Egy kitartó elme tudni kívánta, hányféle névvel illetjük azt az intézményt, ahová enni-inni betérünk.
Először fellapozta Gundel Imre 35 éve megjelent könyvét, A vendéglátás emlékeit, és talált benne félszáz „vendéglátóhelyet”.
Kevés lesz, gondolta, ráadásul nem is dallamosak. Mert az még megjárja, hogy resti, iccés, fogadó, sörcsarnok, lacikonyha, de a garni meg a markotányos ma már mást jelent. Az üzemi étkező, az automatabüfé meg szörnyszülött nyelvi tákolmány, oda rendes ember a lábát sem teszi. Akkor inkább a szárazkocsma, ami ugye nem arról ismerszik – mint Gundel Imre gondolja -, hogy ott bort, pálinkát igen, de sört nem mértek, hanem arról, hogy a falu készpénzen megváltotta a földesúr korcsmálási jogát, így nem kellett az uraság lőréjét inni. Mert az bizony – a jobbágyfelszabadításig – mindenütt kötelező volt. Kivéve a faluvégi kurtakocsmában, amiről Petőfi Sándor is ír. A „kurta” nem kisméretűt jelent, még csak nem is időszaki csapszéket, hiszen a Szent Mihály napjától szilveszterig működő borkiméréseket fertálykocsmának, a Szent György-napig üzemelőket kántorkocsmáknak hívták. A kurtakocsma egyszerűen zugkocsma. Cégére nincs. Ha ivója se, csak egy kapualj mélyén üzemel, akkor bögrecsárda.
A csapházakból – ahol a bormérő asztalon pintben, meszelyben vagy iccében mérték a karcos nektárt – hamar kricsmik, bumsztik, bodegák lettek. Az állócsárdából lócsárda (elvégre a ló is állva iszik), az anyák boltjából meg „apák boltja”, ahol nem babakelengyét, hanem kisüstit kínáltak.
A magyar nyelv egy-egy ételnévvel is remekül karikírozza az ember tulajdonságait, kedélyállapotát. Aki reggel „a bablevesből jön” (a babcsuszpájz gyógyír a másnaposságra), feltehetően bablevescsárdában járt. Az ilyen helyeken almás a hitel, a tejberizst bébipörköltnek nevezik, s ha az ember borsos számlát kap, jobban teszi, ha tejel, mint ha kakaskodik, mert könnyen megy a lecsóba. Akit nem vernek cipóra, annak mákja van. Esetleg disznója. Aki mégsem hallgat a jó szóra, hanem újra elkolbászol, és különféle csámcsogdákban tölti az estét, az dinnye. Persze vannak szerencsés flótások is, akiknek mindent előre levajaznak, akik folyton a saját pecsenyéjüket sütögetik, hétfőn is nagykanállal esznek, akik akkor is kikaparják a gesztenyét és akkor is felkapaszkodnak az uborkafára, amikor mindenki más elcsúszik a banánhéjon. Az ilyenek – ne kerülgessük a forró kását – egész életükben tejben-vajban fürdenek, alszanak, számukra az élet habos torta, nekik még a tök is este virágzik.
Minket, többieket, kifacsarnak, mint a citromot, ledarálnak és megabálnak. Nekünk a zsíros kenyér mindig a zsíros felére esik. Nekünk pecsenyekacsa helyett hírlapi kacsa, szalámi helyett kádárkolbász (a rendőrök gumibotját nevezik így), Bacardi-koktél helyett Molotov-koktél jut. Ha vitatkozunk: olajat öntünk a tűzre. Ha hallgatunk: sótlanok vagyunk. Az élet sava-borsa hiányzik, húsbavágó kérdések gyötörnek, ráadásul már a kenyerünk javát is megettük. Könnyen Róbert bácsi konyháján végezzük. A pesti szleng azokat az éhezdéket nevezi így, amelyekre még a kifőzde szót is sajnálja.
Róbert bácsiról (Feinsilber Róbert galíciai bevándorlóról) pedig illik tudni, hogy jótékonykodó kalandor volt. A gazdasági világválság idején a Kálvin téren meg a Haller téri szegénypiacon működtette ingyenkonyháját. 1930-ban sikkasztás vádjával letartóztatták, de szabadon engedték, mert kiderült, hogy nem is magyar állampolgár. A hírek szerint az összegyűjtött adományokból bérházakat vásárolt Bécsben. „Ő az ország jó embere, a Róbert bácsi, merő, csöpögő jóindulat” – írta róla gúnyosan Füst Milán.
A gasztrobölcsesség itt is működik. Olcsó húsnak híg a leve.
Vinkó József – hetivalasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása: 
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
www.flagmagazin.hu – Flag – Egy Jobb magazin, az Értékek mellett!
