A gasztronómia örök dilemmája: enni vagy nem enni? Idősebb Pieter Bruegel festményén 1559-ből Farsang uraság készül összecsapni a böjtöt jelképező Húshagyókeddel.
A kép bal oldalán söröshordón lovagol a haspókok potrohos fejedelme: kezében hosszú nyárs, rajta malacfej, tyúk, fogoly, kolbász, a nyársról madzagon hurka lóg. Övében a nagyevők jelképe, a böllérkés, a hordóra meg, mint valami címerpajzsot, méretes sódart szögeztek. Mögötte beteg bolondok gyülekezete, kik sírjukat önnön fogukkal ássák, a kocsma álarcos népe: egy asszonyság nyakán tojásnyaklánc, a nyakba tett asztalon középkori gofri, a kicsapongás jelképei. Farsang koma érzi már a vesztét, az égre tekint és fájdalmas búcsút int a húsnak.
Átellenben egy szerzetes és egy asszonyság vonszolja a szekeret, amin Húshagyókedd figurája trónol. Az önsanyargatás anorexiás jelképe ő: a Böjt szimbóluma. Dárdája péklapát, rajta két aszott hering, fején darázsfészek, mintha csak Rabelais álszentjét látnánk: köpése articsóka, ha orrát fújja: sós angolnát trombitál, ha sír, hagymalében pácolt tehénhúgy csordogál szeméből, orrából ecetes torma cseperészik. Hívei perecet majszolnak, kozmás borsópürétől szaglanak és hisztérikusan forgatják a kereplőket, csak hogy a gonosz haspókokat elűzzék. Látszatra tréfás jelenet ez, háttérben kocsma és templom, mocskos disznó és a böjtöt jelképező hal, valójában véres küzdelem: a XVI. században a katolikusok fanatikus szigorral tartották a böjtöt, húsevésért börtön, olykor máglya járt.
Már csak ezért is meghökkentő feltételezni, hogy a torkos csütörtök (vagy ahogy régebben nevezték: zabáló-, tobzódó-, zsíros-, kövércsütörtök, sok helyütt halott csütörtök) hamvazószerda után lett volna, vagyis a nagyböjt második napján. Pedig a Magyar Néprajzi Lexikon adataira hivatkozva tizedik éve ezen a napon tartják hazánkban a nagy gasztroleárazást. „A néphagyomány szerint Torkos Csütörtökön – annak ellenére, hogy a húsvéti 40 napos böjt kezdetét jelentő hamvazószerdát követően ünnepeljük – ismét szabad húst fogyasztani a farsangi maradékok elfogyasztása céljából. Ennek az ünnepnek az újjáélesztésével szeretnénk ráirányítani a figyelmet a hagyományok csodás tárházára.”
Elég beleolvasni Dugonics András Magyar példabeszédek és jeles mondások című munkájába, hogy gyanút fogjunk. A derék királyi oktató, piarista szerzetes ezt írja: „Kinek sok zabálócsütörtökje, annak sok hamvazószerdája és böjtje lesz.” Vagyis a torkos csütörtök hamvazószerda előtt volt. Nem utána. De hát nem is lehetett, hiszen a hagyomány szerint a maradék húsételeket húshagyó kedden kellett elfogyasztani (ekkor csapott össze Farsang és Böjt), a zsíros edényeket pedig alaposan elmosták, és húsvétig elő se vették, nehogy zsír- vagy húsmaradék kerülhessen a böjti ételekbe. Szerdán aztán (vezeklésképpen) hamut szórtunk a fejünkre – innen a hamvazószerda elnevezés. Már az ötlet is abszurd: kedden abbahagyjuk a húsevést, majd a nagyböjt második napján, csütörtökön újfent zabálni kezdünk.
A böjti és farsangi ételek küzdelme egész Európában ismert. De míg Magyarországon például Konc király és Cibere vajda küzdelmében a disznókonc és a remegő cubák csapott össze a savanyú, erjesztett ciberelevessel (a böjt jelképével), addig Madridban a szardellát, Rotterdamban a heringet temették el. A torkos csütörtököt tartják a németek és a svájciak (Dicker- vagy Schmotziger Donnerstag), ismerik a franciák is (Jeudi gras), az olasz (Gioved? Grasso), a lengyel (tłusty czwartek), a spanyol katolikusok (Jueves lardero), de mindenütt a hamvazószerda előtti csütörtökön rendezik meg. Vagyis hat nappal hamvazószerda előtt!
Amikor húshagyó kedden Cibere vajda legyőzte a Konc királyt, a húsok fejedelmét, akkor számos helyen kiküldték a gyerekeket a falu határába, szedjék össze a késeket, villákat, amelyeket verekedés közben Farsang és Böjt elhullatott. A karnevál neve is ezt jelenti – carne vale: Hús, Isten veled!
Mindezek után csak az a kérdés: miért nem lehet a Torkos Csütörtököt az eredeti idején megrendezni?
Vinkó József – www.valasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása: 
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
