Szellem a fazékból – A főzés művészete

502

Nagy Endre szerint már a keze is gourmet-kéz volt, evés közben az ujjait minduntalan törölgette, mintha nem is ujjak, hanem műszerek lennének. Kéjesen vájkált az őszibarack, a paprikás csirke puha húsában, szétbelezte a farsangi fánkot, nyilván szülész lett volna, ha nem írónak teremti az Isten.

De szakácsnak is teremtette. Ellentétben Krúdyval, aki még a fedőt sem emelte meg soha, Bródy szenvedélyesen főzött. A margitszigeti kisszállóban, ahol együtt laktak Szép Ernővel, Molnár Ferenccel, Bródy szobájának a falán gyúródeszka lógott. A szekrényben csipetkét, fűszereket tárolt, a fakanalat hamarább megtalálta, mint a töltőtollát. Pompás gulyásokat rottyantott itt a szerény vaskályhán, de Krúdy családjának – ötféle élő halból (köztük kecsegéből) – halpaprikást is főzött ősi módra, mert a passzírozást mesterkedésnek tartotta. Ünnepnapokon maga készítette a pezsgőben párolt szarvasgombás pulykát.

Különben kisétkű volt, mint minden igazi ínyenc. Hatalmas kóborlásaihoz – útravalónak – elég volt egy kis kenyér, szalonna. Ezt Gárdonyi Géza hozta neki Egerből. Főként az első világháború idején. Ha Gárdonyi följött Pestre, mindig hozott Bródynak egy ötkilós nagy kerek kenyeret meg egy tábla szalonnát, amit aztán a Tabánban, a Mélypince törzsasztalánál átadott neki. Bródy nyomban megszegte a kenyeret (Krúdy szerint ez volt a legjobb ízű kenyér, amit valaha evett), és szalonnázni kezdett. Közben Gárdonyit bosszantotta, miként tudta idáig úgy elhozni a szalonnát, hogy nem lett zsíros a kabátja. Cserébe a jó falatokért ebédre invitálta az egri remetét, aki szabadkozott nagyon, mert egyrészt gyomorbajos volt, másrészt fukar természetű. „Egyszerű menü lesz, egyfogásos” – nyugtatgatta Bródy. Persze nem így történt. Az étteremben a pincér hatalmas fatálakon hordta be a pompás sülteket, primőröket, kávét, francia pezsgőt. Gárdonyi épp csak csipegetett. Fizetéskor aztán megfelezték a számlát. „No, édes Görém, ízlett az ebéd?” – kérdezte Bródy. „Ízlett, Sándorkám – válaszolta Gárdonyi –, de ezentúl majd külön ebédelünk.”

Az evés szerinte komikus tevékenység. Milyen dolog az, hogy különféle színű tárgyakat rakunk a szánkba, mint valami zsákba? „Ki csinálta ezt a pokoli viccet, hogy enni kell?! – kérdezi a Húsevők című novellájában. – Szépnek kellene mondanom, ha nem volna kissé kényelmetlen a gondolat: falunk és felfalatunk!”

Az evés kínja és gyönyörűsége, a vágy és az ét-vágy nála éppúgy megjelenik, mint Krúdy életművében. Bár ellentétben a Hosszúval (Krúdyt becézték így barátai), ő írni akart egy szakácskönyvet is. Az ételek közül legtöbbre a gyöngytyúklevest tartotta, ökörfarokkal megerősítve. Jászai Marinak és Glück Frigyes vendéglősnek fogolylevest készített. Ignotusnak, még mint A Hét újságírójának, aki Emma asszony álnéven adott ki receptgyűjteményt, ironikus ódát rögtönzött a „zsírra pörkölés” tudományáról: „Ez a mi fő ételünk, akik e nemzeti államban élünk, akár mint a hős Árpád, akár mint a parittyás Dávid ivadékai. Jó, erős, paprikás pörkölt – for ever! Az összes pártok ebben a hitben egyesülnek. Nemzeti karakterünknek, éghajlati viszonyainknak legjobban te felelsz meg, ó pörkölt. De valóban légy is megpörkölve, ne legyél hóka, sápadt, világos. Égő barnának kell lenned, és ne legyen alattad a lé rövid, de hosszú se, híg se.”

Főzni egy adóvégrehajtó feleségétől tanult Szatmárhegyen, ott volt kosztos. Lenézte a főzelékeket, a tejfölös csigát, a gyümölcslevest, „az szósz, nem leves, kész passz!”. A legnagyobb próbatétel szerinte új libát sütni. Szerencse dolga – írja A főzés művészetében –, ha sikerül, akkor még az öreg Dumas is felül a koporsójában, és cigarettára gyújtva fütyörészni kezd.

Kell ennél több?

 Vinkó József - hetivalasz.hu

Szellem a fazékból - Gasztrotörténetek

Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.

Bolti ár: 3300 Ft
Kiadói akciós ár (20% kedvezmény): 2640 Ft
Heti Válasz Hűségprogram ár (40% kedvezmény) : 1980 Ft
Megjelenés: 2013 december
 
 

A szerző ajánlása:

„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek."

