Kritika – Rémségek cirkusza

347

Még egy vámpíros történet? Kell ez nekünk? Az eredetileg könyv formájában megjelent történet biztos sokak kedvence, így a megfilmesítés annyira nem meglepő, viszont a végeredmény nem lett valami, olvassátok el véleményünket:

Minden vámpíros sztorit azért nem lehet megetetni az emberekkel, illetve ezt még meglátjuk, hiszen a premier csak jövő héten lesz, de az biztos, hogy nekem kevésbé jött be. Igaz semmit nem tudtam a filmről, illetve a történetről, csak amit mostanában olvastam. Érdemes tudni, hogy a Rémségek cirkusza Darren Shawn horror-regénye, és mint ilyen, főleg a mai divatnak megfelelően, mindenképpen megfilmesítésre várt. A könyvekről még annyit, hogy 12 íródott, melyek közül a címben szereplő a nyitó kötet. Ráadásul a teljesség érdekében azt is meg kell jegyezzem, hogy három könyv története illeszkedik egymásba, melyek közül, ha minden igaz mi az elsőt láthatjuk, és ha sikeres lesz, akkor jöhet a folytatás. A könyv egyébként 2000-ben jelent. A leírtakból gondolom kiderült, hogy a könyvekhez még távolról sem volt közöm, így bármit is írók, azt csak a film alapján teszem.

 
A történetünk két fiú barátságával kezdődik. Közülük Darren a tipikus jó fiú, aki semmi rosszat nem szeretne elkövetni, illetve mindent aszerint csinál, ahogy a szülei elvárják tőle. Vele szemben Steve-nek teljesen más a hozzáállása a dolgokhoz. Lázad a környezete ellen, tipikus rossz fiú és Darren az egyetlen barátja. Egy szép napon viszont tudomást szereznek arról, hogy városukban lép fel a Rémségek cirkusza, amelynek az egyik előadására elmennek, és innen kezdődik mindkettőjük számára egy teljesen más élet. A cirkuszban rengeteg szörnnyel találkoznak, melyeket én nem sorolnék fel. Illetve itt találkoznak először Crepsley-vel, aki egy pókkal lép fel. Darren szenvedélyesen rajong a pókok iránt, így amikor lehetősége lesz rá beoson Crepsley szobájába, hogy újra láthassa Madame Octát. A helyzet viszont úgy hozza, hogy a pókot ellopja, amely később megcsípi legjobb barátját, így segítséget kell kérnie Crepsley-től, aki ebbe csak úgy egyezik bele, ha inasa lesz, ami azt is jelenti, hogy vámpírrá kell váljon, mármint fél vámpírrá.
 
A történet egyébként korántsem ennyire egyszerű, illetve szinte biztos vagyok benne, hogy az amit a filmben előttünk 10 perc alatt lezongoráznak, az egy sokkal hosszabb történetet foglal magába, és sok mindent megtudunk a srácokról. A film viszont már elég korán hangsúlyozni próbálja, hogy a barátoknak ellentétes oldalra kell állniuk. Mármint Steve az, aki zűrős háttere miatt vámpír szeretne lenne, fel is ajánlkozik, de visszautasítják, Darren viszont megkapja a lehetőséget. Miután erre barátja rájön, vámpírvadásznak áll.
 
Mielőtt még teljesen elvesznék a történetben, visszatérnék a szereplőkre, illetve a megvalósításra. Előbbiekre főleg azért, mert talán ez a legérdekesebb része a dolognak, főleg akkor ha az ember olvasta volna a könyvet. Mindig izgalmas dolog, hogy kitalált karaktert vajon mennyire tudnak eltalálni. Viszont a könyv hiányában én csak azt tudom, hogy Darren (Chriss Massoglia) nem nagyon tudott mit kezdeni a rá kiosztott szereppel. Nekem sokkal jobban bejött Josh Hutcherson alakítása, aki dühét/elégedetlenségét sokkal hihetőbben előtudta adni. Mellettük talán Crepsey (John C. Reilly) lehet még érdekes, akivel én személy szerint megvoltam elégedve.
 
 
A megvalósítás, a történet hangulata nem rossz, igazából tetszett pár jelenet, meg a szörnyek is nagyon jók voltak. Farkasembertől kezdve, szakállasodó Salma Hayek-en keresztül vannak jól kivitelezett dolgok. Viszont ez a hirtelen a semmiből köd meg fűst lesz már kezd az agyamra menni. Ennyire nehéz lehet eltalálni azt a pillanatot, amikor ezt be kell nyomni? A lényegnél maradva, maga a cirkusz jó lett, főleg a tábor, illetve a rengeteg szörny tette ezt érdekessé.
 
Értékelés: Rémségek cirkusza – 5/10
 
Nem tudnék többet adni rá, mert már elegem van mondhatni a vámpíros történetekből. Igaz itt van más is, de valahol még is az a lényeg. Két barát, illetve két tábor szembenállásáról, a megírt legendákról, és egy minimális szerelemről láthatunk egy mesét. Ami biztos tetszeni fog azoknak, akik olvasták a könyvet, de nekem egyáltalán nem hozott akkora élményt, hogy jobban megismerjem a történetet vagy, hogy várjam a folytatást. Egynek teljesen elment, nem fikáznám, hiszen nincs értelme, de többször nem nézném meg, meg a folytatásra (ha egyáltalán lesz) sem fogok jegyet váltani. 

teddike
(teddike.freeblog.hu)

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

 

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu