. Ollé!
Natasha
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
http://biblioteka.freeblog.hu