Kiadói kedvezményes árusítás:

Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu

Ha Krúdy az ínyencek királya, akkor Bródy Sándor a hercegük. A Ködlovag mellett a Nap lovagja. Elegáns dandy, kackiás bajusszal, nyakában laza művésznyakkendő, fején zsirardikalap.

Nagy Endre szerint már a keze is gourmet-kéz volt, evés közben az ujjait minduntalan törölgette, mintha nem is ujjak, hanem műszerek lennének. Kéjesen vájkált az őszibarack, a paprikás csirke puha húsában, szétbelezte a farsangi fánkot, nyilván szülész lett volna, ha nem írónak teremti az Isten.

De szakácsnak is teremtette. Ellentétben Krúdyval, aki még a fedőt sem emelte meg soha, Bródy szenvedélyesen főzött. A margitszigeti kisszállóban, ahol együtt laktak Szép Ernővel, Molnár Ferenccel, Bródy szobájának a falán gyúródeszka lógott. A szekrényben csipetkét, fűszereket tárolt, a fakanalat hamarább megtalálta, mint a töltőtollát. Pompás gulyásokat rottyantott itt a szerény vaskályhán, de Krúdy családjának – ötféle élő halból (köztük kecsegéből) – halpaprikást is főzött ősi módra, mert a passzírozást mesterkedésnek tartotta. Ünnepnapokon maga készítette a pezsgőben párolt szarvasgombás pulykát.

Különben kisétkű volt, mint minden igazi ínyenc. Hatalmas kóborlásaihoz – útravalónak – elég volt egy kis kenyér, szalonna. Ezt Gárdonyi Géza hozta neki Egerből. Főként az első világháború idején. Ha Gárdonyi följött Pestre, mindig hozott Bródynak egy ötkilós nagy kerek kenyeret meg egy tábla szalonnát, amit aztán a Tabánban, a Mélypince törzsasztalánál átadott neki. Bródy nyomban megszegte a kenyeret (Krúdy szerint ez volt a legjobb ízű kenyér, amit valaha evett), és szalonnázni kezdett. Közben Gárdonyit bosszantotta, miként tudta idáig úgy elhozni a szalonnát, hogy nem lett zsíros a kabátja. Cserébe a jó falatokért ebédre invitálta az egri remetét, aki szabadkozott nagyon, mert egyrészt gyomorbajos volt, másrészt fukar természetű. „Egyszerű menü lesz, egyfogásos” – nyugtatgatta Bródy. Persze nem így történt. Az étteremben a pincér hatalmas fatálakon hordta be a pompás sülteket, primőröket, kávét, francia pezsgőt. Gárdonyi épp csak csipegetett. Fizetéskor aztán megfelezték a számlát. „No, édes Görém, ízlett az ebéd?” – kérdezte Bródy. „Ízlett, Sándorkám – válaszolta Gárdonyi –, de ezentúl majd külön ebédelünk.”

Az evés szerinte komikus tevékenység. Milyen dolog az, hogy különféle színű tárgyakat rakunk a szánkba, mint valami zsákba? „Ki csinálta ezt a pokoli viccet, hogy enni kell?! – kérdezi a Húsevők című novellájában. – Szépnek kellene mondanom, ha nem volna kissé kényelmetlen a gondolat: falunk és felfalatunk!”

Az evés kínja és gyönyörűsége, a vágy és az ét-vágy nála éppúgy megjelenik, mint Krúdy életművében. Bár ellentétben a Hosszúval (Krúdyt becézték így barátai), ő írni akart egy szakácskönyvet is. Az ételek közül legtöbbre a gyöngytyúklevest tartotta, ökörfarokkal megerősítve. Jászai Marinak és Glück Frigyes vendéglősnek fogolylevest készített. Ignotusnak, még mint A Hét újságírójának, aki Emma asszony álnéven adott ki receptgyűjteményt, ironikus ódát rögtönzött a „zsírra pörkölés” tudományáról: „Ez a mi fő ételünk, akik e nemzeti államban élünk, akár mint a hős Árpád, akár mint a parittyás Dávid ivadékai. Jó, erős, paprikás pörkölt – for ever! Az összes pártok ebben a hitben egyesülnek. Nemzeti karakterünknek, éghajlati viszonyainknak legjobban te felelsz meg, ó pörkölt. De valóban légy is megpörkölve, ne legyél hóka, sápadt, világos. Égő barnának kell lenned, és ne legyen alattad a lé rövid, de hosszú se, híg se.”

Főzni egy adóvégrehajtó feleségétől tanult Szatmárhegyen, ott volt kosztos. Lenézte a főzelékeket, a tejfölös csigát, a gyümölcslevest, „az szósz, nem leves, kész passz!”. A legnagyobb próbatétel szerinte új libát sütni. Szerencse dolga – írja A főzés művészetében –, ha sikerül, akkor még az öreg Dumas is felül a koporsójában, és cigarettára gyújtva fütyörészni kezd.

Kell ennél több?

 Vinkó József – hetivalasz.hu

Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek

Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.

Bolti ár: 3300 Ft
Kiadói akciós ár (20% kedvezmény): 2640 Ft
Heti Válasz Hűségprogram ár (40% kedvezmény) : 1980 Ft
Megjelenés: 2013 december
 
 

A szerző ajánlása:

„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”

Kiadói kedvezményes árusítás:

Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu