Óvatos becslések szerint az éttermek harminc százalékát fenyegeti csőd világszerte. Nem csoda, ha a pánikba esett tulajdonosok a legképtelenebb ötletbe is belekapaszkodnak, csak hogy növeljék forgalmukat. S mivel az adrenalinszintet sokkal könnyebb emelni, mint megtanulni (jól) főzni, az elmúlt évben gombamód elszaporodtak a bizarr vendéglátóhelyek.
Sztyepan Pirinyak, leleményes ukrán üzletember például egy óriási fakoporsóban nyitotta meg kocsmáját Truszkaveciban. Az Örökkévalósághoz címzett fogadóban koszorúsalátát, búcsúkaviárt és (pirítóson) utolsó kenetet szolgáltak fel. Mivel a túlvilági menü kissé megfeküdte a hívők gyomrát, a kocsma bezárt, de már építik az újat Moszkvában. A tajvani Vang Tci nyilvános illemhelyen nyitott éttermet. A Modern Toilet nevű vendéglő (Tajpejben) pontosan olyan, mint egy budi, a kedves vendég WC-csészén ücsörög, vécékagylóból kanalazza levesét, becses száját klotyópapírral törli meg. A bizarr piszoár olyan sikeres, hogy Kína-szerte étteremlánccá bővült.
Őfelsége fegyintézetében, az angliai Sutton községben börtönéttermet nyitottak (The Clink: Dutyi néven). Az ötlet nem új, hiszen Pisa mellett, Fortezza Mediceában már évek óta működik fegyencétterem, ahová hetekkel előre kell asztalt foglalni, a Dutyiban azonban elkobozzák a vendég mobiltelefonját, zsebeit átkutatják, rabruhába öltöztetik. Az árak pedig? „Fegyveres rablás, konyhakéssel elkövetve” – ahogy az egyik kritikus írja. Elszánt kalandorok vacsorázhatnak mínusz öt fokban is, a svédországi jukkasjärvi jéghotelben (a menü: sarki szeder, hófajd, rénszarvas), vagy a világ első víz alatti luxuséttermében, az Ithaaban, a Maldív-szigetekhez tartozó Rangali-korallzátony partjánál. De ehetünk Kalasnyikov szendvicset és kézigránát formájú hamburgert is. A bejrúti Buns and Guns nevű gyorsétteremben minden ételnek fegyver formája van, s a bejáratot csak homokzsákok között bukdácsolva, aknatűzben közelíthetjük meg.
Az elkeseredés legjobb gyógyszere persze a káromkodás. Két lengyel fiatal néhány hete terápiás sörözőt nyitott a dél-spanyolországi Cullera városában. A Casa Pochóban (délután négy és kilenc között) kedvünkre anyázhatunk, szidhatjuk a szakácsot és a pincéreket, sőt a legszellemesebb sértéseket ingyen sörrel jutalmazzák.
Ha káromkodni nem is, lebegni Budapesten is lehet. Fantáziadús marketingigazgatók nálunk is foglalhatnak asztalt a felhők között (ötven méterrel a föld felett). A Dinner in the Sky Hungary nevű vállalkozás (potom kétmillió forintért) levegőben lógó éttermet kínál kalandvágyó újgazdagoknak. A lebegő vendéglőt (az ülésekbe szíjazott huszonkét vendéggel együtt) óriásdaru emeli a Városligeti Műjégpálya fölé, s a tériszonytól (és a válságtól) háborgó gyomrú kalandvágyók itt költhetik el vacsorájukat. Igaz, a Seven spice fantázianévre hallgató báránybordát a mennyei szakácsok félig nyersen tálalják, de a tapasztalat szerint a legtöbb vendégnek amúgy is torkán akad a falat.
Az égi bisztrónál biztonságosabbnak tűnik a párizsi Dans Le Noir étterem, pedig itt vak pincérek szolgálnak fel koromsötétben. Először bemondjuk a nevünket, libasorba állva megkeressük asztalunkat, majd a négy égtájnak megfelelően elhelyezik előttünk az étkeket. Aki így sem találja meg a száját, magára vessen. Tilos a mobil, a nevetés, a zseblámpa, de annyi poharat, tányért törünk össze, amennyit akarunk. A kritikusok (és az alapítók) szerint a vakzabálás megdöbbentő hatással van érzékszerveinkre, a sötétben az ízek és illatok sokkal intenzívebben hatnak, ráadásul a számlát sem látjuk.
Fogadó az Örökkévalósághoz
Trendi pesti befektetők már szervezik is az első sötét éttermet, ahol bármit megetethetnek majd a nagyérdeművel. „A divat jó dolog – mondta Coco Chanel -, de nem árt némi óvatosság, hiszen semmi nem megy ki gyorsabban a divatból, mint maga a divat!”
Vinkó József, hetivalasz.hu
