A Twin Peaks 26 év után folytatódik.
Úgy ért véget, hogy azóta is tele vagyunk kérdésekkel, amelyekre talán most, évtizedekkel később David Lynch és Mark Frost alkotók választ adnak. Példa nélküli, hogy egy sorozatot 26 évnyi kihagyás után folytassanak, a Twin Peaks esetében azonban így történt. A film a kilencvenes évek elején megújította a televíziózást. Ekkoriban a tévésorozat lenézett műfajnak számított, ám jött ez a megosztó géniusz, és olyan szappanoperába csomagolt misztikus krimit tett le az asztalra, hogy beleszédült a világ. Az epizódok nagy történet részeként kezelése és a mozis színvonalú képi világ akkoriban újdonságnak számított, és előkészítette a tévésorozatok mai forradalmát.
David Lynch utoljára 2006-ban rendezett játékfilmet (Inland Empire), rajongói tehát már lélegzetüket visszatartva várták a kultikus sorozat új, 18 részes évadát, melynek minden epizódját a rendező jegyzi – még akkor is, ha az eredeti stábból sajnálatos módon többen elhunytak, mások pedig nem vállalták a szereplést. Kapunk helyettük viszont olyan új szereplőket, mint például Monica Bellucci, Naomi Watts, Michael Cera, James Belushi, Jennifer Jason Leigh, ráadásul Kyle MacLachlan is visszatér Cooper ügynökként.
A történet 25 évvel azután veszi fel a fonalat, hogy Cooper ügynök belenézett abba a bizonyos tükörbe az akkori évadzáróban, a Twin
Peaks folytatása viszont csupán főcímében emlékeztet régi önmagára. Nem azt kapjuk tőle, amit vártunk, az újdonság ereje pedig egyelőre csak részben kárpótol mindazért, amit elvesztettünk. Az első epizód mérhetetlenül lassan és vontatottan indul, három rész után viszont egyre izgalmasabbá válik a történet, és beránt különös atmoszférájába.
Forrás: HBO
Kyle MacLachlan is visszatér Cooper ügynökként
Az első négy rész alapján Twin Peaks városa mellékszereplővé vált a nevét viselő szériában. Sivatagi országutakon és kertvárosokban járunk, az Angelo Badalamenti csodálatos zenéjével aláfestett főcím idilli erdei képei körülbelül annyira illenek a felhőkarcolók irodáiban és Las Vegas-i kaszinókban zajló jelenetekhez, mint a testvérét látogató, fél Amerikán traktorral átvágó idős bácsi minimalista történetét kedvesen elmesélő The Straight Story – Az igaz történet című játékfilm David Lynch életművébe.
A különc rendező zsenije vitathatatlan ugyan, ám Lynch sosem arról volt híres, hogy kiszolgálta volna nézőit. Gyakran hajlamos öncélúságba esni: elidőzik jelentéktelennek tűnő mellékszálakon, és már-már a kellemetlenség, sőt a pofátlanság határáig húz ki egyes jeleneteket: például egy percig mutatja egy autó tolatását. Aki pörgős párbeszédekhez, akcióhoz van szokva, és azt élvezi, amikor a helyszínelők vagy Walker, a texasi kopó negyvenperces epizódban felgöngyölít egy bűntényt, még véletlenül se kezdjen bele a Twin Peaks harmadik szezonjába, mert könnyen a képernyőhöz vághatja a távirányítót. Lynch ugyanis megdolgoztatja a néző agyát, és megköveteli, hogy töprengjen el egy-egy arckifejezésen, cselekedeten vagy mondaton – még akkor is, ha nem árulja el, hogy miért.
Az új évad teljesen más, mint amit eddig láttunk, és noha fel-feltűnnek benne ismerős arcok és képek, akik láttán elkaphatja a nézőt a nosztalgia, és érezhet némi folytonosságot, Lynch az első részekben jelentéktelennek tűnő mellékszálakkal traktál, teszteli a néző tűréshatárát, és mindezt látszólag piszkosul élvezi. Furcsa, sűrű atmoszférát teremt rémálomszerű képekkel, bizarr figurákkal és egyelőre megoldatlan rejtélyekkel. Hogy újra megreformálja a televíziós sorozatokat? Egyelőre nehéz elhinni, de várjuk ki a végét!
(Twin Peaks. Amerikai tévéfilmsorozat. Rendezte: David Lynch. Forgalmazó: HBO)
Terján Nóra – www.magyaridok.hu
